Úton-útfélen

Ebbe az albumba olyan képeket tettem, amelyek általában adnak hangulatot arról a részről, ahol jártam - de a víz nélkül. :) És ebben sziklák sincsenek, virágok is alig... :)

A többség buszból-buszról készült, ezért némelyik görbe is, vagy ellenfényes, de mégis fontos.

Hogy miért akartam nagyon látni-érezni Cornwall-t, tudjátok. Sokszor és sokat írtam, sóhajtoztam erről már. Amikor az első ciklusból hazamentem, ezt nagyon sajnáltam, hogy itt voltam, de nem lehettem ott. Aztán amikor visszajöttem az volt bennem, hátha sikerül... Sokáig ott volt a hátha, mert sokkal távolibbnak gondoltam - nem épp távolságban, hiszen nyugat felé az országban ennél távolabbi pont szinte már nincs is, hanem hogy nem elérhető. 'Gyalog', egyedül, stb... Aztán mind többször jött elém, mind többet foglalkoztatott, míg végre augusztusban volt elég energiám és időm újra, vagyis igazából most először elővenni a témát. Akartam tapasztalni a szelet, a levegőt, a vízet, az egészet. Hogy tényleg van-e ott valami, ha már a lelkem ennyire vágyik oda - hasonlót csak Toszkána kapcsán éreztem és amikor hat éve eljutottam tudtam, hogy miért volt a késztetés. Ha létezik sokadik élet, akkor ezek mind az én életeim lehettek.
Szóval belevágtam és végül az utazás előtti valahányadik napon volt egy kisebb pánik, hogy tényleg, egyedül, olyan messze, egész éjszaka a buszon, vajon normális vagyok-e...? De nem volt megállás, mert menni KELLETT. Nem a buszjegy miatt vagy a leelőlegezett szállás miatt, hanem miattam. Értem.
Szóval ez a zavaros összegzése az úti cél választásomnak. Ami úgy tűnik, hogy egyben a szülinapi utam is volt.

Szóval olyan képek jönnek, amelyeket mindig Penzance-tól valahova tartva - vagy oda vissza fényképeztem. Némelyik elő fog kerülni még, meg történet is van hozzá.