Jár a taps
Szeretem a tapsot - adni. :)
Ezt a részt a lentebbi Mácsai-interjúból vágtam ki és nagyon egyetértek vele. Már többször volt ilyenről szó, hogy sok színész nem szereti a tapsrendet, de én igen.
Sokszor persze még ott pityergek meg orrot fújok, meg légzést rendezek, tehát tényleg elkezdek visszajönni a valóvilágba, még ha nem annyira tetszik, fő halálom a ruhatár és rohanni a villamos után.
De a taps kell és képes vagyok oltári sokat tapsolni. Emlékszem, hogy mennyire rossz volt, amikor Szegeden tavaly nyáron nem tudtunk tapsolni az eső és a félbeszakított előadás miatt. Van a magas tapsom, amit nem sokaknak tartogatok, a vastapsot pedig kifejezetten imádom, gyakran direkt be is lassítok, jó érzés érezni, ahogy másik is belelassulnak - kollektív érzések. A Müpában a legszebb a vastaps, mert az akusztika rásegít, ott szoktam olyat is, hogy megállok a tapsban és csak fülelek. :)
