Teljesen idegenek - ismétlés

Ez a mai este terven felüli volt, de nem bánom. Megkezdtem a saját köszöntésemet.

Felborult a színházi világ is, tegnaptól kötelező a maszk a teljes színházi tartózkodás alatt. Nem egyszerű egyébként, jó hogy a vonatozás már edzett ebben. (Lázmérés, fertőtlenítés)

Nagyon megütött ma is az előadás, nagyon felkavart, ahogy a hűtlenség, kirekesztés, sunyiság és az őszintetlenség mindig. Jön-megy a barátság, a csalódás, az árulás, a veszekedés durvul.

A nézők többsége mindenen röhög, még akkor is, amikor engem már a sírás kerülget. Csak azt tudom elképzelni, hogy kínjukban vihognak, és/vagy mert nagyon is ismerős, amin röhög... 

A maszkos tapsrend engem nagyon  elszomorít ez a helyzet, nincs ez így rendjén.