első naplóm/könyvem

Csodás és jól fárasztó napom volt! :)

Régi vágy, hogy kreatív workshop-okra eljussak (a varrótanfolyam mellett), ezért ezen a nyáron ilyenekre törekszem, a legigazibb az lenne, ha lenne olyan tábor, akár bejárós, hogy kb egy héten át minden nap egy másik technika lenne, mint a gyerek kreatív táborok. Ehhez persze kellene elegendő szabadság és elegendő keret, de igyekszem megvalósítani, amit lehetséges. Belefáradtam az utóbbi másfél évbe a sok más hopponmaradásban és sikertelen szervezkedésben, ezért amennyire lehet inkább megyek a hangulatom, az érdeklődésem, az új dolgok felé.

Az első program: Az én naplóm - Bőrkötéseskönyv-készítő foglalkozás a Hagyományok Házában.

"A foglalkozás során olyan A/5-ös méretű fűzött könyvecskét készítünk, amelynek a borítását bőrdomborítással díszítjük.

A résztvevők így a könyvkötés és a bőrművesség világába is betekintést nyerhetnek.

Foglalkozásvezetőnk: Csíki Virág kézműves, bútorfestő

Csíki Virág Budapesten született és Gödön él. Szülei is kézművesek, ezért már egészen kis korában megismerkedett nagyon sok kézműves technikával. Ahogy a gyermek a szüleit utánozza, úgy ő is példájukat követte, szinte észrevétlenül szívta magába a néphagyományunk átadásának fortélyait.

Nádudvaron a Kézműves Szakiskolában tanult tovább nemezelést majd szövést. Közben elvégezte a Hagyományok Háza népi játszóházi foglalkozásvezető tanfolyamát, később a hagyományos népmesemondó tanfolyamot, és népi éneket is tanul."

Virág egy csúcs lány, aki pár éve Junior Príma volt és olyanokat mesélt, hogy csak néztem és éreztem, Istenem, köszönöm, nem vagyok egyedül a világban azzal, hogy csak kézműves dolgokkal foglalkoznék szívem szerint! 9 részt vevő volt végül és Virág és a férje József (aki maga is külön szám, elég ha csak a pávatollas kalapjára vagy a pödrött bajuszára gondolok). Voltak nagyon megszállottak, voltak nagyon szimpatikusak és nagyon nem szimpatikusak is, érdekes társaság volt. A tanulság az, amit az egyik nőnél láttam (és először még megmosolyogtam), hogy ő vitt egy kötényt is és abban dolgozott, és voltak saját eszközei, szerszámai! Legközelebb én is viszek néhány eszközt, könnyebb lesz a dolgom.

Alsó rangidős lettem volna, ha Virág nem fiatalabb nálam. Volt egy rész, hogy párban kellett dolgozni, azt a nőt nagyon bírtam - ő is régi Praktikás és amúgy a gyülekezetben csinál kreatív szakkört az asszonyoknak-, velem szemben egy idősebb pedagógus, ő olyan kellemes ember volt, hogy nagyon jól esett csak körülötte lenni is. Egynek be nem állt a szája és mindenhez értett, egy másik szerintem ismerte a szakkörvezetőt, és sajnos jött egy barátnőpáros, akik folyton beszéltek és szakértettek, a macskáktól a bőrökig, közben ők maradtak le a végén.

Mind nagyon elfáradtunk (10-kor kezdődött és 4 körül jöttem el, szünet nélkül alkottunk). Ez kell nekem. :)

Először meghajtogattuk a lapokat (50 A4-es félbe), amiket később ki kellett lyukasztani. Aztán meg kellett tervezni a mintát és annak egy kisebb részén ki kellett próbálni, hogy hogy fog működni a zsinór az összeérkezéseknél. Kellett választani és kiszabni bőrt. A mintát rá kellett rajzolni a fedlapra, majd jött a ragasztó, zsinór. Aztán jött az összevarrás (kétemberes), a gerincvágás, a belső borító, a könyvjelzős szalag, az összeállítás, a bőr eldolgozása, belső szépítgetés és szintezés, és mind-mind rengeteg munka, szerintem felét még le sem írtam.  Íme néhány fáziskép és a kész könyvem. :) Nagyon büszke vagyok rá, mert megdolgoztam érte. És bár én eleve tudom, hogy mennyi munka van egy kézműves bármiben, nem csoda, hogy ezek a vásárokban komoly pénzek, nagyon sok tapogatás van benne. :)

Rajzolni ugye nem vagyok ügyes és gondban voltam, hogy mi legyen a könyv elején, milyen mintát válasszak, ami én is vagyok. Nagyon sok népi motívumos könyv volt, amiből választhattam volna, a kezem mégis erre a virágra állt rá, ami amúgy tök pitinek tűnik, de azért nem volt könnyű összehozni, ráadásul ezt a virágot sokszor láttátok tőlem aláírás mellett is smile-val. Akartam zsinórmotívumot is, de valahogy mégsem nem passzolt. A szív már nem fért volna rá, túl sok lett volna, akkor találtam ki, hogy a két levél bal és jobb oldala adjon ki egy szívet és akkor bár a b-t oda kellett tennem. Szóval íme berno első könyve, amiből tényleg első könyv lesz. (Több madár is született, meg egy nap-csillag és még egy klassz nonfiguratív is.)

A hely maga egy nyitott műhely névre hallgat, voltak ott szövőszékek - ami szintén régóta izgat - és egy régi, csodálatosan szép lábbal hajtós Singer varrógép. Egy csodahely.