1. nap - hétfő

Az első nap igazából csak egy jó negyed nap volt, mert délután találkoztunk és a rendes program 4 után következett.

Amíg a (reptéri) buszra vártam, Sárfesztivál résztvevőibe botlottam. Elképzelhetetlen, hogy honnan jöhettek elő; a többség a csizmát később hátra is hagyta.





Szóval délután először is Greenwich felé vettük az irányt, hogy gyors betekintés után behajózzunk diplomáciailag Londonba.
A projekt félig tudott sikeres lenni, mert a kedvenc helyeimet nem sikerült megmutatni, mivel épp Tom Jones-t várták aznap estére koncertezni, így aztán a környéket hamar lezárták a jeggyel nem virítók elől.
Az obszervatóriumhoz pedig a késői idő ellenére nem jutottunk el, de azért sikerült kicsit sétálgatni.

Greenwich
A Temze déli partján, a londoni Citytől kicsit távolabb fekvő Greenwich  legtöbbünk számára elsősorban a 0° délkörről lehet ismerős, hiszen 1884 óta itt, a greenwichi csillagvizsgáló közepén húzódik a zónaidő számítás (GMT) alapját képező 0° délkör (a Greenwich meridiánt egy rézléc jelzi, ahol mindig rengetegen várnak, hogy fényképet készíttessenek magukról, amint egyik lábbal a keleti, másikkal a nyugati féltekén állnak). Pedig az egykori falu legalább ilyen híres tengerészeti múltjáról és emlékeiről is, például a Nemzeti Tengerészeti Múzeumról (legféltettebb kincse Nelson admirális egyenruhája, amelyet halála napján, 1805. okt. 21-én a trafalgari csatában viselt: a vállrészen látható golyó ütötte lyuk, s vérfoltos térdzoknija megindító látvány), vagy a Királyi Tengerészeti Akadémiáról (mely eredetileg Greenwich-i Királyi Tengerészkórháznak épült, majd 1873 és 1998 között a Royal Naval College működött falai között). Itt, a Kórház Festett csarnokában ravatalozták fel 1806. január 5-én az admirális testét, mielőtt végső nyughelyére, a Szent Pál-katedrálisba vitték volna.
A harmóniát sugalló XVII. századi épületek (a Királyi Tengerészeti Akadémia és a Királyi Obszervatórium) Sir Christopher Wren, a barokk kiemelkedő polihisztor-építészének keze munkáját dicsérik. Ő volt az, aki a nagy londoni tűzvész (1666) után újra tervezte az angol fővárost: olyan épületek köszönhetik neki újjászületésüket, mint a Szent Pál-székesegyház és a Westminster apátság.
A Tengerészeti Akadémia gyönyörű épületegyüttese mögött zöldellő park, és Anglia legelső klasszicista épülete, a Queen’s House (XVII. század első fele) látható. Az épületet Inigo Jones, a jeles angol építész tervezte I. Jakab feleségének, Dániai Annának, akit tulajdonosként Henrietta Mária, I. Károly neje követett. Később Wren úgy tervezte meg az Akadémia komplexumát, hogy a Queen’s House elől ne vegye el a Temzére nyíló páratlan kilátást. Más királyi fők is szívesen időztek Greenwich-ben, itt született a többi között VIII. Henrik és I. Erzsébet is. A vízparti szárazdokkban egy XIX. századi gyorsjárású teaszállító klipper, a Cutty Sark látható, mely ma a tengeri szállítmányozást bemutató múzeumként működik. A hajó 2007. május 21-én – felújítási munkái során – lángra kapott, s szinte teljesen megsemmisült. Teljes felújítása, melyre 30-35 millió fontot áldoztak, 2012 elejére fejeződött be. A 2012-es londoni nyári olimpiai játékok lovas számait, valamint az öttusát a Queen’s House mögött elterülő Greenwich Parkban rendezték. 

Nagyon hűvös volt a hajón, a 'mesemondó' pedig nagyon unta, hogy aznap sokadszorra ismertessen meg bárkit is London vízről látható híresebb épületeivel, azt hiszem, megértettem újfent, milyen (sz.r) is az angol humor. :)

Egészen Westminster városrészig hajóztunk be, ott bőven találtunk látni- és fényképezni valót.

Houses of Parliament (Parlament) Westminster-palota
A Westminster-palota - vagy ahogyan ma nevezik, a Parlament - eredetileg királyi rezidenciaként működött, majd egy tűzesetet követően 1512-ben vált a Parlament színterévé. A brit parlament két házra oszlik: a főrendek alkotta Felsőházra (House of Lords), valamint a megválasztott képviselőkből álló Alsóházra (House of Commons). Az Alsóház tagjai képviselik a különböző politikai pártokat és belőlük áll össze az Egyesült Királyság kormánya. 
A Parlament épületei közül legismertebb az Óratorony (Clock Tower), azaz a Big Ben, amely mára London jelképévé vált. 
A Parlament túloldalán találjuk a közönség és látogatók számára fenntartott bejáratot (Public Entrance), valamint a királyi bejáratot (Sovereign's Entrance). Ez utóbbit kizárólag az uralkodó részére tartják fenn: az uralkodó ezen keresztül lép be a Parlament épületébe az ülésszak megnyitására. 
A Felsőház a palota leggazdagabban díszített termében ülésezik, melyben az uralkodó szín a vörös. Itt találjuk a királynő aranyozott trónját is. Az uralkodó ezen a trónszéken ülve mond beszédet a Parlament megnyitásakor. 
Az Alsóház terme szolidabban kivitelezett, mint a felsőházi tanácsterem és az uralkodó színe a zöld. A kormánypártiak a bal, míg az ellenzékiek a jobb oldalon foglalnak helyet. A Házelnök felmagasított széke középen áll, a két oldal között. A Parlament ülései az ülésszakok időtartama alatt bárki számára látogathatók. 

Big Ben Clock tower (Big Ben) (Óratorony)
A 96 méter magas Óratorony (Clock Tower) a Parlament legismertebb épülete és mára London jelképévé vált. A torony a Parlament észak-keleti oldalán, a Bridge Street felőli oldalon található. A Big Ben nem a toronynak vagy az óráknak a neve, hanem a több, mint 13,5 tonnás harangé (eredeti nevén Great Bell), amely az órákat üti. 
Az óratorony – Charles Barry tervei alapján – az után épült, hogy a régi Houses of Parliament épülete lángok martaléka lett 1834-ben. 
A harangot Sir Benjamin Hall, az 1857-ben befejezett újjáépítési munkák főfelügyelője után kezdték Big Bennek nevezni. 
Az óra számlapja a legnagyobb Nagy-Britanniában: az átmérője 7 méter, a percmutató 4,2 méter hosszú és 100 kg súlyú, az óramutató pedig 2,74 méteres és 300 kg súlyú. Az óramű mind a mai napig mechanikus, így működtetése a heti három felhúzáson kívül, rendszeres olajozást igényel. 
A torony harangjátéka világszerte ismert és 1923 óta naponta elhangzik a BBC rádión. 

Az első nap képeit itt találjátok:
https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/London0727?authkey=Gv1sRgCIrr5YrByef7Eg