Portchurno

Portchurno a másik olyan hely, ahova azt hittem nem tudok eljutni. Néhányszor a térképek csalókák, főleg nekem, aki tud velük bénázni. A lényeg, hogy ez szinte a szomszédjában van Land's End-nek, a szomszédos megállója ugyanannak a busznak. Egyébként ez egy remek útvonal, mindegyiknél külön le lehetett volna szállni, csak nincsenek igazi megállók, tehát nehéz belőni, hogy az ember hol is van, a buszok kereken egy óránként jártak és csak délután 5-6-ig kb. Szóval túlzottan nem lehetett kockáztatni, csak kicsit. ;)
Érdekes még, hogy olyan szűkek az utak, hogy néha egy-egy jármű is alig fér el, és van, amikor aztán mindenki tolat a bozótba, hogy elférjenek. Érdekes és biztosan nem tudnék ott vezetni. :)

Szóval Portchurno. A szívem egyik-sokadik csücske az út során. Sőt, azt hiszem, hogy itt kéklett legjobban a víz is és az ég is. Bár a víz színe talán nem is a kék árnyalata, hanem valami teljesen megmagyarázhatatlan, megnevezhetetlen.

Először meg akartam nézni néhány fontos dolgot itt, amiről olvastam itt, igaz ezekből végül nem lett sok, de a színházat mindenképp akartam és csak utána akartam magam átadni a homoknak.

The Minack is a unique theatre perched on the cliffs high above the Atlantic ocean. We put on a full programme of drama, musicals and opera every summer, together with music, comedy and story-telling. We’re open all year round for you to come and explore this amazing place and discover the incredible story of Rowena Cade who created the theatre. We look forward to welcoming you.

Sajnos éppen előadás volt, úgyhogy nem lehetett lemenni a színházba, ami egyébként mindenképpen egy csoda, csak fentről lehetett leskelődni, meg a kertben. A kertben nagyon sok különleges virágot látni - néhány megszokottabb mellett -, és ez így lesz a következő napokban is, mivel több helyen is olvastam, hogy a téli enyhébb időjárás miatt a szubtrópusi növények remekül érzik magukat. Egyértelmű. :) Én is jól érezném magam, pedig nem vagyok kimondottan szubtrópusi.

Pedig olyan dombon kellett felmászni, hogy szerintem aki ott felmegy, mindent megérdemelne :) De a látvány, vagyis a kilátás, hát nem is tudom, íme:

A magasságot egy az egyben arányban kell érteni, mert ahol a víz van, vagyis a part, abból a magasságból érkeztem. :) Vagyis mélységből.

Térültem-fordultam és rájöttem, hogy a szikla oldalán - úton - le lehet menni a Beach-re. Óh, sziklás lépcsőn, homokon, hát, ha nem utálnék fölfelé menni, kb kétszer is visszafordultam volna, főleg hogy azért ismerem az egyik térdem és a másik bokám képességeit, de abban a pillanatban egyáltalán nem akartam gondolkozni.

És aztán amikor földet, vagyis homokot értem! :)

Gyorsan cipőt le, gatyát térdig fel, vagy ameddig még ment és csak álltam és néztem. Aztán jött a víz... :)) Combig eláztatva. :) Éreztem, hogy nagyon-nagyon hideg, viszont kristálytiszta. Azért a nap már itt szépen sütött, hűvös volt, mert a pulcsi elfért rajtam, ehhez a combig vizes nadrág, hááát, mit mondjak. Később, már távozóban láttam a kiírást, hogy 18 fok volt a levegőhőmérséklet és 14 a vízé.... Olyan békésnek tűnt az egész, és nem szokott ennyire hirtelen jönni a hullám. Hát jött. :) De nem bánom igazából. Volt még gatyám bőven... :)

De aztán leültem a homokba, elrágtam a madárláttam almámat és csak lestem. Tudtam, hogy még van időm a buszig, láttam egy múzeumot is, de ki a fenének van kedve innen bemenni a zárt térbe, nem igaz?

Aztán figyeltem a gyerekeket és családokat, ahogy a számomra jéghideg vízben ugráltak és játszottak. Sok boldog, vidám ember. Jó ilyeneket látni, reménykeltő.

Aztán figyeltem ezeket a sziréneket is:

Teljesen normális minden tengerpart mellett az ilyen viselet, de itt főleg, mert ezekben nem annyira hideg a víz, meg stb, és ahogy más napokon is sétáltam, gyakran találkoztam velük, és csak simán kivágva száradni a kerítésre, erkélyre, korlátra, stb... Ezek a gyerekek és a kis szirének is igazi gyerekek voltak, csak ugráltak a vízbe, el akarni kapni a hullámokat, szörfözgettek, hülyéskedtek. Más napokon, esténként is sok hasonlót láttam Penzance-ban is.

A Beach-ről a busz felé tartva még gyakorlatozó katonákat vagy valami afféléket látok, teljesen lenyűgöznek, ahogy alászállnak a hegyoldalból.

Mostanra már annyit fotóztam, hogy már akkut cseréltem a fényképezőben. :) Végre volt annyi eszem, hogy vegyek egy tartalék akkut (meg volt még egy dugi SD-kártyám is, de az azért nem kellett), és ne kelljen azon izgulni, hogy lemerül-e (napközben!) vagy sem.

Képek:
https://photos.google.com/share/AF1QipNmHbRDoP336Cqq1u9q655IULDSoLhFPhalh42L_sYlMzoWT7Q0nqafEa644nIjIQ?key=Q3lBbjFmNzJxdTRUc3l2M1JZWDVOamI5ZU80SGVB

Porthcurno was once an important place on the map. It was the centre of world telecommunication and, until recently, there was a training school for that industry to which people came from all over the world. The Porthcurno Telegraph Museum remains as a testament to the past. It incorporates tunnels well below the surface use to house top secret equipment during the Second World War.

Porthcurno Beach is about three miles east of Land`s End on the south coast of West Cornwall. It faces south-east and lies in the western corner of lovely Porthcurno Bay. A wide footpath gently slopes down to the beach from a large car park around 200 yards above. There is a café across the road from the car park and a restaurant not far away during the in season. In the car park are public toilets and a telephone. The sandy beach shelves quite swiftly.

On the cliffs to the west of Porthcurno is the world famous Minack Theatre . This wonderful open air venue commands superb views across Porthcurno Bay, with its turquoise water and golden rocks, as far as The Lizard. Between May and September each year, performances are given by a variety of theatrical companies. An Exhibition Centre tells the story of how a village play in 1929 led to the seventeen week summer season now staged in the 750 seat auditorium. The Minack Theatre was the inspiration and life’s work of Rowena Cade. There is a café on the site and sub-tropical rockeries, based on the cliff garden developed here by Rowena Cade in the 1930s. The salt-tolerant succulents thrive, despite the wind, providing an added dash of colour during most of the year.

There are many rewarding walks along the cliffs and coastal path from Porthcurno, westwards towards Porthgwarra and Land's End ; eastwards to Logan Rock and Mousehole . Beyond the headland is Penberth Cove , an unspoilt fishing cove belonging to the National Trust. Open boats can be seen on a granite slipway in front of the old horse drawn windlass.

About a mile to the east can be seen the Tater Du Lighthouse, a whitewashed construction at the base of the cliffs, visible for many miles. It is possible to reach it by steep steps cut into the grassy cliff slope. The light is automatic.

Lamorna Cove is further east along the coastal path towards Mousehole . The granite quarries here have not been worked for 90 years and it is difficult to imagine how busy a place this once was. The cove was popular with early 20th century artists, particularly Samuel John known as Lamorna Birch . The cove is popular with divers exploring Bucks Reef or one of the many wrecks lying a short distance offshore. Lamorna Cove lies at the head of a wooded valley. A stream runs down to the sea and daffodils abound in the springtime. Flowers were once grown commercially in the small fields on the valley sides. Not too far inland from here is the ring of standing stones known as the Merry Maidens. Their dance is accompanied by the Pipers, just across the road.

A mile or so from Porthcurno is the Porthgwarra Valley, often missed by visitors. Porthchapel Beach is a smaller, more secluded low tide beach, reached from the car park in the field behind the church of St Levan. This is a great sun trap, but requires a climb down to the beach.