A második nap
Mivel előző este korán kidőltem, viszonylag korán ébredek, ahogy szoktam. Friss levegőt engedek be az ablakon és furcsállom a kinti sötétséget, rájövök, hogy esik... Aztán elmegyek a mosdóba, ahol hamar rájövök, hogy nem a zuhany csöpögött előző éjjel, hanem beázott a tető és az csöpögött. Különösebben nem zavartattam magam, odahúztam a kilépőt és alá tettem egy kuka félét. Később jeleztem a recepción, kérdezték, hogy boldogabb lennék-e egy másik szobában, de igazából nem volt zavaró, meg egymagámnak feleslegesnek is éreztem volna egy ilyen cserélgetést, hiszen tényleg csak aludni jártam oda, így aztán békésen annyit mondtam, hogy jó lesz így, csak kérek egy plusz kilépőt, amit ott tarthatok. :) A dologhoz hozzátartozik, hogy annyira békés és mosolygós volt mindenki az egész út során (leszámítva egyetlen egy embert), hogy az a nyugalom és béke nagyon is átvehető. Számtalanszor megtörtént, hogy sétálva, közlekedve rámköszöntek, vagy csak odamosolyogtak, stb. stb... Első számú turis