Brighton- múlt vasárnap
Mivel a várthoz képest jó és szép időre virradt vasárnap reggel és úgysem tudtam aludni, felkerekedtem. :) A beachre - végre. Bár nem tudtam a kedvenc helyemre menni, mert oda Sámuelék mentek a magyar különítménnyel - tudom, nagy a part, elférhettem volna - Brighton-t választottam. Egyrészt mert már régen voltam - igaz, hogy már kétszer is -, másrészt meg kellet már egy kis tengeri szél. Nos, meg is kaptam. :)
Tíz előtt már ott voltam, rajtam kívül még akkor csak alig páran de hamar egyértelművé vált, hogy el kell menni pulcsit venni - még egyet, mert amit vittem nem volt elég. El is mentem hát kicsit csavarogni meg boltokat nézegetni, kultúrához nem volt energiám, és mire visszaértem a partra, már az idő is szép lett.
Elnyúltam a kavicsokon, hátfájásra remek, ahogy a naptól átmelegedett kavicson elterül az ember lánya. Remek érzés. Megvolt a csodás kilátás, amikor két srác beült elém - vajon nincs valahol olyan szabály, hogy nem vesszük el mástól a kilátást? :)
Egy idő után mind többen mind több ruhát aggattak magukra a parton, négy körül viszont már el kellett indulni, mert tényleg nagyon csontig átjáró volt a jeges szél és már a vonathoz is menni kellett, mert sokat kellett még gyalogolni. Útközben azért még megcsodáltam kívülről a Pavilont és megint zenét hallottam, amit követni kellett. A virágok mögött egy ifjúsági nagyzenekarra bukkantam, hihetetlenül profin játszottak és nagyon jó számokat. Örömzene. :)
Ez történt a múlt vasárnap és remélem, hogy a következő két hétben lesz olyan az időjárás, hogy elvigyem magam egy partra újra.
Tíz előtt már ott voltam, rajtam kívül még akkor csak alig páran de hamar egyértelművé vált, hogy el kell menni pulcsit venni - még egyet, mert amit vittem nem volt elég. El is mentem hát kicsit csavarogni meg boltokat nézegetni, kultúrához nem volt energiám, és mire visszaértem a partra, már az idő is szép lett.
Vagy ha már elveszi a kilátást, hát legyen ő maga a kilátás... hm...? ;)
Na, de az tetszett, hogy egyszer csak gondoltak egyet és rövidgatyásan, ahogy jöttek, beugrottak a tengerbe, pedig aznap nagyon-nagyon erős hullámok voltak a nagy szél miatt, kevesen is voltak a vízben, inkább csak a gyerekek ugráltak a szélében a hullámok elől.
Ekkor tényleg elég meleg volt, én is top(!)ban voltam, aztán kb egy fél óra alatt úgy kezdett lehűlni, hogy sorban szedegettem magamra a cuccot. A nap sütött, tehát igazán nem akartam otthagyni a partot, mert nagyon jól esett amúgy. Szóval amikor épp az új termo (!) pulcsimat aggattam magamra, felnevettem a helyzet képtelenségén... Hogy nálam, itt, a beachwear, tehát a strandruha az nem egy új fürdőruhából áll - ami nincs is, mert sosincs itt annyira melegem-, hanem egy új vastagpulcsiból... És épp a címkét szedtem le, amin újra felnevettem, hogy miért:
Ha nagyban nézitek a képet, láthatjátok a feliratot a jelek fölött, hogy az angol időjárás inspirációjára gyártották... :) Naná! Ilyen egy eszetlen időjárást.
És a következő képen azt is látjátok, hogy hamar nagyon rosszra is fordult az idő, már nem is volt egyértelmű, hogy vízpermet föntről jön-e vagy a szél hozza a tengerből:
De jó volt, főleg, hogy ismerős dallamra- operett dallamra - kaptam fel a fejem a tőlem nem messze álló körhintából, amik mindig olyan hangulatosak és szépek:
Egy idő után mind többen mind több ruhát aggattak magukra a parton, négy körül viszont már el kellett indulni, mert tényleg nagyon csontig átjáró volt a jeges szél és már a vonathoz is menni kellett, mert sokat kellett még gyalogolni. Útközben azért még megcsodáltam kívülről a Pavilont és megint zenét hallottam, amit követni kellett. A virágok mögött egy ifjúsági nagyzenekarra bukkantam, hihetetlenül profin játszottak és nagyon jó számokat. Örömzene. :)
Ez történt a múlt vasárnap és remélem, hogy a következő két hétben lesz olyan az időjárás, hogy elvigyem magam egy partra újra.