A Barista

MA találkoztam a második regényem főszereplőjével a Baristával. :)
Remélem emlékeztek még az elsőre... :)

Mostanra érdekes szombat reggeli kávéfüggőségem alakult ki és mivel a Starbucksnál végre hosszú hónapok során elértem a 15 csillagot, végre lett egy ingyen kávém. :) Ezt gondoltam beváltani ma reggel, napszemüvegesen becaplattam a megszokott helyre és kértem a megszokott latte-mat, megkaptam ingyen és úgy meglepődtek, hogy nem kértem nagyobbat, extrábbat, stb, hogy a barista srác (SEB) megkérdezte, hogy szirupot sem kérek, biztos?
Óh, de szirupot (vaníliás), azt igen... :) Meg két mosolyt még, ha szabadna... :) Ezt csak magamban :)
A napszemüveg azért volt, mert ugye egy hétig csak esett (hétfőtől), a napot úgy hiszem nem is láttam, és már olyan kezdek lenni ilyenkor, mint a bányász lova, már nem is látok, ha süt a nap, tudom, amúgy sem, de na... :) és mivel dioptriás, nem cserélgetem, ezért néha fenthagyom és pl. kávét is tudok venni félhomályban. :)

Szóval ettől még nem lett volna főhős, de amíg ott főzöcskézett, szemrevételeztem és már el is döntöttem, hogy átmenni látszik a rostán, amikor látom, hogy úgy kanyírítja a tejhabot, hogy az bizony szívecske... Bumm! :))
Elviteles kávé volt műanyagkupakkal, tehát igazán nem kellett volna vesződjön (a lányok nem is szoktak), meg le is csukta, a kávégallért is rányomta, én megy igyekeztem mindettől nem hasraesni a kávézó közepén. :)

DE, azért a kávégallért megtartottam. :))
Ennyi szőkeség igazán elférhet egy történetben, nem igaz? :)