Land's End

A világ végére azt hittem, nem lehet eljutni és hogy onnan nincs is tovább. De bizony lehetséges és nincs is ott a vége, tehát valóban, sohase mondd, hogy vége... :)

Az első napra igazából nem terveztem vidéket, a helyben akartam felmérni a lehetőségeket, de közben annyira gyönyörű idő volt, hogy épp megláttam ezt a buszt, mint irányt stb, stb, hogy minden amellett szólt, hogy változtatni kell a terven. És milyen jó volt, hogy így tettem. Jó háromnegyed órás buszút volt a városból kifelé, nagyon szűk utakon, tehenek mellett, tanyák mellett, stb. Óh, és nyitott tetejű busz volt, naná, hogy a tetőn ültem, a szél majdnem elvitt, de nem érdekelt. Akartam érezni mindent a vidékből, még a teheneket is. :) Volt bőven, hiszen a sok corni fagyihoz meg finomságokhoz jó és sok tej kell. Szóval vitt a szél ott fent és nekem folyton elakadt a lélegzetem, már ekkor is. Az Útközbeni album első képein egyébként ezt a környéket látjátok.

Szóval ott voltunk a világ végén, az ég ragyogott, a víz nem is tudom mit csinált és én csak tátogtam, néztem, mentem, leültem, fotóztam és vigyorogtam. Az egész világom a helyén volt. Ritka pillanat és érzés, hálás voltam -vagyok érte, ahányszor eszembe jut. Szóval itt jól elidőztem, ettem egy isteni fagyit, amit az egyik képen láttok, az egy gombóc, de felért hárommal...

Ebben az albumban elég sok a kép, alig tudtam kitörölni egyet-egyet, pedig elég egyformának tűnnek, de közben mégsem... :) Mondanám, hogy elnézést, de nem mondom. :)