berno

A két kép között néhány utca és néhány óra különbség van, de a dal ugyanaz volt. És órákig a fülemben maradt, tök ismert dal és a világért nem jutna eszembe a cím - bosszantó.

Bath-ban két dolog tűnt fel, hogy a füves rétért (1,20 font) fizetni kell, a műfűért viszont nem. :) Kiülős lehetőségek:

A szombati kirándulásom alatt, vagyis kb három órán belül két lánybúcsúba (itteni nevén Hen Party; igen a hen tyúkot jelent), egy legénybúcsúba és egy legénybúcsúba botlottam. Ja, meg egy esküvőbe... grrrr  Megint a fiúcsapat volt a vidámabb, nekik ez jobban megy és többen is voltak; a lányok meg csináltatják az eszetlen feladatokat. Most, itt, újra megesketek mindenkit, hogyha esetleg a világ képtelensége bekövetkezik és lánybúcsúra kerülne sor, igen, az enyémre, SENKI NE merészeljen feladatokat adni. :) Csináljunk valamit, ami jó, érezzük jól magunkat, de feladatot, ne... :) Köszönöm. :) Ennek a 'boldog' menyasszonynak az utcán kellett énekelni, a másik csapatot már nem is fotóztam le.

Jelentem, ez egy telefonfülke, amiben könyvek vannak. Igazi kép, nem netes, én találtam Bath-ban. :) Kicsit szegényes, de meglepett, hogy tényleg létezik.

Ne menjek el az ünnep mellett, miszerint Okoskám 3 éves lett szombaton. :) Bonyodalom mentes gyors működést kívánok neki még sokáig! :)

Az egyik kedvenc számom valamiért a 7-es. Így amikor szombat reggel kerestem a buszomat, ami Bath-ba visz, igen, vissza Bath-ba, mindjárt mesélek is majd róla, nem tudtam nem mosolyra húzni a számat, mert persze, hogy honnan is indulhatott volna a busz oda, ahova rég visszavágytam, ha nem onnan? :) És ahogy jól körülnéztem, hm... kik álltak mellette? Cornwallba és Doverba tartó buszok. :)

Tegnap addig agyaltam és kalkuláltam, amíg rájöttem, hogy legjobb lesz csatlakozni a National Trust-hoz (itteni műemlékvédelem; egy csomó régi gyönyörű épület az ő gondnokságuk alatt áll) és akkor egy évig ingyen bemehetek egy csomó helyre, és amúgy meg csak havi 5 font. Korábban J-éknek volt ilyen családi belépőjük, amit én sokat használtam és egész jó helyekre jutottam el.

Többnyire vegyes anyagokból készültem vagy készültünk a tanárommal a nyelvvizsgára, de az utolsó etapban előállt egy új könyvvel, ami bár elég régi kiadás, de hamar beláttam, hogy nagyon-nagyon igaza van-volt. :) A nyelvvizsga után is folytattuk a könyvet, ami kicsit az én szintem fölött (és a középfokú nyelvvizsga követelmény felett is) van, ezért jobban kell kapaszkodni, de úgy tűnt, bevált. :) Persze már rég nem lehetett kapni a könyvet, ezért az övét másolgatta, vagyis neki is csak másolata volt, mígnem múlt csütörtökön ajándékot hozott. :) Máshol tanít most nyáron, mint amúgy és rászabadították egy szekrényre, amiben ezer éves könyveket tároltak és igazából kidobálni szánták. Addig túrta a szekrényt, amíg neki lett egy teljes garnitúrája ebből, sőt az igazi gyakorlós könyvből, nem a tananyagosból duplát talált, és ezt nekem adta. :)

Köszönöm, elfogadom! :)

Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit. Emékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat. A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket. Andrew Matthews

Nos, ezt ma könnyedén tudom vállalni, hiszen szabadságon vagyok. :)

A jó dolgok... ... azért vannak, hogy elfeledtessék a mindennapi rosszat. A napsütés pedig azért, hogy elfeledtesse a szürkeséget. Joan Walsh Anglund

 Mit mondjak, ez elég magas, ahova ezek ketten felmásztak... Ez a képből nem derül ki, főleg, hogy csak én tudom, hogy ez zoom-os fotó... Lett néhány őszhajszálam... ;) Igazából biciklizni voltunk, ezért a sisak a fejen - szerencsére...

Nekifutásból hasas a kerti medencében , ami nem ennyire nagy, hogy erre lenne jó, de aki őrült az őrült. :) De leginkább vicces. ;)

Ki tudja, hogy kicsi Batman mire készül vajon? :)) Nem mostani kép, mert egy hete nincsenek itthon és még egyet nem is lesznek, de épp rendszerezek. :)

Mostanában ez a kedvencem, nagyon-nagyon sokszor és sokat hallgatom.

Akinek van ötlete, hogy hova tűnt és mi okból a jó öreg Picasa, az segítsen nekem legyen szíves, mert már vagy órája piszkálgatom a képeimet és a netet is, hogy a tegnapi bath-i kirándulásom képeit feltöltsem és tudjam mutatni őket, de sehogy sem akar sikerülni, folyton a Google berkeibe keveredek és csak olyat mutat, ami nekem nem tetszik. Szóval kinek van ötlete?

Pénteken valahogy furán álltak a csillagok, két olyan dolgot vettem magamnak, amit még sosem, egy sötétkatonazöld farmert és egy tűzpiros bikinifelsőt túrtam ki a leárazós részlegen. A farmer csodálatos, nagyon jó és egész új élmény, mint a szokásos kék vagy ritkán fekete. A piroscucchoz még bátorságot gyűjtök vagy inkább alkalmat keresek? ;) Öregszem, ideje változni ... :)))

Valahogy így (kellene)...

Ez valami hihetetlenül remek! :)

A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle. Gárdonyi Géza

Nem szeretett egyedül lenni, hoztam neki ma társaságot. Hát nem szépségesek együtt? :)

Aki tudja, honnan lehetne előásni egy lakásra valót, szóljon, mert akarok egy hangulatos helyet magamnak kb ilyen szellemiségben (is)... :) Mármint hangulatban. :)

Ki a legeslegszebb kislány a vidéken? :)

Már kezdtem beleszürkülni és csüggedni a nyaralástervezés (sikertelen) útvesztőjébe,amikor végre, sok -sok nap után végre kisütött az előbb a nap! :) :)

Tegnapelőtt kitettem a face-es képre a zászlót és olimpiai jelet. Ez a képem amúgy már nagyon régi, ha jól emlékszem 12-es augusztusi, amikor a Krk-i nemzeti parkban voltunk. Szóval a kép nem épp új, a zászlóval együtt 49 like-os lett, azt hiszem, sőt biztos, ez volt a legnépszerűbb megmozdulásom a facebookon. :)

Az van, hogy az utazási bakancslistámon, de még a cipellős listámon is nagyon-nagyon sok úticél van, csak mindig valami gátol a megvalósításban, többnyire ugyanaz a tényező. Sikerült három nagy célpontra szűkíteni a kört, amit most, szeptemberig szeretnék megnézni. Szeptember elején, még az iskola előtt újra lesz négy nap szabim. :) A napokban az alábbiakat kell jól megtervezni és megnézni, hogy milyen nagy hozzájuk a takaróm, direkt nem azt akartam írni, hogy mennyire kicsi... Az érdekes az, hogy nem is emlékszem, hogy elmúlt hónapokban mikor vagy hol is gyűjtöttem be a komplett turista anyagot Shakespeare otthonához (hetek óta vadásztam az infokat most a weben, közben meg itt volt a szekrényben...); vagy Bath-hoz... Cornwall már rémisztően jön elém mindenhonnan, tök váratlan helyzetekben is. Cikkek, tv műsorok kapcsolgatás közben, könyv közepén, stb, stb... Sőt, az egyik kedvenc kisfiúék családosan heteken belül odaköltöznek teljesen váratlanul... Annyira 'kísé

Ma reggel órákig nem volt internetünk, nagyon fura érzés volt. Aztán összeraktam a napot, hogy mivel is foglalatoskodjak - több körben is folyton olyan jutott eszembe, amihez kellett volna net -, egész büszke kezdtem lenni magamra, hogy sikerült, és közben a kapcsolat is helyreállt. :) Szerintem is vicces, mert tényleg nagyon hozzászoktam már, hogy ha nem is kell éppen, de van hálózat itthon. És mára itthoni dolgokat terveztem, mivel második napja esik az eső és hűvös is van, nem igazán van kedvem kidugni az orrom, és közben egy csomó feladatot is gyűjtöttem ezekre a napokra. És végre már alszom is, minden nap egyre többet és éjszaka nem ébredek fel. Rég volt ilyen. :))

A múltkor épp arról beszélgettünk, hogy mindent oltári korán akarnak - és sikerül is - letolni a torkunkon. Épp, hogy vége lett az iskolának július 20-a körül, az összes üzlet kitette a Back to school táblát és akciókat, mintha már holnap kezdődne az iskola... A Halloween-be hamarosan már bele is fogunk fulladni és közben a karácsonyi feszítés is itt lesz bőven még advent előtt. Jó pár hete már annak, hogy azt láttam, a Harrods megnyitotta a karácsonyi részleget, és tessék, 146 nappal karácsony előtt a másik nagy flancos áruház, a Selfridges is megtette ezt. És amilyen hülye vagyok, és még sokan mások is, benézek majd, ha arra járok... http://londonist.com/2016/08/merry-christmas-from-selfridges?utm_content=buffer8fc3b&utm_medium=social&utm_source=facebook.com&utm_campaign=buffer

Amiről most írok, még Brighton-ban történt, több mint egy hete, de többször is eszembe jutott, tehát az eredeti tervvel ellentétben mégsem (nem) írtam róla, a kép is a kukába került, viszont még mindig pipa vagyok, ha eszembe jut - már pedig eszembe jut, szóval írni kell róla, így aztán kikukáztam a képet, kicsit szerkesztettem rajta, hogy leginkább az látszódjon rajta, ami a lényeg. Először nézzétek meg, aztán lehet olvasni: Bár a képen elsőre nem az látszik, amit mutatni szeretnék. (Csak a telefont kaptam elő gyorsan, talán leginkább azért, hogy később lássam, valóban megtörtént, megtörténhetett egy ilyen!) Nem a kép közepén lévő - távolról érkező - család a lényeg. A kép bal és jobb szélét kell nézni. Mint már írtam pár napja, nagyon hideg volt az időjárás és a nagy szél miatt igazán haragos volt a tenger, fürdőző alig volt, csak a szélén ugráló kismajmok és távoli vitorlások. Az égre nézve, láthatjátok, hogy itt már benne jártunk a délutánban. Épp olvastam, amikor csak ú

Óh július, örülök, hogy végre véget érsz ma éjjel, igazán kimerítő voltál...

Nos, ez az a pillanat, amikor örülhettek, hogy a fénykép nem hangos - zajos-lármás... ;)

Ha valaki őszintén számot vetne azzal a kérdéssel: “Mennyit örültem az elmúlt héten?”- sokszor riasztó eredményhez juthatna. Egy buddhista gyakorlat arra tanít, hogy a nap végén, lefekvés előtt emlékeztető szavakban írd fel, …mi az, amin felizgattad magad, mi esett rosszul, mi háborított fel. A hét végén nézd végig, s ami érzelmileg közömbös, húzd ki. Aztán egy hónap elteltével tedd meg ugyanezt. Látni fogod, mennyit izgatod magad fölöslegesen olyan dolgok miatt, amelyek nem érnek meg semmiféle izgalmat. Mégis: egy adott pillanatban ezek kerekedtek felül. Ismerek olyanokat, akik számára a rossznak van valóságértéke, ha jó történik velük, azt álomszerűnek tartják. Ezeket az embereket elneveztem örömgyilkosoknak. Az örömgyilkos a kellemes jelenségeket addig-addig piszkálja, amíg valami kellemetlent nem talál bennük. (Popper Péter)

Ez a szépség egyedül maradt, ketten is eltávoztak, a héten kell neki társat találjak, ez nem állapot... :)

A legnagyobb dolgok mindig egyszerűek és egyetlen szóval ki lehet fejezni őket. Szabadság. Igazság. Becsület. Kötelesség. Irgalom. Remény. Winston ‪Churchill‬

Na jó, ezt most megosztom. :)

Mivel a várthoz képest jó és szép időre virradt vasárnap reggel és úgysem tudtam aludni, felkerekedtem. :) A beachre - végre. Bár nem tudtam a kedvenc helyemre menni, mert oda Sámuelék mentek a magyar különítménnyel - tudom, nagy a part, elférhettem volna - Brighton-t választottam. Egyrészt mert már régen voltam - igaz, hogy már kétszer is -, másrészt meg kellet már egy kis tengeri szél. Nos, meg is kaptam. :) Tíz előtt már ott voltam, rajtam kívül még akkor csak alig páran de hamar egyértelművé vált, hogy el kell menni pulcsit venni - még egyet, mert amit vittem nem volt elég. El is mentem hát kicsit csavarogni meg boltokat nézegetni, kultúrához nem volt energiám, és mire visszaértem a partra, már az idő is szép lett. Elnyúltam a kavicsokon, hátfájásra remek, ahogy a naptól átmelegedett kavicson elterül az ember lánya. Remek érzés. Megvolt a csodás kilátás, amikor két srác beült elém - vajon nincs valahol olyan szabály, hogy nem vesszük el mástól a kilátást? :) Vagy

A múlt szombat nem volt túl sikeres, egyszerűen semmi nem akart sikerülni. Leginkább az nem sikerült, hogy bejussak a visszatérős ingyen jegyemmel a Buckingham Palotába, ami aznap nyitotta meg új kiállítását, és nem csak én gondoltam úgy, hogy megnézném... Szóval majd máskor... Hazajönni rögtön nem akartam, az idő is egészen szép volt, így aztán leültem a parkba olvasni, mint sokan mások is... :) Este pedig elmentem a misére, de erről már tegnap írtam.

Minden évben az van, vagyis minden alkalommal, szóval minden 4 évben az van, hogy egy csomó dologról lemaradok, mert dolgozom és dolgozom vagy dolgozom. Nos, idén az Olimpia első egy-másfél hetében nem dolgozom, szóval drukkolni fogok! :) Szeretem a tehetséget, a kitartást és küzdést és a dobogó tetejét mindig megkönnyezem. Szerintem legjobbnak lenni már megyei szinten is nagy dolog, országosan főleg, arról nem beszélve, ha minél nagyobb merítésben legjobb valaki vagy akár csak magához képest jó helyen bizonyít. Szóval hajrá Magyarok! :)

Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlen elmegyünk az élet igazi örömei mellett. Ne vágyakozzunk nagy dolgok után, érjük be apróságokkal, de azt szeretettel tegyük. Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerezte a legnagyobb örömet. - Tatiosz

Ma este a nagy szabadságkezdés öröméhez jött kevésbé jó is, ami a képtelensége miatt nagyon feldúlt és pont emiatt írok róla itt is. Mert nem tudom elhinni sem elfogadni, hogy ilyen megtörténhet. Hogy valaki, a születésnapja utáni napon hazatér, mondom, haza, és egyszercsak mindennek vége. És ilyen kínok között. http://hirpress.hu/index.php?pg=cikk&id=35437 Úgy mellesleg ezt a lányt, Zsófit, úgy ismertem, hogy igazából nem ismertem. Egy volt közülünk emberek közül, és egy volt közülünk - a színházszerető emberek közül és egy volt közülünk egy régi jó csapatból. Nem tudom ezt kitenni ma a lelkemből, ezt az egész történetet. Régóta azt vallom, főleg, mióta egyre több és egyre nagyobb szörnyűség lengi be a világot, hogy tényleg, valóban nem tudhatjuk, hol a vége, meddig tart... Minden találkozásban  és elköszönésben benne van, hogy vajon lesz-e következő. Tehát nem hordozhatunk magunkban semmit, amit ki is mondhatnánk, vagy el is varrhatnánk. Mert mi van ha...? Múlt szombat e

Jelentem, bekapcsoltam az OFF gombomat, a következő munkanapom augusztus 15. :) Van néhány elmaradt posztom még múlt hétről és hétvégéről is, igyekszem majd jönni és többet írni, de pár napig hagyom magam igazán passzívnak lenni - már amennyire én tudok olyat :) -, aztán kisütök valami kirándulást is.

Ma reggel (de lehet, hogy már tegnap történt, nem is emlékszem pontosan) leáldozott a tudás, szembesülni kellett azzal, hogy hiába a sok kínlódás és lemondás, az éjszakákba nyúló tanulás és görcsölés, a tudás nem nálam van. Íme egy párbeszéd: M(atthew): Berni, ki az okosabb, te vagy a Daddy? /rögtön tudtam volna mondani a választ, de ugye mégiscsak az apja... :)) / B(erni): Szerinted? Huncutul villan az összes zöld szeme, de aztán így folytatja: Szerintem a Daddy! kopp-kopp-kopp... igyekszem nem igazán besértődni, ezért csak ennyit kérdezek: Miből gondolod? Hát, mert a Daddy tudja, hogy  a Luke Skywalker az jó vagy rossz-e?! - vágja oda büszkén a büdös kölök! :) Azt nem akartam tőle kérdezni, hogy ugyan honnan tudja, hogy nem tudom ... :) Sosem kérdezte... Na, nem mintha, tudta volna, de őszintén - nem is érdekel. Még most sem. Még akkor sem, ha most páran azt mondjátok erre, hogy hiszen ezt mindenki tudja. Lehet, én nem tudom, és tényleg nem érdekel. És azért a kis büdös

Ez remek ötlet!

Ma délután az utolsó vendég is elhagyta a házat... :))

Ha azt látod csak, amit megvilágít a fény, és azt hallod csak, amit a hang közöl veled, úgy a valóságban sem látni, sem hallani nem tudsz. Kahlil Gibran

Mint tudjuk, pár éve Bocelli leszerepelt előttem (is), de ezt a dalt annyiszor tudom meghallgatni, ahányszor elém kerül. :) Mert a dal mindenképpen jó. :)

Végre újra visszatért az angol nyár,húsz fok napsütéssel, ezt szeretem! :) A szünet nem tudom hányadik napja van,kivételesen letettem magam a padra kávézni a hajnali (fél kilenc) hűvösben,és végre újra kapok levegőt. :) ez az én hőmérsékletem. A gyerekek nem értik,hogy NEM kelünk fel hétkor... Felkelnek. Mátyás jött az előbb, hogy mikor tudunk menni a parkba biciklizni, mondtam,hogy (pár kávéval) később... :)

Ezt így leírva látni nagyon- nagyon mély és nagyon is igaz. Pontosan erre a lelkivilágra emlékszem sok év távlatából. Ezek a táborozó gyerekek rettenetesen hálásak minden programért, játékért, de leginkább hálásak azért, hogy tudnak játszani, szaladhatnak... Íme egy mai szösszenet a tábor faláról: "A Bátor Tábor az életem összes boldog pillanata, csak egy hétbe sűrítve." - egy táborozó https://www.facebook.com/batortabor/

Rég mutattam már kreatív ötletet, de ez most nagyon tetszik! :)

Hát ez valami gyönyörű szép, szerintem ki sem jönnék onnan... :) a nyugatis Alexandrába sem járhatok már otthon, mert ott is bentragadok hosszú időre, pedig az még nem is szép épület. http://www.boredpanda.com/buenos-aires-bookstore-theatre-el-ateneo-grand-splendid/

Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember. - Hérakleitosz

"Minden ízlik, minden fogy, főleg a ketchup." Janikovszky Éva Itt a házi ketchup királyt Mátyásnak hívják... :) ez még egy korábbi, karácsony hajnali kép, de még mindig igaz, nincs az a kaja, amit ne tudna megmártani ketchupban...