Lord Of The Dance: Dangerous Games

Lássuk, hol töltöttem ma az időmet 1/2 3-tól:





https://www.youtube.com/watch?v=KfkA34gO8jE












Ezt a show-t már hónapok óta meg akartam nézni.
(Annyira, hogy nagyon régóta rakosgattam az előadás szórólapját - menetközben gyűjtök be minden engem érdeklőt, mert mindig mást lehet szerezni, amit éppen nézek, arról sosincs kint; mígnem múltkor letettem róla és kidobtam. Most szerezhetek másikat, hogy meglegyen a gyűjteményben. :) Aztán az ugrott be, hogy lehet, hogy tényleg igaz, hogy el kell engedni a dolgokat és akkor sikerülnek? Hm, lássuk csak, még mindig megvan az Oroszlánykirály és a Mathilda szórólapom és még körülnézek, mit tudnék kidobni, hogy aztán megvalósuljon... :) )

De az alapprodukciót, a Lord of the Dance-t pedig évek óta, szerintem azóta, hogy először láttam őket a tévében.

Rengeteg ír-kelta zenét hallgattam egy időben, otthon megvannak a cd-k is, de ír kocsmazeném is van, ha igaz.

Van egy Flatley dvd-m (talán a tigrises) otthon, de ez márcsak a show közben jutott eszembe.

Nem volt könnyű a múlt hét megint, rajtunk volt a hetes eső és a 17 fok végig, a küszöböt nem léptem át, úgy emlékszem még a postás se jött a héten, tehát senki fiát-borját nem láttam.

Tegnap délután betámadt egy fejfájás is, így aztán amikor éjszaka végre találtam félárú jegyeket, nem sokat gondolkoztam, hogy hova menjek ma délután. Kiváló döntés volt.

Bár a legutolsó sorban ültem, tök jól láttam és ami jó, az messziről is jó.

Kiváló, profi munka és csapat, csupa tehetséggel és lendülettel. Felfoghatatlan, hogy milyen erővel és tempóval csinálják ezt a táncot.

Flatley már nem nagyon szerepel, nem is csoda, már amikor kezdtem csak róla tudni, már akkor is azt lehetett olvasni, hogy szét vannak a lábai. Nem csodálom, ezt a géppuska tempót...
A végén van egy klippszerű, ami elvileg ki van vetítve, de elég élethű, hát, bet.jás, amit művel, ezt a linket mindenképp nézzétek meg:
https://www.youtube.com/watch?v=C4kkcJBzDH8


Na, de ezek a fiatalok, Jesszus! Olyan szépen izmos mindegyik, hogy elképesztő, a vezető táncos sráctól még abból a távolságból is kihagytam néhány ütemet lélegzésben... :)



A vetítés olyan csodálatos, hogy szinte nem is felfogható, és a jelmezek pedig csodálatosak.

Nagyon örülök, hogy láthattam ezt élőben.



Az utcai plakát:



A színház aulája:



Ilyen messze ültem, nem nagy kaland, már megszoktam :)



Ez az egyik utolsó kép, ezért nagyon rám is szóltak, de nagy kincs akkor is :)