La Mancha lovagja

 Csodálatosan szép esténk volt, hála és köszönet Homonnay Zsolt Zsocinak. :)

Tavasszal lett volna a bemutató és akkor még Zsolti nem is kapta volna meg a szerepet. (Szóval köszi karantén és korona...?)

Kicsit tartottunk az egésztől, mert az internet megint okos volt, de aztán kijött a kedves költő és pillanatok alatt dicső és búsképű lovag lett és engem zsebre tett. Szép, kedves lírai volt az egész, ittam minden szavát, akár énekelt, akár beszélt. Nagyon szép történet, nagyon jól esett. Hálás vagyok a ma estéért nagyon. 

A fölmosórongyos aranysisakjában és a jelzésértékű fél jelmezében úgy masírozott föl-alá, hogy nem lehetett nem követni és a teljes átlényegülést láttam rajta, mint amikor még a kismocsótám a házilag eszkábált jelmezekben bármi tudott lenni. De igazán... pl órákig a fején egy műanyag tállal teljesen hiteles tűzoltó volt, vagy éppen király (ezen háttal van, ezért mutatom ezt). Ezt a tiszta játékot és erőt, meggyőződést kaptam ma Zsocitól. Köszönöm. (ez volt a szülinapi színházi túrám második állomása)

Álom

Az álom, mit nem láttak még, és győzni, hol nem győztek még.
A bánatot eltűrni némán, s ott járni, hol nem jártak még.

A vágyad nem elérthető, de látod a távoli célt.
A lélek, csak az segít tovább, megnyílik a csillagos ég.

Törvényem ez, ezt követem én, ha nincsen már remény.
A hitem az él, az vezet tovább, s mint ki előre néz,
annak bármilyen göröngyös útja van nem lesz nehéz.

Bízom hát, mert ki céljához hű, tudja, hogy merre lép.
Arra Glória nem vár talán, csak egy csöpp békesség.

Ha talán jobb lesz így a világ, nem volt értelem nélkül a lét.
És a vérem nem hiába hullott, elértem a távoli célt!