berno

http://wmn.hu/2015/07/30/a-jo-fonok/ Hiszem, hogy mindenkinek kell jusson legalább egy ilyen főnök az életben. Nekem is volt már hasonlóm, aki néha úgy megkínzott, hogy a világból kirohantam volna legszívesebben, mégis sokkal többet tanultam tőle-vele mindenről, beleértve magamat is, mint bárki mástól. Egy ideje tudom a nehézségeket erről az oldalról is nézni. :)

Óh, hát pár napja tartogatom ezt az írást, nem véletlenül, sejtettem, hogy mi lesz a vége... :) Akarom ezt a feelinget, az ízeket, az illatokat, a falakat, a kávét, az olaszságot, stb... Frei Tamás kávékalandja a Riviérán „Még legalább 15 perc” - mondta két tányér spagettivel a kezében a reneszánsz arcú férfi. Mintha csak Michelangelo állt volna előttem. Hullámos, ősz haj, szakáll és bajusz, kicsit széles, legalább 60 éves arc. Olasz éttermekben nem ilyen pincérek jönnek szembe, de hát az éttermek maguk sem ilyenek Olaszországban, mint amilyen ez volt - a san remo-i utcasarkon... Az olasz Riviéra zűrös, kicsit leszakadt városában, San Remo-ban talán ez az egyetlen étterem, amely előtt esténként sorban kell állni az utcán. A többi félig üres, mert az évtizedekkel ezelőtti „dolce vita” már odébb költözött. Az olasz oldalon Portofino az igazán elegáns hely, a francián, 20 percre innen, Menton, aztán már jön Monte Carlo, Nizza, Cannes… szóval San Remo ma már csak a múltjából él. Az

http://wmn.hu/2015/07/26/7-ok-amiert-helen-mirren-tultesz-minden-fiatal-hollywoodi-szinesznocsken/

Amikor a dolgok összeállnak. :) Az úgy volt, hogy tegnap angolon előjött a téma a Mamma Mia-ról és mondtam is, hogy nagyon szeretem, ideje lenne újra megnézni, csak aztán ma mégsem jutottam odáig, hogy rákeressek (van néhány újranézendő filmem, pl ilyen a Titanic is, amit talán a bemutató óta nem is láttam). Aztán mivel az utolsó estém egyedül a házban, gondoltam adok még magamnak még egy igazán jó (rózsa)habos fürdőt. És hát igen, ez egy olyan ház, ahol a fürdőben is tv van, hát ilyenkor én is burzsujkodok, és kapcsolgattam a habok közül. :) Hát, láss csodát, Mamma Mia! :) Az első reklámnál kikászálódtam és rákerestem online a tv adóra, és hát végignéztem, ha már így adódott. :) Még mindig szeretem. A filmet is, a dalokat is. Azt hiszem, tudom mit kapok magamtól szüliapomra. :) Épp ideje újra színházba menjek... :)

Ez is tetszik, de nem tudok arra nem gondolni, hogy mi van, ha esik...?

„Az őszinteség nem azt jelenti, hogy meg kell bántani másokat, hanem csak azt, hogy kezdettől fogva legyen bátorságunk vállalni önmagunkat.” (Frank Arjava Petters)

Utolsó naphoz érkeztünk már nagyon fáradtan, sajgó lábakkal, magam részéről vacakoló térdekkel, de nem volt megállás. :) Az első állomás a csodálatos Buckingham Palota volt, még bőven nyitás előtt körbejártuk. A tavalyi kiállításnál is jobb az idei, erről majd mesélek egy másik alkalommal bővebben, mert a következő valamelyik hétvégén már megyek is vissza, hiszen még tart a tavalyi jegyem és idénre is van egy, úgyhogy lehet menni. :) Annyit még, hogy az idei téma a vendéglátás, királyi fogadás, stb. Itt persze nem lehetett bent fotózni, de majd szerzek könyvet és abból mutatok ezt-azt. Buckingham Palace  A Buckingham-palota 1837 óta a brit uralkodó hivatalos rezidenciája, lakhelye. A palota London belvárosában, Westminster városrészben található. Az épület állami alkalmak, uralkodói rendezvények helyszíne. A királyi család címerével díszített zászló állásáról lehet tudni, hogy hol tartózkodik éppen az uralkodó. Ha a (királyi) zászló egészen fel van húzva az azt jelenti, hogy a k

Utolsó napjához érkeztünk a London Pass-nak, úgyhogy még korábban indultunk, az előző napnál, hogy már valóban kezdésre legyünk az első állomáson. A vonat kicsit késett, de még így is jók voltunk. Az első állomás előtt viszont szerettem volna még egyet mutatni, az egyik kedvenc helyemet: Westminster Cathedral A Westminster-székesegyház – amit semmiképp ne keverjünk össze a Westminster Abbey-vel, azaz az apátsággal – az angol és walesi római katolikus közösség „anyatemploma”, Anglia és Wales legnagyobb római katolikus temploma. 1895-1903 között épült John Francis Bentley tervei alapján. Korai bizánci stílusával erősen különbözik London többi templomától. Már a külseje is meghökkentő: a vörösesbarna téglaépületet 86 méteres, Szt. Edward-tornyával együtt fehér keresztcsíkozás díszíti. A főhajó és a főoltár A székesegyház belsejébe lépve szembetűnik, hogy belső díszítő elemként a legkülönbözőbb színű, erezetű és származási helyű – az utolsó számolás szerint 126-féle – márványt,

Hogy minél több helyre el tudjunk jutni (viszonylag gazdaságosan), 2 napon London Pass-unk volt, ami nem egy rossz dolog, leszámítva a vele járó frusztrációt, miszerint még kétnapos bérlettel is képtelenség a legjobb helyekre mindre eljutni, mert elég nagy távolságokat kell megtenni, szerencsére bőséges a választék, és a helyi értékek, de nehezít, hogy mindenhova 10-5-ig lehet menni, vagyis 4 körül vannak az utolsó belépések. Nehéz így szabadon jönni menni, mert bár úgy indul(t)unk neki, hogy jöjjön, ami jön, de közben mégis ott feszít, hogy jó lenne akkor már mindenhova eljutni, vagyis minél többre. A kedd reggelt a Tower-ben kezdtük. Utána jött a híd, és nagy szerencsénk volt, mert ezen a napon háromszor is elkaptuk, amikor felnyitják a hidat! :) Tower A Tower több erődített részből álló középkori épületegyüttes a Temze partján, amely az idők során erődítmény, fegyverraktár, királyi palota és főrendű foglyoknak szánt börtön, valamint levéltár és csillagvizsgáló is volt. Az erő

Az első nap igazából csak egy jó negyed nap volt, mert délután találkoztunk és a rendes program 4 után következett. Amíg a (reptéri) buszra vártam, Sárfesztivál résztvevőibe botlottam. Elképzelhetetlen, hogy honnan jöhettek elő; a többség a csizmát később hátra is hagyta. Szóval délután először is Greenwich felé vettük az irányt, hogy gyors betekintés után behajózzunk diplomáciailag Londonba. A projekt félig tudott sikeres lenni, mert a kedvenc helyeimet nem sikerült megmutatni, mivel épp Tom Jones-t várták aznap estére koncertezni, így aztán a környéket hamar lezárták a jeggyel nem virítók elől. Az obszervatóriumhoz pedig a késői idő ellenére nem jutottunk el, de azért sikerült kicsit sétálgatni. Greenwich A Temze déli partján, a londoni Citytől kicsit távolabb fekvő Greenwich  legtöbbünk számára elsősorban a 0° délkörről lehet ismerős, hiszen 1884 óta itt, a greenwichi csillagvizsgáló közepén húzódik a zónaidő számítás (GMT) alapját képező 0° délkör (a Gr

Nos, ki lenne az, aki bevállalná, hogy ilyen táskával jár? :)

Ahogy múlt hétvégén írtam, volt néhány nap szünetem, amit javarészt Londonban töltöttem városnézéssel, turista vezetéssel. :) Fogom hozni hamarosan, hogy merre jártunk, naponta hozom a képeket és a listát, hogy mit sikerült leigázni. :) Volt néhány ismétlős helyszín és néhány újabb, van abból is bőven, amit már ti is láthattatok bőven. Az időjárást inkább nevezném ősziesnek vagy jóindulattal kora tavaszinak. Az átlagos felszerelésem: farmer-cipő, rövidujjú, pulcsi és kiskabát és sál/kendő. De igazából megúsztuk rendes(ebb) eső nélkül és kirándulni épp jó volt, bár első nap a szél szétfútta az orcánkat. Szóval, türelem, következő 4 napba sürített intenzív London-ismertetés.

Megint rákattantam egy sorozatra. :) Nagyon-nagyon régen volt anno a tévében és nagyon szerettem. Két dologra emlékszem, hogy nagyon vártuk és nagyon volt mit bőgni rajta. :)

Hogy történhet meg az, amit itt a cikkben olvashattok? http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/edit-keresem-az-autost-aki-megmentette-zoet-2382771 A vonatnál még én magam is rendre rettegek, hogy nem tudok leszállni. Nem tudom, hogy hol volt itt az állomásfőnök, vagy aki sípol, fütyül, integet?! Szegény gyerek, meg szegény anyuka! Szerencse, hogy nem gyorsvonat volt, ami meg sem áll a következő harmadik városig, mert nem hiszem, hogy valaki is meghúzta volna a vészféket (ha egyáltalán működik). Egy ima és hála ezért az emberért, aki a vonat után sietett. Ismeretlenül is.

"Ha valaki őszintén számot vetne azzal a kérdéssel: "Mennyit örültem az elmúlt héten?"- sokszor riasztó eredményhez juthatna." (Popper Péter)

:)

A héten fizetésnap volt, és tegnap meg is érkezett a havi dózis. :)

Nem, nem vagyok irigy. :) Tegnap délutáni találkozás. 

Na kérem, ez a nap is eljött! :) Végre én is szabadságon vagyok. Ma délután elmegy az utolsó sokadig vendég is a közel egy hónap után. Csütörtökön távozott a Lány, tegnap elmentek a Sámuelék, ma elmegy újabb három. Délután még angolórám lesz (meg nem posztolnék képet a mosókonyha=irodám állapotáról), de amúgy kiválóan érzem magam, tegnap este már el is merültem egy kád rózsás habos vízben. :) Holnaptól vendégem lesz végre :) És újra igazi turista leszek megint, fogok hozni sok-sok képet, keresztbe-hosszába szeljük Londont, sok hely lesz, ahova én is most megyek először, mert még tartogattam, hogy levizitáljam, de majd most! :) Persze ki kell még találjam, hogy vajon hova tegyek fel képeket, mert a Picassa megtelt, lehet, hogy kell levennem onann sajnos néhány albumot. Szóval igen, éljem a szabadság, akkor is, ha ma megint csak 16 fok van és szakad az eső, de nem érdekel. :)

Nos, nem is tudom, miért nem jutott eszembe eddig írni egy ilyet... http://wmn.hu/2015/07/23/a-rossz-fonok-17-tulajdonsaga/ Most végiggondolva az eddigi 16 munkával töltött évet, lássuk csak, volt egy főnököm Szombathelyen, aztán Pesten négy, majd később ugye egy újabb. Kevés az a pont a listán, amit nem tapasztaltam, mégha nem is mindet közvetlenül, és a lista nem is teljes. Remélem nálatok jobb a kép...

"Az egyetlen valóság az, ami itt van velünk, az, ami itt és most történik kettőnk között. Ha a holnapnak élsz, ami csupán egy álom, akkor mindössze ez a megvalósítatlan álom marad neked. A múlt sem valóság, értéke mindössze annyi, hogy azzá tett, ami most vagy, nem több. Így hát ne élj a múltban. Élj a mának. Amikor eszel, egyél. Amikor szeretsz, akkor szeress. Amikor beszélgetsz valakivel, beszélj. Amikor egy virágra nézel, láss. Ragadd meg a pillanat csodáját!" (Leo Buscaglia)

Ezt a filmet régen sokszor néztem és most végre felkerült a youtube-ra is. Annyira tetszik a vége, hogy amiatt érdemes újra és újra végignézni. Amikor David kibérel egy varázslatos lakást San Franciscóban, amire a legkevésbé számít - és vágyik -, az egy lakótárs. Még alig kezdett bele, hogy totális kuplerájt csináljon új lakhelyén, amikor hirtelen felbukkan egy csinos, ámde kifejezetten dirigálós kedvű fiatal nő, akit Elizabethnek hívnak, és aki váltig állítja, hogy ez az ő lakása. David meg van győződve róla, hogy valami kapitális félreértés történt, mígnem a helyes szőkeség ugyanolyan titokzatosan eltűnik, mint ahogy feltűnt. A zárak kicserélése cseppet sem zavarja Elizabethet, aki akkor bukkan fel, amikor kedve szottyan, többnyire azért, hogy megdorgálja Davidet különféle szokásai miatt, melyeknek az ő lakása látja kárát. David meg van győződve róla, hogy a lány egy kísértet, és megpróbálja átsegíteni Elizabethet a "másik oldalra". Ugyanakkor a lány - noha tagadhatatlan

Ez a kép a nagyanyám kertjére emlékeztet. Ha egy fazéknak annyi lett, kiváló kaspó lett nyugdíjas éveiben. :)

Hétvégén végre elérkezett a bőrönd akció ideje, így a 140 fontos bőröndre lecsaptam 36 fontért. Egy gyöngyszem... :) Hónapok óta vadászok egy igazán jóra és szépre kiváló áron. Most már tudom, hogy csak négykerekűvel vagyok hajlandó utazni, a kétkerekűekkel már nagyon sokat szenvedtem. A színe ennél élőben sokkal gyönyörűbb, de talán látjátok így is valamennyire: A bőrönd egy kb ekkora, vagyis kicsivel nagyobb dobozban érkezett.  Matthew-re megint lehetett számítani, semmi perc alatt kiszedte a dobozból, és kisajátította a kartondobozt. A következő hosszú órákra meglett az elfoglaltsága. :)   Még Alex-szal együtt is befértek, nem tudom, hogy csinálták, de nagyon kellett vihogjak rajtuk. :)  /a bőrönd kézipoggyász méretű, vagyis igazából cabin-méretű/ Aztán Alex ment teniszre, és Matthew előtt új lehetőségek nyíltak. Ő lett a csomag tartalma. A csomagban mi mást hozhatna a postás, mint nyilván kiskutyát. Nem érezte a megjelenését elég ön-azonosnak,