4. nap - csütörtök

Utolsó naphoz érkeztünk már nagyon fáradtan, sajgó lábakkal, magam részéről vacakoló térdekkel, de nem volt megállás. :)

Az első állomás a csodálatos Buckingham Palota volt, még bőven nyitás előtt körbejártuk.
A tavalyi kiállításnál is jobb az idei, erről majd mesélek egy másik alkalommal bővebben, mert a következő valamelyik hétvégén már megyek is vissza, hiszen még tart a tavalyi jegyem és idénre is van egy, úgyhogy lehet menni. :)
Annyit még, hogy az idei téma a vendéglátás, királyi fogadás, stb. Itt persze nem lehetett bent fotózni, de majd szerzek könyvet és abból mutatok ezt-azt.

Buckingham Palace 
A Buckingham-palota 1837 óta a brit uralkodó hivatalos rezidenciája, lakhelye. A palota London belvárosában, Westminster városrészben található. Az épület állami alkalmak, uralkodói rendezvények helyszíne. A királyi család címerével díszített zászló állásáról lehet tudni, hogy hol tartózkodik éppen az uralkodó. Ha a (királyi) zászló egészen fel van húzva az azt jelenti, hogy a királynő a palotában van. 
A palota – bár a Királyi Gyűjtemény páratlan darabjaival van berendezve, illetve díszítve, nem művészeti galéria vagy múzeum, hanem egyike a világ jelenleg is aktívan működő királyi udvarainak. Évente 50.000 hivatalos vendég fordul meg itt a különböző fogadásokon, ebédeken, illetve a Királyi Kerti Partin. 
A klasszicista stílusú, kétemeletes palotát – melyben 775 szoba található – széles, kikövezett udvar választja el a kovácsoltvas kerítéstől, melynek oszlopfőin a Királynő Bestiái, vagyis a királyi családba beolvadt nemzetségek és az meghódított területek címerállatai láthatóak. 
Előtte zajlik délelőttönként a palotaőrség őrségváltási ceremóniája. 
Napjainkban a dísz szobákat (State Rooms) a királynő és a királyi család tagjai használják, itt fogadják állami vendégeiket hivatalos látogatásuk alkalmával. Augusztus és szeptember hónapokban – amíg a királynő éves látogatásán Skóciában tartózkodik – a palota 19 dísz szobáját megnyitják a nagyközönség előtt. 
A dísz szobák a Royal Collection legszebb kincseivel, angol és francia bútorokkal, Sevres-i porcelánnal vannak berendezve, a falakat Rembrandt, Rubens, Poussin and Canaletto festményei díszítik. 
A dísz szobák közül megtekinthető az díszebédlő (State Dining Room), a kék terem (Blue Drawing Room), amelyben Viktória királynő koronázása előtt 1838. májusában az első bált tartották, és a zeneterem (Music Room vagy Bow Drawing Room) is, ahol a canterbury érsek eddig négy királyi csecsemőt keresztelt meg. 
Kizárólag 2008. év folyamán a látogatók megtekinthették a palota Báltermét, ahogy azt egy hivatalos fogadás alkalmával feldíszítik. A külföldi államfők fogadása során, az itt tartott első vacsorán megjelenik a királynő és a királyi család más tagjai is. A királynő eddig 94 protokolláris fogadást adott, melyeken körülbelül 150 vendég szokott részt venni. Az ilyen alkalmakra hagyományosan használt patkó formájú asztalt azzal a híres étkészlettel (Grand Service) terítik, melyet először III. György 1811-es születésnapján használtak. 
A Bálterem 36.6 méter hosszú, 18 méter széles és 13.5 méter magas. 1856-ban a Krími háború végének megünneplésekor használták először. 
A séta a mintegy harminc madárfajnak és 350 vadvirágnak otthont adó palotakert déli részében ér véget, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a palota nyugati frontjára és híres tavára. 

Utána még beálltunk az Őrségváltásos tömegbe, hogy legalább néhány kucsmást láthassunk, de elviselhetetlen volt a tömeg, nem is vártuk ki, mentünk tovább a St James Park felé.

A Palota után jött az agyeldobás, vagy lábeldobás, vagy pulzusnövelés, a Monumentben. Csigalépcsőn felfelé 311 lépcső. Azt hittem ott múlok ki. Végül legyőztem magam, de nem esett jól. Szerencse, hogy végül adtak egy elismervényt, hogy megmásztam. :)
Még mindig maradt időnk, úgyhogy tettünk még egy kört a Trafalgar téren, majd betértünk megcsodálni néhány szépséget (Rubens, Monet, VanGogh, stb) a National Gallery-ben, majd még a pályaudvar felé sétálva végighaladtunk a White Hall-on.

Monument
London számtalan emlékműve közül ez „az” Emlékmű, mely az 1666. szeptember 2-án kitört nagy londoni tűzvésznek állít emléket. A tűzvész 1666. szeptember 2-án egy vasárnapon ütött ki az Emlékműhöz közeli Pudding Lane egy péküzletében. A tűzben - amely három napon át tombolt - London nagy része elpusztult. Jószerével csupán a kőépületek maradtak épek.
Az Emlékmű 61 méter (202 láb) magas - pontosan ennyi a távolság az oszlop és a Pudding Lane-i ház között, ahol a tűzvész idején az első lángok felcsaptak.
A tűzvészre emlékeztető tűzgolyó Az oszlop belsejében 345 csigalépcsőfok vezet felfelé. 311 lépcső megtétele után az oszlop tetején található kilátó-teraszhoz érünk, melyből - sokak szerint - szebb kilátás nyílik, mint a Szent Pál Székesegyház tetejéről, hiszen innen a székesegyházat is látni... A kilátó-terasz fölött egy 13 méter magas aranyozott tűzgolyó jelképezi a várost ért természeti csapást.
Az oszlop talapzatának három oldalán latin feliratokat találhatunk: az északi oldalon a város pusztulásának, a déli oldalon az újjáépítésének állítottak emléket, a keleti oldalon pedig az Emlékmű építésében részt vevők nevei és fontos évszámok kerültek feltüntetésre.
Caius Gabriel Cibber szobrász által készített dombormű allegórikus jelenetet ábrázol: London városát egy női alak szimbolizálja lehajtott fejjel, zilált hajjal, erőtlenül leengedett balkezében karddal. Mögötte a szárnyas Idő, amely épp megpróbálja felemelni a Várost. Mögötte a város polgárai biztatóan emelik fel karjukat. A Város mellett egy másik nőalak, mely egyik kezével gyengéden megérinti, míg a másikban tartott szárnyas jogarral az ég felé mutat, ahol felhőkön istennők ülnek. Egyikük kezében a jólétet szimbolizáló bőségszaru, a másik a békét szimbolizáló pálaágat tart a kezében. Lábánál kaptár, mely az Ipart szimbolizálja, ami a legnagyobb nehézségen is túljuttat. London alakja mögött az égő város látható. Az ellenkező oldalon három-négy lépcsőfok, melynek tetején római ruhában, fején babérkoszorúval II. Károly áll. Épp három kísérőjét küldi London megsegítésére: a Tudományt, a tájolót a kezében hordozó Építészetet, és a sapkáját lengető Szabadságot. A király mögött ott áll testvére, York hercege is, aki egyik kezével kivont kardot tart a város védelmében, másikban koszorút a Város megkoronázásra. Mögöttük áll az Igazság egy koronával, és egy oroszlánt fékentartó Bátorság. A háttérben a város újjáépítésének mozzanatai. 1732 és 1842 között többen véletlen baleset következtében zuhantak le az oszlopról, míg hatan öngyilkossági szándékkal vetették magukat a mélybe. Ezért 1842. augusztusában az oszlopot ideiglenesen bezárták és a kilátóteraszt vaskerítéssel vették körül. A második világháborúban - bár komolyan megrongálódott - az Emlékmű ellenállt a támadásoknak. Érdekesség, hogy az első bombák pont a Vilmos király utcára hullottak, mely szinte pont olyan távolságra esett az oszloptól, mint a már emlegetett Pudding Lane... A háborút követően az Emlékmű 1945. augusztus 13-án nyílt meg ismét a nagyközönség előtt. A 2007. júliusában kezdődött, 4,5 millió fontot felemésztő, 18 hónapig tartó felújítási munka eredményeként megtisztították az oszlopot, megváltoztatták a kilátó vasrácsát, új világítás került felszerelésre, az oszlop tetejének gömbjét 30 000 új aranylapocska fényesíti, és tervek szerint – a lépcső megmászására nem hajlandók (vagy nem képesek) számára – a kilátóból látható 360 fokos panorámaképet levetítik a földszintre is.

Whitehall és Downing Street 10.-11. - Horse Guard Parade
A Downing Street London belvárosának Whitehall elnevezésű részén található utca, mely több mint kétszáz éve szolgál a mindenkori angol miniszterelnök és az Egyesült Királyság pénzügyminiszterének lakhelyéül. A brit miniszterelnök hivatalos rezidenciája a Downing street 10.
Az utca a londoni parlament épületétől mindössze pár percnyire, a Buckingham Palotától valamivel messzebb helyezkedik el. Az utca építője és névadója, Sir George Downing (1632-1689) itt, az úgynevezett Hampden-házban lakott az 1680-as években. Az utca nyugati oldalán található épületeket a XIX. században lebontották, hogy teret adjanak a kormányzati irodáknak, ahol ma a Külügyi és Jóléti Iroda található.
Az utca leghíresebb címe a 10-es szám, a miniszterelnök hivatalos rezidenciája. A 10. számú ház 1735 óta a mindenkori brit miniszterelnök rezidenciája, de a kétemeletes téglaházban miniszteri hivatalok is helyet kaptak. A 11. számú házban a pénzügyminiszter lakik. Biztonsági okokból 1989 óta kapu zárja le az utcát a Whitehalltól.
Downing meggazdagodásának kulcsát abban látta, ha ingatlanokat szerez közel a Westminsterhez. Közel 30 évet kellett várnia, hogy 1682-ben a kiszemelt terület feletti bérlet jogát megszerezze. Az ott lévő házakat azonnal lebontatta. Terve az volt, hogy egy 15-20 házból álló zsákutcát építtet a mai Downing Street északi oldalán. Mivel azonnali megtérülést és hasznot akart, ezért a házak alacsony költséggel, csekély alapozással, silány kivitelben készültek el az akkor még mocsaras területen. A házak számozása teljesen esetleges volt, a mai 10-es szám is 5-ösként kezdte pályafutását, amíg 1779-ben újra nem számozták. Amikor az ír függetlenedési mozgalom erőszakossá kezdet válni, egy 3 méter magas fa torlaszt építettek, hogy lezárják az utca két végét, ezt 1922-ben a szabad ír állam létrejöttekor bontották le. Azonban biztonsági okokból 1989-ben újra, a mai is látható acél kerítést, kaput és az úttestből kiemelkedő acél barikádot állították fel.
A mai Downing Street 10. két épület egyesítéséből, – a Downing féle épület és a mögötte lévő Horse Guard Parade-ra néző, 1677-ben épült nagyobb épületből – jött létre. Az 1730-as évekre jelentős változások mentek végre a politika, a parlament és a kormányzás terén, ekkor II. György brit király odaajándékozta az épületegyüttest Sir Robert Walpole-nak, aki ezidőtájt a „First Lord of the Treasury” tisztét betöltve, gyakorlatilag az első miniszterelnök volt. Walpole visszautasította az ajándékot, azt kérve, hogy az épület szolgáljon a mindenkori miniszterelnök hivatalául. 1735-re átépítették és berendezték úgy, hogy megfeleljen a miniszterelnöki státusznak. Ettől kezdve megtalálható a híres 10-számú ajtón a „First Lord of the Treasury” feliratú bronz levélszekrény. Azonban nem sikerült azonnal hagyományt teremteni, az idők folyamán sok miniszterelnök döntött úgy, hogy nem költözik be a házba. Így a háznak a több száz éves fennállása alatt voltak fényes és kevésbé fényes korszakai. Ez idő alatt állaga hol leromott, hol felújjították, bővítették és átalakították. 1938-ban még az is felmerült, hogy lerombolják az utca északi oldalán álló házakkal együtt, hogy helyükön egy új modern épületegyüttest emelhessenek. Végül a terv nem valósult meg.
A fekete „sárgatéglás” épület - Az új épület építésének terve még egyszer, a második világháborút követően is felmerült, de végül csak a 12-es számú épületet rombolták le és a 10-t és 11-t történelmi múltja miatt – a légibombázások alatt elszenvedett károk ellenére is – renoválták és felújították.
A munkálatok 3 évig tartottak és a tervezett 500 000 fontos költségvetés dupláját vették igénybe. A renoválás során kiderült, hogy a fekete épület valójában sárga, és a évszázadok során rárakódott szennyeződés adja jelegzetes sötét színét. Hogy megőrizzék hangulatát, ezért a felújítást követően ismét feketére festették.
A szomszédos 11-es számú epület a mindenkori pénzügyminiszter hivatalos rezidenciája 1928 óta. Bár hivatalosan a 10-es a miniszterelnök, a 11-es a pénzügyminiszteri otthona, de nem minden esetben volt ez így. Legutóbb Tony Blair miniszterelnöksége idején cseréltek házat – az akkor pénzügyminiszter – Gordon Brown-nal, hogy a több gyermekes Blair család kényelmesebben elférjen a nagyobb, 11-es épületben.

A 4. nap képeit itt tudjátok megnézni: