berno

http://humorboy.eu/a-legjobb-papirtorlo-reklam-amit-eddig-valaha-lattal-a-nevetes-garantalt/

FERENC PÁPA KÉRÉSE: NE azért sírjatok, ami nincs, azért harcoljatok , ami van! NE azért sírjatok, ami halott, azért harcoljatok , ami megszületett bennetek! NE azért sírjatok, aki elhagyott, azért küzdjetek , aki veletek van! NE azért sírjatok, aki gyűlöl Tiiteket, azokért küzdjetek, akiknek szüksége van Rátok! NE a múltatokért sírjatok, a jelenlegi küzdelmeteket harcoljátok meg! NE sírjatok a szenvedésekért, harcoljatok a boldogságotokért ! A most velünk történő dolgokkal kezdjük megtanulni, hogy semmit sem lehetetlen megoldani, csak el kell kezdeni.

Látni és hallani azt, ami bennem van - és nem azt, aminek lennie kellene. Elmondani azt, amit érzek és gondolok - és nem azt, amit mondanom kellene. Érezni azt, amit érzek - és nem azt, amit éreznem kellene. Kérni azt, amire szükségem van - és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok. Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek - ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám... (Virginia Satir)

... ezt azoknak mutatom, akik elképedtek azon, hogy organzát meg egyéb dolgokat aggattam a kádam elé anno a snassz zuhanyfüggöny helyett. :) Íme, másoknak sincs eszük. :))

Kell varrjak majd valami hasonlót, igaz, egy mérettel kisebb masnival. :)

Íme egy tegnapelőtti állapot a lakóim állapotáról. :) A múltkor Ikeából mentett szépség még mindig gyönyörű, sőt... És szemből balról igyekszik a tavalyi szülinapos hófehérkém és jobbról a lilácska. Úgy látom, jövő hónapra időzítenek. :)

Okoska ma kétéves, ami jó hír, remélem még sokáig jól tartja magát, mert nagyon megszerettem, sokat segít. :) És végre kifizettem ha igaz, és megváltoztathatom a csomagot, mert már nem kell hozzá hű legyek. :) Legalábbis ehhez a részéhez, hozzá az leszek. :) És, Keresztapám pedig ma 75, ami egészen hihetetlen. :) Maradjon még ő is üzemben soká! :)

„Bizonyos szint fölött, nem süllyedünk bizonyos szint alá.” Esterházy Péter

Matthew biciklizni tanul, két keréken... Ma csak három embernek ment neki a parkban: -Terhes asszony sokadik hónapban -Nagyon öreg néni - Csecsemő babakocsiban Nem tudok ennél veszélyesebb kategóriát még csak elképzelni sem, közben nem vagyok meglepve. ;) Nem, nem én tanítom biciklizni. :))

Nagyon hiányzik a kreatív szekrényem, megint kiváló ötleteket találtam:

Van még pár hetem :) http://hvg.hu/plazs/20150804_30_eves_korunk_folott_mar_tenyleg_nem

Bár nem érint a téma, mégsem tudok elmenni mellette: Egy babakocsival közlekedni még sima terepen sem mindig egyszerű, járműre szállni pláne nem, a lépcsőket már hagyjuk is... Akinek ilyen képtelen szabályozás egyáltalán az eszébe juthat, az szerintem még babakocsit sem látott, nem hogy megpróbált volna vele közlekedni. http://www.nlcafe.hu/csalad/20150804/babakocsi-mozgolepcso-bkk/

"Tudni akarod, ki az igazi barátod? Beszélj neki az örömeidről, és figyeld a reakcióit." (Mandel Mirjam)

Ez még mindig az egyik kedvenc filmem, és most meg is nézem végre hosszú idő után újra az rtl-en online. :)

*egy népszerű szerző első könyve* Rachel és Ben az egyetem első napjától elválaszthatatlanok, ám szövetségüknek hirtelen vége szakad, látszólag örökre. Tíz évvel később, egy esős délután az élet új esélyt ad nekik, hogy helyrehozzák azt, amit annak idején elrontottak. A dolgok azonban sokat változtak az egyetem óta. Ben megnősült, és ügyvéd lett, Rachel pedig - aki újságírói karrierről álmodott és most bírósági tudósítóként dolgozik - tizenhárom év után szakít vőlegényével, Rhysszel, és megpróbálja kitalálni, mit is szeretne az élettől. Ben szinte tökéletes időzítéssel, röviddel Rachel szakítása után költözik vissza egyetemi éveik városába, Manchesterbe, amit Rachel azóta sem hagyott el. A szikra újra lángra lobban, de Bennek nem várt vetélytársa is akad kollégája, a lehengerlő Simon személyében, akit elbűvöl Rachel humora. Vajon sikerülhet-e a tökéletes párosnak az, amit tíz évvel korábban elpuskáztak, és mit hajlandók egymásért feláldozni? Mhairi McFarlane első regénye vicces és me

Ma Füles barátom útlevele is megérkezett. :)

Kiváló ötlet :)

Annyi, de annyi minden kavarog bennem, valamit most megosztok belőle. Valahogy talán majd össze tudjátok tenni, mert nehéz egymásután rakni őket. Végére értem egy könyvnek, amit tegnap reggel kezdtem el a napon, és bár a végére tudtam volna érni tegnap, mégsem tettem, mert akartam még nyújtani, mert olyan volt, mintha ettől 'élőbb' lenne, ami persze hülyeség (?). Mielőtt nekiálltam volna ennek a nagy lezárásnak, még végigfutottam a face-falat és az első hír, amit láttam, hogy egy ismerősömnek (egy hónappal fiatalabb nálam) megszületett a gyönyörű pici kisfia. Tiszta szívből tudok neki örülni, mert tudom, hogy megküzdött érte. Pár hónapja ment férjhez újra, és az első esküvőjén ott voltam, emlékszem rá. Arra is, hogy az a férje hogy imádta, rengeteget pókereztünk együtt, de csak nem érkezett a baba, pedig sokat vártak rá. Még mindig fura nekem, hogy szétmentek. 6 éve életem talán eddigi legjobb születésnapján voltam, nagyon-nagyon igazi hangulattal sok érzelemmel (pedi

Egyenesen Disneyland -ből jött :)) Malacka nem volt raktáron ;)

A szabadság utolsó napján végre ebbe az állapotba is sikerült eljutni. :)) ragyogó napsütés van,a mérő szerint 18 fok van, de érezhető 21-nek is,de valójában pont finom meleg. Épp kezdtem volna belejönni a dolgokba, még jó lett volna pár nap. Nem véletlenül írják az okosok,hogy legalább két hét szabadságra lenne szükség az igazi pihenéshez,töltődéshez. Dehát abból főzzünk, ami van. ;)

http://wmn.hu/2015/07/30/a-jo-fonok/ Hiszem, hogy mindenkinek kell jusson legalább egy ilyen főnök az életben. Nekem is volt már hasonlóm, aki néha úgy megkínzott, hogy a világból kirohantam volna legszívesebben, mégis sokkal többet tanultam tőle-vele mindenről, beleértve magamat is, mint bárki mástól. Egy ideje tudom a nehézségeket erről az oldalról is nézni. :)

Óh, hát pár napja tartogatom ezt az írást, nem véletlenül, sejtettem, hogy mi lesz a vége... :) Akarom ezt a feelinget, az ízeket, az illatokat, a falakat, a kávét, az olaszságot, stb... Frei Tamás kávékalandja a Riviérán „Még legalább 15 perc” - mondta két tányér spagettivel a kezében a reneszánsz arcú férfi. Mintha csak Michelangelo állt volna előttem. Hullámos, ősz haj, szakáll és bajusz, kicsit széles, legalább 60 éves arc. Olasz éttermekben nem ilyen pincérek jönnek szembe, de hát az éttermek maguk sem ilyenek Olaszországban, mint amilyen ez volt - a san remo-i utcasarkon... Az olasz Riviéra zűrös, kicsit leszakadt városában, San Remo-ban talán ez az egyetlen étterem, amely előtt esténként sorban kell állni az utcán. A többi félig üres, mert az évtizedekkel ezelőtti „dolce vita” már odébb költözött. Az olasz oldalon Portofino az igazán elegáns hely, a francián, 20 percre innen, Menton, aztán már jön Monte Carlo, Nizza, Cannes… szóval San Remo ma már csak a múltjából él. Az

http://wmn.hu/2015/07/26/7-ok-amiert-helen-mirren-tultesz-minden-fiatal-hollywoodi-szinesznocsken/

Amikor a dolgok összeállnak. :) Az úgy volt, hogy tegnap angolon előjött a téma a Mamma Mia-ról és mondtam is, hogy nagyon szeretem, ideje lenne újra megnézni, csak aztán ma mégsem jutottam odáig, hogy rákeressek (van néhány újranézendő filmem, pl ilyen a Titanic is, amit talán a bemutató óta nem is láttam). Aztán mivel az utolsó estém egyedül a házban, gondoltam adok még magamnak még egy igazán jó (rózsa)habos fürdőt. És hát igen, ez egy olyan ház, ahol a fürdőben is tv van, hát ilyenkor én is burzsujkodok, és kapcsolgattam a habok közül. :) Hát, láss csodát, Mamma Mia! :) Az első reklámnál kikászálódtam és rákerestem online a tv adóra, és hát végignéztem, ha már így adódott. :) Még mindig szeretem. A filmet is, a dalokat is. Azt hiszem, tudom mit kapok magamtól szüliapomra. :) Épp ideje újra színházba menjek... :)

Ez is tetszik, de nem tudok arra nem gondolni, hogy mi van, ha esik...?

„Az őszinteség nem azt jelenti, hogy meg kell bántani másokat, hanem csak azt, hogy kezdettől fogva legyen bátorságunk vállalni önmagunkat.” (Frank Arjava Petters)

Utolsó naphoz érkeztünk már nagyon fáradtan, sajgó lábakkal, magam részéről vacakoló térdekkel, de nem volt megállás. :) Az első állomás a csodálatos Buckingham Palota volt, még bőven nyitás előtt körbejártuk. A tavalyi kiállításnál is jobb az idei, erről majd mesélek egy másik alkalommal bővebben, mert a következő valamelyik hétvégén már megyek is vissza, hiszen még tart a tavalyi jegyem és idénre is van egy, úgyhogy lehet menni. :) Annyit még, hogy az idei téma a vendéglátás, királyi fogadás, stb. Itt persze nem lehetett bent fotózni, de majd szerzek könyvet és abból mutatok ezt-azt. Buckingham Palace  A Buckingham-palota 1837 óta a brit uralkodó hivatalos rezidenciája, lakhelye. A palota London belvárosában, Westminster városrészben található. Az épület állami alkalmak, uralkodói rendezvények helyszíne. A királyi család címerével díszített zászló állásáról lehet tudni, hogy hol tartózkodik éppen az uralkodó. Ha a (királyi) zászló egészen fel van húzva az azt jelenti, hogy a k

Utolsó napjához érkeztünk a London Pass-nak, úgyhogy még korábban indultunk, az előző napnál, hogy már valóban kezdésre legyünk az első állomáson. A vonat kicsit késett, de még így is jók voltunk. Az első állomás előtt viszont szerettem volna még egyet mutatni, az egyik kedvenc helyemet: Westminster Cathedral A Westminster-székesegyház – amit semmiképp ne keverjünk össze a Westminster Abbey-vel, azaz az apátsággal – az angol és walesi római katolikus közösség „anyatemploma”, Anglia és Wales legnagyobb római katolikus temploma. 1895-1903 között épült John Francis Bentley tervei alapján. Korai bizánci stílusával erősen különbözik London többi templomától. Már a külseje is meghökkentő: a vörösesbarna téglaépületet 86 méteres, Szt. Edward-tornyával együtt fehér keresztcsíkozás díszíti. A főhajó és a főoltár A székesegyház belsejébe lépve szembetűnik, hogy belső díszítő elemként a legkülönbözőbb színű, erezetű és származási helyű – az utolsó számolás szerint 126-féle – márványt,

Hogy minél több helyre el tudjunk jutni (viszonylag gazdaságosan), 2 napon London Pass-unk volt, ami nem egy rossz dolog, leszámítva a vele járó frusztrációt, miszerint még kétnapos bérlettel is képtelenség a legjobb helyekre mindre eljutni, mert elég nagy távolságokat kell megtenni, szerencsére bőséges a választék, és a helyi értékek, de nehezít, hogy mindenhova 10-5-ig lehet menni, vagyis 4 körül vannak az utolsó belépések. Nehéz így szabadon jönni menni, mert bár úgy indul(t)unk neki, hogy jöjjön, ami jön, de közben mégis ott feszít, hogy jó lenne akkor már mindenhova eljutni, vagyis minél többre. A kedd reggelt a Tower-ben kezdtük. Utána jött a híd, és nagy szerencsénk volt, mert ezen a napon háromszor is elkaptuk, amikor felnyitják a hidat! :) Tower A Tower több erődített részből álló középkori épületegyüttes a Temze partján, amely az idők során erődítmény, fegyverraktár, királyi palota és főrendű foglyoknak szánt börtön, valamint levéltár és csillagvizsgáló is volt. Az erő

Az első nap igazából csak egy jó negyed nap volt, mert délután találkoztunk és a rendes program 4 után következett. Amíg a (reptéri) buszra vártam, Sárfesztivál résztvevőibe botlottam. Elképzelhetetlen, hogy honnan jöhettek elő; a többség a csizmát később hátra is hagyta. Szóval délután először is Greenwich felé vettük az irányt, hogy gyors betekintés után behajózzunk diplomáciailag Londonba. A projekt félig tudott sikeres lenni, mert a kedvenc helyeimet nem sikerült megmutatni, mivel épp Tom Jones-t várták aznap estére koncertezni, így aztán a környéket hamar lezárták a jeggyel nem virítók elől. Az obszervatóriumhoz pedig a késői idő ellenére nem jutottunk el, de azért sikerült kicsit sétálgatni. Greenwich A Temze déli partján, a londoni Citytől kicsit távolabb fekvő Greenwich  legtöbbünk számára elsősorban a 0° délkörről lehet ismerős, hiszen 1884 óta itt, a greenwichi csillagvizsgáló közepén húzódik a zónaidő számítás (GMT) alapját képező 0° délkör (a Gr