berno

MA találkoztam a második regényem főszereplőjével a Baristával. :) Remélem emlékeztek még az elsőre... :) Mostanra érdekes szombat reggeli kávéfüggőségem alakult ki és mivel a Starbucksnál végre hosszú hónapok során elértem a 15 csillagot, végre lett egy ingyen kávém. :) Ezt gondoltam beváltani ma reggel, napszemüvegesen becaplattam a megszokott helyre és kértem a megszokott latte-mat, megkaptam ingyen és úgy meglepődtek, hogy nem kértem nagyobbat, extrábbat, stb, hogy a barista srác (SEB) megkérdezte, hogy szirupot sem kérek, biztos? Óh, de szirupot (vaníliás), azt igen... :) Meg két mosolyt még, ha szabadna... :) Ezt csak magamban :) A napszemüveg azért volt, mert ugye egy hétig csak esett (hétfőtől), a napot úgy hiszem nem is láttam, és már olyan kezdek lenni ilyenkor, mint a bányász lova, már nem is látok, ha süt a nap, tudom, amúgy sem, de na... :) és mivel dioptriás, nem cserélgetem, ezért néha fenthagyom és pl. kávét is tudok venni félhomályban. :) Szóval ettől még nem le

Ma már megint akaratom ellenére beleragadtam az őrségváltást nézni akaró tömegbe, hát íme a nap találós kérdése:  Hány okosnak vélt telefont fedeztek fel a képeken? :)

Bár ezeket egy puccos üzlet kirakatában kaptam el, egyik-másikkal szívesen elindulnék piknikre, nem tagadom. :)

Íme a 3200. poszt :)

Ezt láttam én is, de ez a felvétel közel nem adja vissza, esetleg benyomást adhat. A háttérvetítés főleg nem az igazi innen nézve, de valamennyit talán tudtok belőle érzékelni, hogy milyen lehetett.

Lássuk, hol töltöttem ma az időmet 1/2 3-tól: https://www.youtube.com/watch?v=KfkA34gO8jE Ezt a show-t már hónapok óta meg akartam nézni. (Annyira, hogy nagyon régóta rakosgattam az előadás szórólapját - menetközben gyűjtök be minden engem érdeklőt, mert mindig mást lehet szerezni, amit éppen nézek, arról sosincs kint; mígnem múltkor letettem róla és kidobtam. Most szerezhetek másikat, hogy meglegyen a gyűjteményben. :) Aztán az ugrott be, hogy lehet, hogy tényleg igaz, hogy el kell engedni a dolgokat és akkor sikerülnek? Hm, lássuk csak, még mindig megvan az Oroszlánykirály és a Mathilda szórólapom és még körülnézek, mit tudnék kidobni, hogy aztán megvalósuljon... :) ) De az alapprodukciót, a Lord of the Dance-t pedig évek óta, szerintem azóta, hogy először láttam őket a tévében. Rengeteg ír-kelta zenét hallgattam egy időben, otthon megvannak a cd-k is, de ír kocsmazeném is van, ha igaz. Van egy Flatley dvd-m (talán a tigrises) otthon, de ez márcsak a show kö

Már a múlt héten történt, csak nem volt időm megírni: Egyik reggel, miután megint túl voltunk azon a (sokadik) körön, hogy a kicsi csimóta meg akart velem vetetni valami csodálatosat, amit a tévében reklámoztak, és újból türelemmel elmondtam, hogy sajnos nekem erre nincs pénzem, forduljon a szüleihez a témában, egyszercsak úgy gondolta, szintén ő, hogy a tettek mezejére lép... Úgy megszánt, hogy nincs pénzem, hogy bevonult szó nélkül a szobába és a kis kincsesládáját feltúrva kihozott valami negyvenvalahány pennyt... Alex elszégyellte magát (épp reggeli után voltunk amúgy a konyhában) és ő is bevonult zörgetni-csörgetni és hozott több mint egy fontot. Ő kicsit jobban áll, mert potyognak a fogai és a fogtündér becsülettel pakolgatja neki az egy fontokat. Matthew nem az a fajta, aki ezt ennyiben hagyja, újra becsörtetett a szobába és szinte minden kis csicsedlijét hozta a markában. Az eredmény nem is olyan rossz, íme: Még csak sejtem, hogy milyen formában juttatom nekik vissza

Ki kell próbáljam egy normális méretben, ez nagyon tetszik:

Az itteni kisiskolásoknak is van könyvkihívás, hat könyv teljesítése szeptemberig. A kicsi lelkes, az összes öt évével már három könyvet végigizzadt és betűzött, íme a jutalma (három matricát is kapott ezen kívül) azon kívül, hogy rettenetesen büszke magára. :) Csak könyvtári könyv számít és csak akkor regisztrálják, ha elmondja a tartalmát a könyvtáros néninek. Nagyon komoly teljesítmény ez a kicsinek, aki sokkal lelkesebb még így is, mint a nagyobbacska, aki nemcsak azt közölte a könyvtárban, hogy a könyv nem tetszett, de közölte, hogy utálja az egész olvasást... Nem kicsit van lesújtva mindenki a házban, de ettől a kinyilatkoztatástól még nem ússza meg a kihívást, az apja újabb könyveket kínált fel neki. ;)

"Az embernek megváltozik az élete, ha megváltoznak a gondolatai. Ha más töltést kap a gondolat, akkor más irányt vesz az akarat, a cselekvés, hiszen cselekedeteink: láthatóvá vált gondolataink. Ha pedig más irányt vesz a cselekedet, más irányt vesz az élet is - és így másképpen alakul és alakít." (Gyökössy Endre)

"Ki farag valaha bennünket egészre, ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne, ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló, legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?" - Babits Mihály

„Ha valakit csak a mosolyáról, az optimizmusáról ismersz, az nem azt jelenti, hogy nincsenek megpróbáltatások az életében, hogy nem érik kudarcok vagy csalódások. Nem azt jelenti, hogy szerencsés, hogy neki minden könnyen jön és szebb, kényelmesebb a cipője, mint másoké. Van, aki nem kiáltja világgá a fájdalmát. Van, aki ott sír, ahol senki se látja, s mikor elfogytak a könnyei, megtörli az arcát, nagy levegőt vesz, és kilépve az ajtón magára ölti bizakodó mosolyát. Nem azért, hogy bárkit megtévesszen, hogy szerepeket játsszon, hanem azért, mert rendületlenül hisz abban, hogy ha rámosolyog a világra, az újra és újra visszamosolyog majd rá. És talán azért is, mert szeret olyan ember lenni, akit nem törnek meg és fordítanak ki a csalódások. Szeret olyan ember lenni, aki soha nem adja fel, aki örökké hisz a jóban, a szépben, a varázsban! Aki örökké hisz a csodákban… „(Popper Péter)

"Azt tanítod a legjobban, amit magadnak kell leginkább megtanulnod." (Richard Bach)

Nem kérdés,hogy megint nem én győzök ;)

A szünetnek még nincs vége... 2 doboz tartalma feldolgozás alatt. Tegnap nagyjából én gyártottam le ezt a járgányt, a fogak ne tévesszenek meg senkit, eredetileg sárkányra szólt a felkérés,közben változott az akarat,de nem akartam, hogy kárba vesszen a sok munka. ;)

Egy kiváló interjú egy kiváló Színésszel, azért ajánlom, mert ha valaki nem is ismeri, érdemes olvasni, mert nagyon igazi, és kevés színész tud így beszélni a szerepeiről: http://www.operett.hu/operett.php?pid=favorites&hId=1142

Hát, nem tudom... http://444.hu/2015/08/10/ez-a-ferfi-barcelonabol-jar-be-londonba-dolgozni-mert-igy-olcsobban-kijon-mintha-londonban-elne/

A szünetből érzésem szerint még mindig túl sok van hátra, de jelenleg éppen kiváló játékra találtak. Cél: betalálni az emeleti fürdőszoba résnyire nyitott ablakán. :)

És íme, a filmzene egyben... :) Oscart neki!

Íme, mutatom, mit csináltam az elmúlt két órában... Batsheba (Carey Mulligan) független, erős, önfejű és nagyon szép. Nem csoda, hogy aki látja, beleszeret. És az sem csoda, hogy ő maga nem tud választani az érte versengő férfiak között. Először Gabrielt (Matthias Schoenaerts), a birkapásztort bűvöli el, és bár kölcsönösnek tűnik köztük a vonzalom, a nő nemet mond a házassági ajánlatra. De szerelmével üldözi őt a környék legjobb módú agglegénye, Boldwood is (Michael Sheen). A legvonzóbbnak pedig egy katona, Troy őrmester (Tom Sturridge) tűnik. A választás nehéz: sok megpróbáltatás és öröm; vonzódás, hazugság, féltékenység kell hozzá, hogy Batsheba rájöjjön, ki az, akire igazán szüksége van. http://www.port.hu/tavol_a_vilag_zajatol_far_from_the_madding_crowd/pls/w/films.film_page?i_film_id=159341 Persze ez 'csak' az előzetes, De... Mindenféle hétvégém volt, és estefelé nem akaródzott az olvasás sem, nem annyira tetszik, amit most olvasok, de azért sem hagyom ab

http://humorboy.eu/a-legjobb-papirtorlo-reklam-amit-eddig-valaha-lattal-a-nevetes-garantalt/

FERENC PÁPA KÉRÉSE: NE azért sírjatok, ami nincs, azért harcoljatok , ami van! NE azért sírjatok, ami halott, azért harcoljatok , ami megszületett bennetek! NE azért sírjatok, aki elhagyott, azért küzdjetek , aki veletek van! NE azért sírjatok, aki gyűlöl Tiiteket, azokért küzdjetek, akiknek szüksége van Rátok! NE a múltatokért sírjatok, a jelenlegi küzdelmeteket harcoljátok meg! NE sírjatok a szenvedésekért, harcoljatok a boldogságotokért ! A most velünk történő dolgokkal kezdjük megtanulni, hogy semmit sem lehetetlen megoldani, csak el kell kezdeni.

Látni és hallani azt, ami bennem van - és nem azt, aminek lennie kellene. Elmondani azt, amit érzek és gondolok - és nem azt, amit mondanom kellene. Érezni azt, amit érzek - és nem azt, amit éreznem kellene. Kérni azt, amire szükségem van - és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok. Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek - ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám... (Virginia Satir)

... ezt azoknak mutatom, akik elképedtek azon, hogy organzát meg egyéb dolgokat aggattam a kádam elé anno a snassz zuhanyfüggöny helyett. :) Íme, másoknak sincs eszük. :))

Kell varrjak majd valami hasonlót, igaz, egy mérettel kisebb masnival. :)

Íme egy tegnapelőtti állapot a lakóim állapotáról. :) A múltkor Ikeából mentett szépség még mindig gyönyörű, sőt... És szemből balról igyekszik a tavalyi szülinapos hófehérkém és jobbról a lilácska. Úgy látom, jövő hónapra időzítenek. :)

Okoska ma kétéves, ami jó hír, remélem még sokáig jól tartja magát, mert nagyon megszerettem, sokat segít. :) És végre kifizettem ha igaz, és megváltoztathatom a csomagot, mert már nem kell hozzá hű legyek. :) Legalábbis ehhez a részéhez, hozzá az leszek. :) És, Keresztapám pedig ma 75, ami egészen hihetetlen. :) Maradjon még ő is üzemben soká! :)

„Bizonyos szint fölött, nem süllyedünk bizonyos szint alá.” Esterházy Péter

Matthew biciklizni tanul, két keréken... Ma csak három embernek ment neki a parkban: -Terhes asszony sokadik hónapban -Nagyon öreg néni - Csecsemő babakocsiban Nem tudok ennél veszélyesebb kategóriát még csak elképzelni sem, közben nem vagyok meglepve. ;) Nem, nem én tanítom biciklizni. :))

Nagyon hiányzik a kreatív szekrényem, megint kiváló ötleteket találtam:

Van még pár hetem :) http://hvg.hu/plazs/20150804_30_eves_korunk_folott_mar_tenyleg_nem

Bár nem érint a téma, mégsem tudok elmenni mellette: Egy babakocsival közlekedni még sima terepen sem mindig egyszerű, járműre szállni pláne nem, a lépcsőket már hagyjuk is... Akinek ilyen képtelen szabályozás egyáltalán az eszébe juthat, az szerintem még babakocsit sem látott, nem hogy megpróbált volna vele közlekedni. http://www.nlcafe.hu/csalad/20150804/babakocsi-mozgolepcso-bkk/

"Tudni akarod, ki az igazi barátod? Beszélj neki az örömeidről, és figyeld a reakcióit." (Mandel Mirjam)

Ez még mindig az egyik kedvenc filmem, és most meg is nézem végre hosszú idő után újra az rtl-en online. :)

*egy népszerű szerző első könyve* Rachel és Ben az egyetem első napjától elválaszthatatlanok, ám szövetségüknek hirtelen vége szakad, látszólag örökre. Tíz évvel később, egy esős délután az élet új esélyt ad nekik, hogy helyrehozzák azt, amit annak idején elrontottak. A dolgok azonban sokat változtak az egyetem óta. Ben megnősült, és ügyvéd lett, Rachel pedig - aki újságírói karrierről álmodott és most bírósági tudósítóként dolgozik - tizenhárom év után szakít vőlegényével, Rhysszel, és megpróbálja kitalálni, mit is szeretne az élettől. Ben szinte tökéletes időzítéssel, röviddel Rachel szakítása után költözik vissza egyetemi éveik városába, Manchesterbe, amit Rachel azóta sem hagyott el. A szikra újra lángra lobban, de Bennek nem várt vetélytársa is akad kollégája, a lehengerlő Simon személyében, akit elbűvöl Rachel humora. Vajon sikerülhet-e a tökéletes párosnak az, amit tíz évvel korábban elpuskáztak, és mit hajlandók egymásért feláldozni? Mhairi McFarlane első regénye vicces és me

Ma Füles barátom útlevele is megérkezett. :)

Kiváló ötlet :)

Annyi, de annyi minden kavarog bennem, valamit most megosztok belőle. Valahogy talán majd össze tudjátok tenni, mert nehéz egymásután rakni őket. Végére értem egy könyvnek, amit tegnap reggel kezdtem el a napon, és bár a végére tudtam volna érni tegnap, mégsem tettem, mert akartam még nyújtani, mert olyan volt, mintha ettől 'élőbb' lenne, ami persze hülyeség (?). Mielőtt nekiálltam volna ennek a nagy lezárásnak, még végigfutottam a face-falat és az első hír, amit láttam, hogy egy ismerősömnek (egy hónappal fiatalabb nálam) megszületett a gyönyörű pici kisfia. Tiszta szívből tudok neki örülni, mert tudom, hogy megküzdött érte. Pár hónapja ment férjhez újra, és az első esküvőjén ott voltam, emlékszem rá. Arra is, hogy az a férje hogy imádta, rengeteget pókereztünk együtt, de csak nem érkezett a baba, pedig sokat vártak rá. Még mindig fura nekem, hogy szétmentek. 6 éve életem talán eddigi legjobb születésnapján voltam, nagyon-nagyon igazi hangulattal sok érzelemmel (pedi

Egyenesen Disneyland -ből jött :)) Malacka nem volt raktáron ;)

A szabadság utolsó napján végre ebbe az állapotba is sikerült eljutni. :)) ragyogó napsütés van,a mérő szerint 18 fok van, de érezhető 21-nek is,de valójában pont finom meleg. Épp kezdtem volna belejönni a dolgokba, még jó lett volna pár nap. Nem véletlenül írják az okosok,hogy legalább két hét szabadságra lenne szükség az igazi pihenéshez,töltődéshez. Dehát abból főzzünk, ami van. ;)

http://wmn.hu/2015/07/30/a-jo-fonok/ Hiszem, hogy mindenkinek kell jusson legalább egy ilyen főnök az életben. Nekem is volt már hasonlóm, aki néha úgy megkínzott, hogy a világból kirohantam volna legszívesebben, mégis sokkal többet tanultam tőle-vele mindenről, beleértve magamat is, mint bárki mástól. Egy ideje tudom a nehézségeket erről az oldalról is nézni. :)

Óh, hát pár napja tartogatom ezt az írást, nem véletlenül, sejtettem, hogy mi lesz a vége... :) Akarom ezt a feelinget, az ízeket, az illatokat, a falakat, a kávét, az olaszságot, stb... Frei Tamás kávékalandja a Riviérán „Még legalább 15 perc” - mondta két tányér spagettivel a kezében a reneszánsz arcú férfi. Mintha csak Michelangelo állt volna előttem. Hullámos, ősz haj, szakáll és bajusz, kicsit széles, legalább 60 éves arc. Olasz éttermekben nem ilyen pincérek jönnek szembe, de hát az éttermek maguk sem ilyenek Olaszországban, mint amilyen ez volt - a san remo-i utcasarkon... Az olasz Riviéra zűrös, kicsit leszakadt városában, San Remo-ban talán ez az egyetlen étterem, amely előtt esténként sorban kell állni az utcán. A többi félig üres, mert az évtizedekkel ezelőtti „dolce vita” már odébb költözött. Az olasz oldalon Portofino az igazán elegáns hely, a francián, 20 percre innen, Menton, aztán már jön Monte Carlo, Nizza, Cannes… szóval San Remo ma már csak a múltjából él. Az