A mai nap - Berni már 40

 Elképesztő napom volt.

Tudjátok, hogy el akartam eredetileg utazni, majd ki akartam venni a mai napot. Aztán egyiket nem lehetett, a másikat meg már nem akartam. Péntek van és igazából leszámítva, hogy munkahelyi közösség, jó velük együtt. Így bevállaltam a mai munkanapot, pedig az most tényleg nagyon melós - az összes... és ki tudja, hogy mit hoz még.Szóval felöltözködtem, kiválasztottam a szettet és elmentem dolgozni. Még el sem késtem azt hiszem ma kivételesen. :) 

Jöttek egymás után a tündérek és a köszöntések és már lassan folytam szét. :) 

A tortára picit várni kellett, de hát egy ilyen isteni Sacher-re bármikor... és még macika is van. :) Újra fújtam a gyertyát és kívántam...

Egy órával később el is indultam délután, mint terveztem, és volt még néhány köröm, de belegondolva, tök jól intéztem mindent, rekordidő alatt sikerült mindent. Ekkor még mindig vaciláltam azon, amin pár napja már elkezdtem, hogy elmenjek-e az esti színházi előadásomra (39 lépcsőfok ismétlése, ez lett volna a 4. a szülinapi színházas roadshow-n) vagy sem. 

A hétvégén még haza készülök, tehát nem akartam megint kockáztatni, közben meg mégis jól esett volna, hiszen nagyon régóta azt szeretem, ha a két ünnepemen színházban vagyok, főleg ha olyat sikerül választani, ami a lelkemnek kedves. 

Hazajöttem, kipakoltam a kincseket és elrendeztem az asztalnyi cuccot :), majd bepakoltam amit akarok hazavinni, meg még gyorsan elindítottam a mosógépet. 

Pont ennyi időm volt a tervezett indulásig, egy mosásnyi - mivel eddigre elhatároztam, hogy hát jól állok, mégiscsak elmegyek a színházba.

Ekkor fordult az este és lett egy talán minden eddiginél furább szülinapi estém kerekszám ide vagy oda.
Ugyanis röpült picit a telefon, a táska helyett a szőnyegen végezte. És máris nem úgy nézett ki a kijelző, ahogy kellett volna - és egyre rosszabb lesz, egyre kevesebb része látszott ki és egyre kevesebbet érzékelt érintésre. De azért elindultam, hiszen nem akartam elkésni.
A Népligetnél akartam éppen válaszolni valakinek, amikor nyilvánvaló volt, hogy nem fogok. Telefon nélkül nem lehetek, hiszen már holnap reggel hívnom kell anyukámat, sokaknak 'tartozom' válasszal, stb, stb... Így van netem, így tudok dolgozni, stb... Nem volt más választásom, kiöltözve, kisminkelve (színházi verzió) leszálltam és visszafordultam.... Fél 7 volt. Péntek és a nagy szülinapom estéje.

Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, közben száguldott át a fejemen a sok közhely (mint pl a nem akarásnak nyögés a vége, a kapkodásnak soha nincs jó vége, minden úgy történik, ahogy, stb.)

Kábán bementem a Shopmark-ban a telefonos boltba... Azzal kezdődött, hogy egy csomó lét ki kellett perkálnom, mert volt még hátralékom... nem kevés és ráértem volna vele még két hónapig elosztva, normális arányban... Inkább oda sem néztem... Aztán lett picit jobb díjcsomagom, picit többért mint most és teljesen korlátlansággal és választottam egy telefont... Csinos persze és okos is, nagyobb is, és az agya is nagyobb (remélem repülni nem tud...) de nekem most sok megszorítás van a következő hónap 5-ig.

Közben csak motyorogtam, hogy nem hiszem el hogy ez megtörtént.... (napközben már eltörtem egy poharat is... és az ugrott be, nem tudom, hogy ezt írtam-de, de mostanában sokat repült ez a telefon, utcán is akkorákat, hogy nem tudom egyáltalán hogy maradt egyben, nem hogy nem lett semmi baja... -akkor már tudtam, hogy jobb lenne vigyázni, hiszen egyszer egy kihajtós telefonomat majdnem kiemelték a lépcsőn a táskámból, utolsó pillanatban vettem észre és két nap múlva egy tök hihetetlen helyszínen el is lopták) ... a srácnak mondtam is, hogy színházba indultam a szép kerek szülinapomon és végül a telefonos boltban végeztem. Egyébként legalább helyes volt, tök érdekes tetkója volt az egész alkarján (órák... ez is vajon mit jelent ma - telik az idő :) ), nyoma sincs a gyűrűnek, a maszkot is hordja és még türelmes is velem (közben a hátam mögött három biztonsági őr kivezetett egy fura nőt aki mellől pár perccel korábban nem tudtam elég gyorsan elmenni, olyan taszító volt), és akkor láttam meg egy másik tetkó csoportot a másik karján belül és addig vizslattam, amíg meg nem fejtettem... Kingát olvastam, aki 2015-ben ekkor és akkor született 56 centivel és még a szívhangja is ott volt  rajzban - hát ott folytam szét. Akkor már nekem úgyis mindegy volt.

Kaptam még szatyrot, mindent átmásoltattam, még sikerült egy gmail jelszót is elsőre eltalálnom, még az is eszembe jutott, hogy a SIM kártyát át tetessem és kicsámpáztam... Sok-sok pénzzel szegényebben és újabb két évre még egy hitellel elkötelezve. Az ajándék, amit igazából nem terveztem ma magamnak. De még holnap se.

Átbillegtem a Libri-be, mert valami tudattalan akármi hatására a szintén mostanában kapott Libri könyvutalványomat betettem a táskába... sietségben, színházba menet. Fura egy nap. Hogy legyen valami jó is, 20 % volt mindenre, tehát elég sok (5, és még maradt is a kártyán) könyvet tudtam ma szerezni magamnak. :)

Rettegve, hogy megint annyi lesz a telefonomnak, megálltam zárás előtt 10 perccel a telefonos pultnál, hogy vegyek egy szilikon tokot és akkor már egy fóliát is. Újabb fájó ezresek szálltak el...

Aztán hazajöttem, megfürödtem, fölvettem a pizsimet, elmosogattam, kivasaltam (az ingek kivételével) és már harmadszor megy a mosógép, és alig várom, hogy végre aludjak, mert fárasztó hétvége vár rám. Hát, ez a nap is csak egy nap -kb mint a többi...

Amúgy és főleg nagyon köszönöm a sok kedves ajándékot, ötletességet, megemlékezést, mindegyik igazán jól esett. Hálás vagyok ezekért nagyon. :)