berno

Ha a 0 helyett 9 lenne, tényleg minden stimmelne. 🙃

Először nem tetszett. Minden zavart benne, valahogy úgy éreztem, hogy került a csizma az asztalra, minden női hang zavart. Aztán félrtettem és pár napja megint nekem jött, beszélgetés is volt hozzá és aztán betapadt a dallam. És egyre jobban értettem (hallottam) a szövegét, az üzenetét... Aztán elém került egy interjú is Dolhával ezzel kapcsolatban, az is elgondolkoztatott:  https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-kistarcsai-zoldseges-is-errol-beszel-dolhai-attila-papalatogatas-hivatalos-dalarol?fbclid=IwAR3rVhvRRmKIWHw4F4of2y1FrjtEptiX-dseKHhD_p8r96Ybpvvpee7bzJM "Még egy lépés, még egy légzés,    Még egy ösztönzés. " ...  "De oszlik bennem a homály, Lépek úgy is, ha fáj.  Isteni, emberi, angyali, démoni Vándorlás. Új lángot lobbants bennem,  Hiszen tőled lesz erőm Új álmot lássál bennem,  Krisztus, te vagy a jövőm! Engedj benned élnem,  Hisz folyton vágyom rá,  Valahol, valahogy Viszonozhatnám!" ... "Visz a tűz, felemel, Puha szél, kegyelem, A hosszú útból fény les

 A happy place-em végül nem a fonalas bolt lett, hanem egy kerámiás workshop.  Tavaly névnapomra kaptam egy Feldobox utalványt, tavaly ilyenkor akartam először menni, de valami miatt törölni kellett, már nem emlékszem, hogy nem voltam jól  vagy kontakt voltam vagy egyéb dolog volt, de a lényeg, hogy azt az időpontot törölni kellett. Utána úgy volt, hogy valaki más is csatlakozik, persze végül nem, így én is lemondtam. Már úgy éreztem, hogy nincs is képem újra bejelentkezni, milyen gáz ez már... aztán ránéztem a naptárra, hogy május 18-án lejár az ajándékkártyám és a main kívül május 22-ig nincs már több szabad időpont a foglalkozáson. :) Bejelentkeztem. Egész héten a nagyon hideg, fűtés nélküli irodában ültem és nagyon kikészültem ettől. Ma reggel 17,5 fokra mentünk és 19 fölé nem is igazán ment, így telt el a hét. Délután fél három küröl hazaértem és elterültem. Alig tudtam összeszedni magam, hogy elinduljak 4 után, szerencsére tőlem nem messze van a műhely, de azért negye

  München-ben voltam, amikor jött az e-mail, hogy lehet jelentkezni önkénteskedni, Hármat bukfencezett a szívem és rögtön regisztráltam, végül az utolsó regisztrációs lépéseket itthon tettem meg. Aztán jött, hogy örülünk, lehet jelentkezni. És akkor ültem a naptár felett és tanakodtam az egészségi állapotomon, teherbírásomon, az elvégzendő plusz munkákon, hogy mit bírok bevállalni mindent egybe vetve és rájöttem, hogy most nem megy. A szívem szakadt bele és ahogy most nézem a látogatás első képeit, újra nagyon bánom. Nincs jól, hogy még a szabad időm felett sem én disponálok teljes mértékben, illetve mindent arra kell odanyomorgatni.

Tetszik minden öltés. 🪡🧵

♥️🫶🎭🙏👏 ami igaz, az igaz... Most persze mondhatnám. hogy hol volt a Galambos Erzsi kb 20 évvel ezelőtt, amikor én már a M. Est-en csápoltam és ríttam, de nem leszek gonosz... ;) Galambos Erzsi: Nők Lapja: 2023.  Március 22. Interjú Galambos Erzsivel

 (április 11. kedd) A nap úgy gondolta, hogy kisütötte magát, ezért kedden, a második salzburgi napomon gyakorlatilag végig esett az eső. Szerencsére azért nem annyira, hogy még járkálni se lehessen. Megreggeliztem bőségesen a nagyon kedves reggeliző szobában, összepakoltam és levittem a táskáimat a megfelelő szobácskába. Mozart-nak még adósa voltam aznap és a Katedrálisba sem jutottam be előző nap, tehát ezek erre a napra maradtak, ahogy a Mirabell-lépcső angyalkái is. Ezeket a 'kötelező' köröket leszámítva továbbra is az volt a megállapodásom saját magammal, hogy lássuk, ami jön... Nem mertem hinni a tervezőnek, ezért inkább 'elvesztegettem' vagy rászántam inkább plusz időt arra, hogy kipróbáljam, hol van a vasútállomás. Megvettem a vonatjegyet, amin nagyon szívtam a fogam, mert több mint duplája volt a busznak (és még egy Bp-London repülőjegynél is több), pedig Salzburg-Budapest már rövidebb távolság volt ugye... az automatával nem voltam megelégedve, mert nem adott

 A héten nincs egyetlen színházjegyem sem, tehát lehet, hogy el kellene látogatnom a fonalas boltomba... :) Főleg, hogy a 8-5-iget nagyon nehezen viselem a héten és nagyon sok az otthoni/ otthon végzendő munkám is éjszakákba nyúlóan, tehát kelleni fog valami. ;)

Nagyon utolértem magam (legalábbis e tekintetben) és nagyon bírom ezt a sorozatot, nagyon jó ötlet volt.

Ezt csak úgy egyben idemásolom, ha valakinek van kedve olvasgatni a városról vagy a képekhez, használhatja. Salzburg-ra nem tudtam annyira felkészülni, mint München-re, itt nem írott anyagom volt, hanem nálam volt a könyv és amikor egy-egy templomba betértem, mindig elolvastam az oda vonatkozó részt a könyvből, de aztán már nem gépel(t)em be. Ez az összeállítás az alapja lett volna csak egy nagyobb irománynak, de már nem került rá sor. Nagyjából ezeket a helyeket láttam, ezek képeivel találkozhattok az első részben, amit már megosztottam és majd a következőben, ami holnap vagy holnapután kerül ki. A salzburgiak minden lehetőséget megragadnak, hogy „Wolferl” becenéven emlegetett, imádott zeneszerzőjüket ünnepeljék: múzeumokkal, számos koncerttel, sőt még egy alapítvánnyal is. Mozart ma is jelen van Salzburgban: számos koncert, fesztivál és idegenvezetés őrzi az emlékét. A várost, ahol Wolfgang Amadeus Mozart született és felnőtt, méltán nevezik Mozart városának. Az ide érkező látogatók

(április 10.) Sokat vacilláltam még majdnem utolsó pillanatban is, hogy kell-e nekem Salzburg a kiadásaival együtt vagy sem. Nagyon régen voltam egyedül ott alvóson külföldön, nem angol területen, ez is majdnem eltántorított. Mivel még érintette az ünnepi időszakot, kevés volt a szabad és elfogadható szállás lehetőség is, nagyon tartottam tőle, a jó árakat sem nagyon tudtam megítélni, hogy valami még jónak számít vagy már jónak, stb. Anglia és a Covid azt tanította, hogy akkor kell menni, amikor lehetőség van rá, nincs miért halogatni, odázgatni. Így nem mondtam le a szállást, amire indulás előtt egy hétig volt alkalmam, pedig az időjárás is elég nem szépnek tűnt. Húsvét hétfő reggelén életem legkedvesebb locsolása után megreggeliztünk és 10 óra körül elindultunk a buszállomásra, oda, ahova megérkeztem. Korán bent állt a busz, rém bunkó bolgár sofőrök voltak nagyon gáznak tűnő útitársakkal. (Úticél Bulgária volt...) Nyugtattam magam, hogy ez most csak két óra és nyugi és nyugi, de azér

  Mindennel így vagyok.

Eddig talán a legnevetősebb rész a háromból. Pogány Judti annyira édes és minden pillanatban érződik, mennyire szeretik és tisztelik őt.

Pocsék munkák és munkanapok elleni lélekerősítés.

Valami ilyet várnék el minden színháztól... függetlenül prózai és zenés színháztól. Sok-sok kincs ebben a másfél órában:

Ez is nagyon kedves rész. Fesztbaum Béla valahogy maga a kedvesség, a jóemberség, ha nem hangzana furán, azt mondanám, hogy Béla cuki. :) Számtalan szinkronja van valóban és mind egyedi. Színpadon kevesebbet láttam, de nagyon mókás úgy amúgy, pedig nagyon zárkózott, fegyelmezett (legalábbis úgy tűnik) és itt ebben a műsorban is füle tetejéig pirult zavarában. Örülök, hogy beválogatták, mert méltatlanul keveset hallani róla, belőle. Medveczky Balázst a Grund koncerten láttam - szerintem először. Valószínű, hogy amúgy is, mert ugye nem olyan régen merészkedtem csak el többször a Vígbe, arra nem emlékszem, hogy a PUF-ot vele láttam-e valamelyik körben is (Csele). A koncerten azt láttam, hogy oltári jól dobol és amúgy énekel is, ha előkerül, az akkor is kiderült, hogy Bélára nagyon felnéz(nek). Jó szívvel ajánlom ezt a beszélgetést is, jó így is ismerkedni velük:

A könyv és a szerzői jog világnapja az UNESCO 1995. évi párizsi konferenciáján kinyilvánított, évente április 23-án tartott nemzetközi akciónap, a könyvek és az olvasás ünnepe. Az ünnepet először a következő évben, 1996-ban rendezték meg, azóta több mint száz országban jegyzik. 1616. április 23. a világirodalom két klasszikusa, Cervantes és Shakespeare, valamint a nálunk alig ismert perui író, Inca Garcilaso de la Vega halálának dátuma. Ez a dátum szinte kínálta magát arra, hogy ezen a napon tisztelegjen a világ a könyvek és a szerzők előtt, és hogy bíztassák az embereket, különösen a fiatalokat, hogy fedezzék fel az olvasás örömét. A könyv világnapjának ötlete és dátuma egy katalán hagyományból ered, ahol április 23-án a férfi vörös rózsát ad a nőnek, aki ezt ajándékkönyvvel viszonozza.

Érdekes sorozat, érdemes a kérdéseken magunknak is el-elgondolkozni...

 

... én 'csak' itt osztanám meg: 🙏🫶