3. nap - szerda

Utolsó napjához érkeztünk a London Pass-nak, úgyhogy még korábban indultunk, az előző napnál, hogy már valóban kezdésre legyünk az első állomáson.
A vonat kicsit késett, de még így is jók voltunk.

Az első állomás előtt viszont szerettem volna még egyet mutatni, az egyik kedvenc helyemet:
Westminster Cathedral
A Westminster-székesegyház – amit semmiképp ne keverjünk össze a Westminster Abbey-vel, azaz az apátsággal – az angol és walesi római katolikus közösség „anyatemploma”, Anglia és Wales legnagyobb római katolikus temploma. 1895-1903 között épült John Francis Bentley tervei alapján. Korai bizánci stílusával erősen különbözik London többi templomától.
Már a külseje is meghökkentő: a vörösesbarna téglaépületet 86 méteres, Szt. Edward-tornyával együtt fehér keresztcsíkozás díszíti.
A főhajó és a főoltár A székesegyház belsejébe lépve szembetűnik, hogy belső díszítő elemként a legkülönbözőbb színű, erezetű és származási helyű – az utolsó számolás szerint 126-féle – márványt, valamint szép, ikonokra emlékeztető mozaikokat használtak fel.
A székesegyház oltára egyetlen, 24 mázsás gránittömb, mely felett nyolc, aranysárga ónixoszlopon álló, mozaikkal díszített baldachin áll. Az érseki trónszéket a római Lateráni Szt. János Bazilikában található pápai trón mintájára készítették. A székesegyház érdekessége még, hogy a márvány oszlopok gazdagon díszített, carrarai márvány oszlopfői között nem találunk két egyformát.

Ezután jöhetett a Westminster Abbey, ahol szerencsére még mindig van-volt magyar nyelvű audioguide, így igazán sokat gazdagodhattunk élményben és ismeretekben.

Westminster Abbey
A Westminster-apátság különleges helyet foglal el a brit történelemben, hiszen amellett, hogy középkori építészeti szempontból egyedülálló mestermű, számolatlanul állít emléket a nemzet nagyjainak. Az apátság Nagy-Britannia uralkodóinak koronázó temploma és számos királyi esemény színhelye. Ezen a helyen koronázták angol királlyá Hódító Vilmost 1066-ban és azóta valamennyi uralkodót, legutóbb 1953. június 2-án II. Erzsébetet.
Hitvalló Edward kápolnájában (Edward the Confessor's Chapel) található az ősi koronázó trónszék, amely I. Edward rendeletére 1300 táján készült el. Valamennyi angol királyt egyben Skócia királyává is koronázzák ezen a négy oroszlán hátán álló tölgyfa széken. Az apátsági templom az uralkodók tradícionális temetkezési helye, itt nyugszik többek között I. Erzsébet, Hitvalló Edward, V. Henrik és VII. Henrik. Az apátság különleges síremlék-gyűjteménnyel bír, hiszen több, mint háromezer embert temettek el itt, köztük államférfiakat, tudósokat (Darwin, Livingstone, Newton), költőket (Tennyson, Dickens, Kipling) és zeneszerzőket (Händel).
A főhajó nyugati végében nyugszik az Ismeretlen Katona, akinek a testét Franciaországból hozták haza és 1920. november 11-én temették ide.
Lady Chapel A Szt.György-kápolnában (St.George's Chapel) látható az I. világháborúban elesett egymillió brit katona emlékkápolnája. Itt találhatóak továbbá azok az albumok, amelyekben a II. világháború polgári áldozatainak nevei olvashatóak.
A Lady-kápolnát (Lady Chapel) VII. Henrik építtette az 1500-as évek elején. Leglátványosabb részei a legyezőboltos mennyezete, illetve a gazdagon faragott tölgyfa széksorok. A széksorok első sorában a Bath lovagrend lovagjai foglaltak helyet, a széktámlán a lovagok bronzcímerei láthatóak. Az oldalkápolnában áll a Királyi Légierő Kápolnája (Royal Air Force Chapel), amely a II. világháborúban elesett katonák emlékét őrzi.

Ha már ott jártunk, beugrottunk egy igazából felesleges helyre is:
Jewel Towel
Az Ékszer-torony (Jewel Tower) 1365-ben épült III. Edward magánkincstára számára. A biztonságot szolgáló középkori várárok maradványai még ma is láthatóak. A torony a Westminster-palotához tartozott és a Westminster Hall mellett egyedül ez az épület maradt fent eredeti állapotában a palota többi épületét elpusztító tűzvész után (1834). 


Utána a Royal Mews-hoz tartottunk, ami nem volt olyan egyszerű, mivel belefolytunk az aznapi őrségváltás miatti tömegbe. A képeken látható elképesztő rózsás csempe a wc-ben látható. :)

Royal Mews
Royal Mews a neve annak a különálló épülettömbnek, amelyben a királyok lovai mellett mintegy negyven királyi díszhintót és autót is őriznek. A vaskerítés arany lándzsahegyei jelzik csupán, hogy ez is királyi épület. III. György volt az, aki 1760-ban a Charing Cross közeléből a jelenlegi helyre költöztette hintó-gyűjteményét és néhány lovát, hogy a Buckingham hercegétől éppen vásárolt házához közel legyenek. 1764-ben zárt lovasiskolát is építtetett ide.
IV. György - apja nyomdokain haladva - megkezdte a Buckingham-ház palotává építést, hogy méltó legyen a királyhoz és a nemzethez. Megbízta a híres építészt, John Nash-t, hogy nagystílű palotát és hozzá kapcsolódó istállót tervezzen.
Nash dór diadalívet tervezett, mely négyszögletű udvarra vezetett. A keleti oldalra került a hintók elhelyezéséül szolgáló kocsiszín, míg a nyugati oldalra 54 ló számára istállót, valamint a takarmány és a lószerszámok elhelyezésére szolgáló helyiségeket épített, illetve egy nagyobb épületet a főlovász és segítői számára. Az épületegyüttes 1825-re készült el. 1837-ben Viktória királynő hivatalos rezidenciájává tette a Buckingham-palotát. Férje, Albert herceg új patkoló-műhelyt építtetett, sőt az istállóba még egy tehén is került... 1855-ben Viktória királynő a Királyi istálló 198 fős személyzete gyermekeinek számára külön iskolát alapított, mely 20 éven át működött.A későbbiekben valamennyi király és királynő modernizálta az épületet, amely folyamat a mai napig tart. Napjainkban épp azt a hálózatot építik ki, melynek révén az istálló személyzete csatlakozhat az internethez és az e-mail forgalomhoz. 4 tonnás arany hintó A 100 darabból álló hintó-gyűjtemény legnevezetesebb és legrégebbi darabja az Arany Állami Hintó (Gold State Coach). A hintót III. György építtette koronázása és esküvője alkalmából. A hintó azonban nem készült el időre, így első alkalommal 1762. november 25. napján használta, amikor a Westminsterbe hajtatott megnyitni a parlamentet. Ez az a hintó, amelyet IV. György 1821-es koronázása óta valamennyi koronázás alkalmával használnak. Utoljára 2002-ben vitte a hintó II. Erzsébetet és férjét a Szt. Pál Székesegyházba a királynő uralkodásának 50. évfordulója alkalmából. A gazdagon díszített, aranyozott hintó 4 tonnát nyom, nyolc ló kell az elhúzásához. 3.6 méter magas, 7 méter hosszú. Belsejét a neves festő, Cipriani képei díszítik. A hintó - a számlák alapján - 7660 fontba került... Az Ír Állami Hintó Az Ír Állami Hintót (Irish State Coach) gyakran használja a királynő, amikor a parlament megnyitására indul. A hintó onnan kapta a nevét, hogy 1851-ben a dublini polgármester (egyben hintókészítő) készítette. A kék és fekete díszítésű hintó belsejét kék damaszk borítja, négy ló szokta húzni. A legfiatalabb hintó az Ausztrál Állami Hintó (Australian State Coach), melyet 1988-ban ajándékozta Ausztrália népe a királynőnek. 
Megcsodálhatjuk azt az 1881-ben készült üveghintót is, mellyel a királyi menyasszonyok utaznak az esküvői ceremóniára. De itt láthatjuk azt a csukott, kétüléses, egylovas kocsit is, mellyel 1843 óta a mai napig a királyi családtagok postáját szállítják, valamint azt a hintót, mellyel az újonnan kinevezett követeket szállítják rezidenciájukról a Buckingham-palotába a királynői audenciára és vissza. 
Az istállóban található lovak két fajtájúak: a cleveland-i pej az egyetlen brit fogathúzó lófajta, míg a windsor-i szürke, amely tradicionálisan a királynőt szállító hintót húzza. A lovak nem mindig láthatóak, mert vagy oktatják őket, vagy jól megérdemelt pihenésüket töltik távol Londontól.
Több autó is megtekinthető, így két Bentley, három Rolls-Royces és három Daimlers. A legidősebb közülük az 1950-es Rolls-Royce Phantom IV, mely olyan jó állapotban van, hogy pl. az Ascot alkalmával napjainkban is használják.
A királynői autók dísze egy Edward Seago által tervezett ezüst szobrocska, mely a sárkánnyal küzdő lovas Szent Györgyöt ábrázolja, és amely dísz autóról autóra átszerelhető. A hivatalos autókat sötét vörösre, míg a királyi család magánautóit „Edinburgh-zöld"-re festik.
A hivatalos autók természetesen nem pont olyanok, mint a sorozatgyártottak, mivel tágasabbak (pl. szempont, hogy a királynő teljesen fel tudjon egyenesedni, mielőtt kiszáll az autóból) és jobban kell, hogy biztosítsák a kocsiban utazók láthatóságát), mivel sok alattvaló számára ez az egyetlen módja, hogy uralkodóját láthassa).

Ide ha jól emlékszem a Trafalgar térről érkeztünk a Mall-on át, bár már ebben sem vagyok biztos, de mindegy is, mert a téren többször is előfordultunk. :)
Talán a világ egyik legismertebb, állandóan nyüzsgő tere, amely a londoniak számára mindennapi találkozó hely, helyet ad sok jeles nap (Karácsony, Újév) és győztes sportesemény ünneplésének, valamint számtalan politikai rendezvénynek is.
A teret uralja a középen álló Nelson oszlop, valamint a két szökőkút. A teret északról a Nemzeti Képtár lépcsősor övezte terasza zárja, amióta 2003-ban a tér északi végét és környékének forgalmát újratervezték.
Keleti oldalán áll a St Martin's-in-the-Fields templom, a South Africa House, nyugatról a Canada House határolja. A City felöl a Strand, délről a Whitehall fut a térbe, délnyugat felöl az Admiralitás boltívén keresztül csatlakozik a Mall.
A minden nap működő két szökőkút 1845-től kellemes színfoltja a térnek, bár a sellők, delfinek és tritonok csak később kerültek helyükre.

Ebéd idő táján jött a Kensington Palace, ami még mindig nem tetszik, de közben mégis megvan a maga bája. Épp a környéken zúgott egy helikopter, elég alacsonyan, mire megjegyeztem, hogy talán Vilmos hazaugrik ebédre, amikor az tűnt fel, hogy a közelben tényleg leszállt a helikopter. :)

Kensington Palace 
A Kensington Palace a királyi család egykori rezidenciája. Eredetileg Nottingham hercegtől vásárolta meg 1689-ben III. Vilmos, aki itt rendezte be udvartartását. 1760-ig ez volt az angol királyi rezidencia. Itt született és 1837. június 20-i trónra lépéséig itt élt Viktória királynő is. Napjainkban a királyi család egyes tagjainak rezidenciája. Az elmúlt évtizedek legismertebb lakója Diana walesi hercegnő volt, aki az észak-nyugati szárny lakosztályait használta 1981 és 1997 között. A hercegnőt innen szállították utolsó útján a Westminster Apátságba.
King's StaircaseKing's Staircase (Királyi Lépcsőház), ahol a király és vendégei bejuthattak a királyi lakosztályokba. A lépcsőház freskóit - melyek I. György udvartartásának élethű karaktereit ábrázolja - William Kent festette. A képeken látható Ulrik, a király lengyel apródja, Mahomet and Mustapha, a király török szolgálói, Péter, a "vad fiú", akit a német erdőkben találtak, sőt a mennyezetről ránk tekint maga a festő és szeretője is.
King's State Apartements (Királyi Lakosztályok), ahol a mennyezeti freskókat és a királyi gyűjteményből származó festményeket csodálhatjuk meg.
Queen's State Apartements (Királynői Lakosztályok), melyek a királyi család életének intimebb oldalát mutatják be. Családi portrékat, sőt az építtető, II. Mária egyes eredeti bútorait is megtekinthetjük.
Victoria Rooms (Viktória királynő szobái) és a Cupola Room (Kupola Szoba), ahol a későbbi királynőt megkeresztelték.
Royal Ceremonial Dress Collection (Királyi Díszruhák Gyűjteménye) ahol a királyi divat változásait tekinthetjük át a XVIII. századtól napjainkig. Látható többek között Viktória, Alexandra és Mária koronázási ruhája is.
A süllyesztett kert - A kegyelet virágaival elborított arany kapu. Amikor 1997. augusztus 31-én, a kora reggeli órákban a sajtó hírül adta Diana halálhírét, emberek ezrei indultak a Kensington-palotához, hogy a kapu elé tegyék a kegyelet virágait. A temetést követően Kensington megnyitotta kapuit a kondoleáló emberek előtt. Tízezrek álltak sorba a kertben, várva, hogy aláírhassák a hercegnő családjának kondoleáló könyvét. A palota éjjel-nappal nyitva állt, hogy mindenki sorra kerülhessen.
A Kensington Park és az Anna királynő megrendelésére, 1704-ben Sir John Vanbrugh által tervezett Orangery (Narancsház), melyben jelenleg étterem működik.


És ezek után jött a fejlövés, mert tökre kihagytam egy látnivalót (LP-os), pedig az a reggeli kupacban lett volna, úgyhogy oda még vissza kellett iszkolni. Nagyon bosszantott, de utólag rájöttünk, hogy megérte visszarongyolni.
Igazából egy mennyezetfestés volt a lényeg, de olyan ötletesen csinálták meg a látogatóknak, hogy leginkább ott maradtam volna még egy órát. :)
Mert hogy babzsákfotelokon lehet elterülni és úgy nézni felfelé. Óh, nagyon jól esett, és közben Rubens bámulatosan gyönyörűséget alkotott.

Banqueting House
A Banqueting House épületét eredetileg színdarabok bemutatására, ünnepségek és bálok rendezésére építették, majd a Whitehall-palota részeként az uralkodó fő rezidenciájaként szolgált 1530-tól kezdődően egészen a XVII. század végéig. A palota VIII. Henrik korában a legnagyobb királyi palotának számított Európában.
A reneszánsz épületet Inigo Jones tervezte, aki a XVII. század leghíresebb brit építészének számított. A mennyezet freskóit Rubens festette I. Károly megbízásából. Az uralkodót később a polgárháború kitörésekor az épület előtt fejezték le. Fia, II. Károly húsz évvel később itt ünnepelte trónra kerülését.
A Banqueting House az egyetlen épület, amely megmenekült a Whitehall-palotát elpusztító tűzvésztől 1698-ban. Az épületet innentől kezdve kápolnaként használták, majd Viktória királynő múzeumnak nyilvánítja. Napjainkban királyi, jótékonysági és egyéb társadalmi rendezvények helyszínéül szolgál.

Ezután átrobogtunk a Royal Albert Hall-hoz, ahol már az esti koncertekre készültek és nem volt csoportos vezetés, de kívülről ez még mindig nagyon tetszik.

Royal Albert Hall
A híres hangversenyterem az Albert-emlékművel szemben, szintén a királynő férjének emlékére épült 1867-1871 között. Tervezői, Fowke és Scott az első drezdai operaház ovális alaprajzát vették alapul a munka megkezdésekor.
A drezdai operaház tervezője, Gottfried Semper, a drezdai Építőművészeti Akadémia professzora volt, aki az 1848. májusi eseményeket követően Londonba menekült, és mint emigráns élt itt 1849-1853 között Albert herceg támogatását élvezve. A Royal Albert Hall az olasz reneszánsz stílusát eleveníti fel, üdítő ellentéte ezzel a túldíszített Albert-emlékműnek. Külső falát csupán a kupola alatt körbefutó, a művészetek és a tudományok előretörését szimbolizáló, terrakotta-fríz szalag díszíti.
A Willis által épített orgona 10.000 sípjával a világ egyik legnagyobb orgonája. A látogatás fénypontja a lélegzetelállító auditórium megtekintése, de érdekes bekukkantani a királyi pihenőszobába, illetve a királynő páholyába is. Ha szerencsések vagyunk, tanúi lehetünk, hogyan készül a technikai stáb egy-egy újabb produkcióra.

És még fiatal volt az este, úgyhogy elmentünk körülnézni a Harrodsba, ahol egy újabb Diana-Dodi emlékmű is van azóta, hogy nem jártam ott. Később még megnéztük a Marble Arch-ot és a Wellington emlékművet is.

Harrods
Habár nem kifejezetten pénztárcabarát program, mégis kihagyhatatlan a London egyik legismertebb szimbólumaként világhírre szert tett Harrods luxusáruház felkeresése londoni tartózkodásunk alkalmával. Az üzletközpontot alapító Charles Henry Harrod 1834-ben nyitotta meg az East End kerületben vegyeskereskedését, amely később új helyre, a Knightsbridge városrészbe költözött. Harrod fia, Charles Digby számos épületet vásárolt meg a környéken, jelentősen változtatott az árukészleten, így az eredetileg három alkalmazottat – két asszisztenst és egy kifutófiút - foglalkoztató bolt 1880-ban már 100 dolgozóval működött. Három esztendővel később, éppen a karácsonyi ünnepeket megelőzően tűzvész tört ki, amelyben az üzletház teljesen megsemmisült, a vásárlók megrendeléseit azonban Harrod maradéktalanul teljesítette, ezáltal megalapozta a kereskedés hírnevét. A vállalkozásból hamarosan részvénytársaság jött létre, amely bankot és ingatlanközvetítőt is működtetett. A Harrods impozáns új székházának megszületése az új vezérigazgató, Richard Burbidge nevéhez fűződik, aki a lélegzetelállító épület megalkotásával létrehozta London egyik máig legjellegzetesebb jelképét, ami egyben az angol főváros legdivatosabb, egyre bővülő áruháza lett. A palotaszerű építményt Charles William Stephens tervezte, kapuit 1901-ben nyitotta meg a nagyközönség előtt. Az áruházat terrakotta cserepek és Art Nouveau ablakok díszítik.
Az aranykornak átmenetileg véget vetett a második világháború, amikor is katonai egyenruhák, ejtőernyők és haditechnikai alkatrészek gyártására voltak kénytelenek átállni. A kereslet és a kínálat átalakulása következtében az egykor ugrásszerű fejlődést mutató és hihetetlen árbevételt produkáló áruház hanyatlása 1959-ig tartott. Ekkor a House of Fraser üzlethálózat felvásárolta, régi fényét egyelőre azonban nem nyerte vissza. A Harrods sikertörténete a nyolcvanas évektől folytatódott ismét, amikor a később tragikus körülmények között elhunyt Diana hercegnő udvarlójának apja, Mohamed Al Fayed 615 millió fontért megvásárolta a cég tulajdonjogát. Al Fayed több száz millió fontos befektetéssel felújította és kibővítette az építményt, új termékeket és szolgáltatásokat vezetett be.
A Harrods-ot 2010 májusában a katari uralkodó család befektetési társasága a Qatar Holdings másfél milliárd fontért felvásárolta, így a világhíres londoni luxusáruház ismét új gazdára lelt. Mára a pazar kialakítású áruház hét emeleten, mintegy 92 ezer négyzetméteren, 330 üzletben áll a vastag pénztárcával bírók és a csupán kíváncsiságukat kielégíteni vágyó nézelődők rendelkezésére. Jól lehet, a Harrods ajtaja mindenki előtt nyitva áll, az üzletház biztonsági emberei útját állják a kevésbé jól öltözött vásárlójelölteknek, éppen ezért érdemes mellőzni a rövidnadrágot és a hátizsákot is.


A 3. nap képeit itt találjátok: