Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál Hangot és beszédet, a gondolatnak formát Hogy kérdezzek s feleljek, egyenes utat leljek Anyát, barátot, testvért összefűző fénysugárt A lélektől lélekig elérő szeretet útját Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál Figyelmet a csendre és a hangra hallást Hogy hallhassak éji neszt, madárdalt, rikoltást Tengert, zúgó tengert, eső lágy kopogását S szeretőmnek élettel telt, zengő hangját Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál Fényt a két szememnek s bele éles látást Hogy felismerhessek feketét, fehéret A magas égről a benne rengő csillagtengert S az emberek tömegéről Téged, az egyetlent Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál Fájdalmat, örömet, nevetést és sírást S azt, mi megmér, megrostál szót, szándékot, tettet A tüzet, a vizet, mi bennem dalt formál E dalt, mely nem enyém, de ím a tied most már Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál Inaimba iramot, lábaimba járást Hogy bejárhassak síkot, dombot, hegyvidéket Üres tan
