berno

 Korábban mutattam belőle részleteket, íme, most megmutatom egyben a szülinapi ajándékomat. Még egyszer nagyon köszönöm "N"! :) Várom a hóemberciket! ;) Eredetileg montázsban gondoltam megosztani, de inkább ideteszem őket rendes pompájukban. Nézegessétek, csodáljátok!

 Újra idetenném a korábbi posztomat, a Nyitott Akadémia ajándékával kapcsolatban: https://bernoblogja.blogspot.com/2021/11/eletbatorsag.html Egyik nap horgolgatás közben meghallgattam azokat, amelyek elsőre érdekeltek: F. Várkonyi Zsuzsa (a képen), Pál Ferenc, Dr. Almási Kitti, Dr. Kádár Annamária, Dr. Szondy Máté. Ezek mind nagyon jók voltak, tényleg ajánlom őket, nem hosszúak, befogadható mennyiség abszolúte. Utána ezt is megnéztem végre, a könyv már ezer éve a polcon, de még nem került rá sor:  https://www.youtube.com/watch?v=vH_7PCU0Hsg

 ... mindenki annyit bogozzon, amennyit (el)bír... Tegyétek, ami jól esik (nektek!). (Köszi A.D., hogy megosztottad!)

Dicsérni és énekelni.  Ez a kettő az idei év nagy ajándéka. Sokat adnak, sokszor kihúztak (kiráncigálnak) innen-onnan. Ezt a dalt és ezt a flashmobot nagyon szeretem évek óta (évközben is meg szoktam nézni, nemcsak ilyenkor). Ami még a nagy ajándék, hogy idén először ismertem föl benne embereket: a szép hangú lányt a MAG-ból (Varga Mónika), a szőkét ugyanonnan, aki misén hegedülni szokott, itt gitározik. Aztán a két Gávelt (András és Gellért), a Boanergész-es pasast (Varga Attila), akitől annak idején először hallottam ilyen dalokat a Villányi úton, ahova egy volt kolléganőm hívott el (Köszi B-V. Andi ezúton is, nem olvasod a blogot, de köszönöm így lélekből.), és rögtön 3 cd-vel mentem haza, nagyon sokat hallgattam őket (még hordozható cd lejátszóval is!). Örömmel láttam nemrég, hogy a dalok kúsznak fel a Spotify-ra is. Úgy örül a lelkem ilyenkor, hogy én hozzáférhetek fáradtság nélkül ezekhez a dalokhoz, szegény mamámmal meg nem tudunk pápás kazettát venni az egerszeg...

Nagyon erőt adó a mai elmélkedés, egészen rácseng az előző napokban a nehézségek elfogadására (is):  https://www.youtube.com/watch?v=YW8UYxjPfc4 És a mai mesét is megosztom (a mese végén mindig van egy kis házi feladat másnapra, érdemes kivárni):  https://www.youtube.com/watch?v=0JAFi5xqs2o Gyanús volt ez a mesekönyv már egy ideje, és most utána is néztem. Ennek a folytatását annak idején én gépeltem a fordító lakásán. Nem ma volt... B. M. Edina otthon ápolt egy idős rokont (vagy) atyát (már nem emlékszem fontosan), közben fordított és sok jót tett messziről (is). Egy nagyon nehéz régi laptoppal vonultam hozzá (munkaidőben), a pénzverde mögött lakott valahol és diktált és diktált. Annyira régen volt, annyira gyerek voltam még, szerintem egész idő alatt meg sem mukkantam. :) Ma is kapható, nekem is megvan otthon, kaptam tiszteletpéldányt.  https://szentgellertkiado.hu/termek/maria-kis-szamara-maria-kis-szamara-egyiptomban/

Angliában nekem nagy eledelem volt ez a süti - mince pie - amit csak ilyentájt esznek, nagyon megszerettem. Angliai karácsonyozásra ugye gondolni sem lehet (#mondjonleacovid), de hála a Mikulásnak, az idei karácsony mégsem telik el az egyik kedvenc sütim nélkül. Ha valakit behatóbban is érdekelne, vagy kipróbálná:  https://konyhaparade.com/mince-pie

Amikor ebédtájban csönget a Mikulás telefonon, hogy mit nyomjon, hogy az ajtóban hagyjon valamit, a noteszban felírva is alig találom meg a kapukódót.  A kaputelefonon bármit nyomok, sosem nyit. :) Saját magamat is csak úgy tudom beengedni, hogyha nem gondolkozom a számokon, volt már, hogy tényleg a kulcsot kellett használnom. Szóval jött a drága Mikulás és hozott nekem muníciót. Isten áldjon Zéné, nagyon drága vagy!!! Erre ma biztosan nem számítottam. Nem pucolgattam cipőket, az ablakba pedig jelenleg biztosan nem teszek ilyen világban egy cipőt sem! :) Sorra követik egymást a fura Mikulás-ünnepek...: a tavalyi is érdekes volt:  https://bernoblogja.blogspot.com/2020/12/mikulas.html

Napról-napra megrendít, hogy ez az új adventi naptáram mennyire sok mindennnel szembesít, mennyire az arcomba tol néhány dolgot.  Igent mondani a nehézségekre talán az egyik legnehezebb. Letenni, odatenni a nehézségemet az Úristen elé és azt tudni mondani, hogy igen, legyen, ahogy akarod. Nem vagyok egyedül ezzel a nehézségemmel se. Hinni csak úgy szerintem sosem egyszerű (bár nem a legjobb szó), a nehezebb időkben viszont egyszserűen nincs más út, nincs mit tenni, odatenni és hinni. Őszintén. Elfogadni és imádkozni, hogy ha kaptam a nehézséget, kapjak hozzá erőt is, utat, hogy hogyan tovább. És minden továbblépésért hálát adni, hogy ma is sikerült, ha csak kicsit is, de sikerült. Ez ad erőt, így lehet elviselni. Csak így - igent mondani a nehézségekre. "Bármilyen helyzetben vagy most, van valaki, aki lát és megért téged Elküldi angyalát, akkor is, ha nem láthatod. Számodra is létezik egy út." Ez a mai dal (Kormorán: Ha messze mész/Vadkerti I.) nem karácsonyi, vál...

Hálás szívvel gondolok minden önkéntesre és a saját önkéntességeimre is, különösen a NEK-re. 🙏💝

Nem annyira értem, az illetékesekkel abban egyeztem meg, hogy cella-időben nem havazik... 🤦‍♀️❄☃️

 

Napi figyelmesség, kedvesség... Azt szeretném tudni, hogy nekem miért nem jutott ilyen szomszéd a bagós, éjjelpörköltet főzők helyett...?  ;) *egyben ez a 8000. blog-poszt*

Ezt a képet az alábbi poszttal együtt szeretném veletek is megosztani. Balázs úgy régi ismerősöm, hogy  a felesége volt munkatársam, aztán ő meg volt hallgatónk, közben már kétszer voltak indiai misszióban. Minden nap nyit egy "ablakot", most egyben olvastam el az eddigi négyet, az elsőt szeretném megosztani. Szerntem ebben sokatok megtalálhat egy-egy fontos elemet, ami neki jól jöhet most. (B egyébként evangélikus lelkész.)

Írjatok levelet, igazi levelet... akinek még lehet, vagy ha valakinek más már nem ír...! Vagy egymásnak, magatoknak, nekünk! :)

Vágytam egy kis adventi pihenésre, bár nem teljesen így képzeltem el. A lakás téliesítése még múlt héten elkészült, ez az egyik kedvenc csoportosulásom. Egymástól függetlenül szedtem össze őket az évek során, most cukin egybeköltöztek. A kaktuszka úgy tűnik, jól érzi magát, a virágok már itthon nyíltak ki és még duzzadnak a bimbók. Így vagyunk mi itthon. 

Bemutatnám a mai szettemet. :) Nem mondanám topisnak, attól még, hogy itthoni punnyadás van. :) Nem szoktam ilyen téren elhagyni magam, attól még, hogy egyedül vagyok, vagy épp beteg vagyok.  A zokniról már teljesen megfeledkeztem, ahogy a nadrág is kihagyta a tavalyi szezont, tél végén találtam meg (azt hittem, hogy Bögötén van, és ugye ott meg nem voltam tavaly októbertől idén júniusig). Még az angliai időkből való és hát, még jó is rám. :)

Ez a naptár kezd jobban betalálni, mint ahogy terveztem... :) (ha ráttintatok a képre, jobban olvasható, megjelenik nagyban) Sokáig - sokszor ma is - gondom volt magammal, nem kevésszer és nem kevés vonalon. A nevemet se szerettem, mindenáron Alexandra akartam volna lenni, amire apukám csak mondogatta, hogy az körte.  Aztán minél jobban értettem, hogy miért lettem Bernadett, megszerettem. Sokan tudják, hogy engem otthon is Bernadettnek hívnak, ha nem, akkor valamelyik ragadványnevemen... ;) Úgy emlékszem, hogy egy gyerekkori barátnőm anyukája kezdett el Berninek hívni, hogy aztán én hívtam tovább magamat így az oviban, iskolában vagy hogy, azt már nem tudom. Egy másik barátnőm mamája pedig Bernuskának. Tök szerettem senki más nem hívott így. Gréti 'Cirókapapája' meg Berinek hív, azt se használja más. Aztán Grétinek sokáig Bebi voltam, Matyusnak Bédi és egyiket jobban szerettem, mint a másikat, főleg gyerekhangon. A berno-ság már kész történelem, hogy az hogy születe...

Különös fintora az életnek, hogy hirtelen mennyi időm lett advent első felét itthon, csendben megülni... A dalokat jó előre válogattam a régi gyűjteményemből, amit minden évben átnézek. Próbáltam - ahol lehetett a nap 'nevéhez' igazítani a dalokat. A kis cetlik a Zéné-féle meglepetés ajándékból vannak, afféle kis házi feladatok, a másik pedig egy adventi asztali naptár, ami idei szerzemény és nagyon szeretem, eddig durván betalált minden napra. Véletlenek nincsenek...

Ha valamelyik nap azt mondtam, hogy fura napom volt, hát az biztosan semmi nem volt ahhoz képest, ami ezután jött... Tegnap Roráté helyett PCR-tesztre mentem... ami estére meg is hozta a következő 10 nap programját... Várakozni sok mindenre lehet és sokféleképpen... Az egyik eljövetelére készülve egy másik múlására várok, mindezt úgy, hogy azt hittem, hogy jól vagyok, alapvetően most is jól vagyok... Más: Mai elmélkedés és felhívás a tenni-re:  https://www.youtube.com/watch?v=If9VMn4gXm8

Elég furára sikerült a december elsejém. Reggel arra jutottam  hogy idén esténként ülök le nyitogatni. De még most este is várnom kellett a lelkem csendjére... Lássuk sorban: Reggel kiderült, hogy van még egy dolog, amin a hét végéig lehet izgulni, úgyhogy kész a hétvégi program. 🙈 Délután megdöbbentően fura szivárványt láttam bentről, hazafelé pedig láttam a fényvillamost rögtön az első napon (idén nagyon sok ilyen villamos van!). Zéné naptárábol a napi feladatot nem hiszem,  hogy tudtam teljesíteni...

December,  hozz valami jót...

https://youtu.be/VEAeWCCCbp4

 Jönnek sorban majd holnaptól a kis napi 'ablakok' ilyan-olyan változatban. Előre szólok, hogy ebben most több lesz/lehet a mélyebb, vallási megközelítés - ez van most bennem bővebben, és az advent igazából arról szól, hogy egy nagy születésre készülünk. Ebből merítek most erőt és ez tart fönt. Nagyon sok a bizonytalanság, sok a vívódás, szorongás, sok a rossz hír is sokfelől. A várakozás közben készülgetek kreatív dolgokkal is, bízom benne, hogy Mikulásig be tudok mutatni valamit. Vigyázzatok magatokra, másokra, vigyetek a naptárból annyit, amennyi jól esik! :) Legyen szép az adventetek!

 ... hát nehéz lesz ma találni egy disznóólat, amiben disznó is van, de akkor mit rugdossak...? ;) Hagyományok Háza t 0 u 3 t u c p l   n 0 1 ó . 1 r 8 a    ·  Adventi kalendárium - november 30. András napja a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. A sokféle jósló eljárás közül mutatunk most párat, érdemes kipróbálni – ki tudja! A lányoknak többnyire magányosan, titokban kell ezeket a praktikákat elvégezniük. Ahhoz, hogy a fortélyok sikerét biztosítsák, a nyelvterületen széles körben ismert, hogy érdemes egész nap böjtölni. Jellemző szokás, hogy a lányok párnájuk alá férfi ruhaneműt rejtenek, hogy megálmodják a jövendőbelijüket. Erre utal a mondás: "Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát iccakáján." Másféle praktika a hallgatózásból való jóslás: legismertebb formája a disznóól rugdosása. Sokfelé úgy vélték a leányok, ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. Néhol egy András nevű férfi kapuját rázták meg, s figyelték, honnan hallatszik a ku...

Ma reggel ez a dobozka várt az asztalomon, Zéné csodálatos meglepetése... Nem nehéz kitalálni, hogy mi ez, ugye?  Holnaptól indul, nagyon várom, nagyon tetszik és nagyon-nagyon jól esik. Nagyon sok adventi naptárt megcsináltam nagyon sokaknak az elmúlt kb húsz évben, de ez az első, amit én kaptam...

Csodálatos, különös élményben volt részem tegnap este. Végre egy szép adventi gálát rendezett az Operett, nem a szokásos dalokkal és szokásos szólistákkal. Végtelenül megindító volt amikor Kiss B. mondott egy szép beszédet, majd után a történelmi egyházak áldása jött egy-egy kis rövidke elmélkedéssel. Sírtam nagyon. Nemcsak attól, hogy átmenetileg a szorongásom megadta magát és megint éreztem, hogy merre van előre (vagy leginkább fölfelé), hanem hogy ez megtörténhet. Közösen imádkozhatunk egy ilyen közegben. Sokan biztosan elborzadtak ettől, de az advent és a karácsony mégiscsak valláshoz kapcsolódik, ugyebár... Sokan nagyon szépet és nagyot énekeltek. Dolha amióta nyíltabban megéli a vallásosságát, az ilyen típusú dalokat egészen máshogy énekeli. István volt és Jézus is... Egész máshogy ütöttek a dalok, mint mondjuk 10 íve... H. Zsolti csodálatos Vidd haza-t énekelt úgy, hogy a végén maga sem hitte el, hogy elbírta énekelni (rezgett is néhol a léc), és talán most először azt láttam tő...

Ez az adventi üdvözlet érintett meg leginkább,  nagyon szeretnék egy közös misét, amire már el is juthatok... És újra van a tavalyi Angelus naptár is, mutatom a mai történetet: #4adventi gyertya #evangélium, emelkedés Advent első vasárnapján csak azt tudom kívánni nektek, amit nekem a NEK-esek. Íme az én első gyertyám, ma kicsit soká jutottam a meggyújtásig, de még akartam adni a módját a gyertyagyújtásnak, a fények bekapcsolásának. 🙏

Mivel a tavalyi családi advent nekem kimaradt,  anyukának 'adósa voltam 'néhány' új dísszel... bár már nagyon aggódva vállaltam be ezt a mostani utat, örülök, hogy mindent elkészíthettem neki(k). Reméljük ezeken kívül semmit nem hagytam magam után. A kinti díszek mind újak (és mind világít), a koszorúk nagy része felújítás. Az adventi koszorú nem épp minimalista stílusban készült... 😉😄, és sajnos a kép közel sem adja vissza a valóságos csodáját... (a 'hógolyók' világítanak, hogy advent minden napján meleg fényt adjanak). 🙏 További asztaldíszeket már le sem fotóztam... 🤪

Szombaton volt a napja, hogy már 4 évet töltöttem közszolgálati kötelékben. Ezt a kedvesség ez alkalomból kaptam. Volt torta is. 😄 igaz, hogy a 0 lemaradt a 4-es mellől, mert jóval többnek érzem 4 évnél... 🙃🤪🙈

Csíkszentmihályi Mihály pár hete halt meg, ha másról nem is, a flow-val kapcsolatban biztos sokan találkoztatok a nevével. Ha a flow-ra gondolok, ez az állapot nálam leginkább biztosan a műhelyemben következik be.

Csodás muzsikát fog írni odafönt az angyalkáknak... #Sondheim Josh Groban nagyon szépen búcsúzott tőle és megosztott egy levelet is:

Így késő este visszagondolva, már nagyon régen volt a ma reggel, a késői indulás, visszafordulás, Csaba testvér hallgatása a villamoson... aztán 9 óra a munkában... majd át a Bazilikához, rövid (idegbajos) karácsonyi vásározás (védettségivel!), majd részvétel a 6-os misén. 🙏 Aztán átszeltem a várost, meg sem álltam Óbudáig. Végre eljött Zorán napja. 🙏 még a hülye covid előtti utolsó pillanatban voltam koncertjén, az is művházas volt, bár a Csili (XX.,) nagyon menő hely, nem mint az óbudai... nem egy szimpatikus hely, nem nagyon sietek oda többet. A mai koncert valahogy hangulatában is borúsabb volt, mint korábban talán bármelyik. Egyébként mesterien jól tud válogatni és a legfurább közönség is a végén vastapsol és huhog... 🙂 a végefelé az egyik dal végén azt látom egyszercsak, hogy több fiatal(abb) férfi is felugrik és oltári módon tapsol. Körülöttem mind Zorán korosztálya ült, előttem a néni frissen fodrászolva. Elgondolkoztam, hogy vajon az én kortársaimból (művészileg nézve), aka...

 Tegnap este a szentbeszéd végét csíptem el, nagyon megérintett. Ma reggel belefutottam a beszéd egy változatába, úja megérintett, ezért megosztom. Érdemes meghallgatni és megtenni... https://youtu.be/6ZdVOLKXnag

 Jó szívvel-lélekkel ajánlom: https://nyitottakademia.hu/eletbatorsag?fbclid=IwAR32C00DKGxdghCn1r4V5hLKrgAITZPakxFvsnjToWFqnFkk2z-lyvYQASU Program "Karácsonyhoz közeledve szeretnénk megköszönni egész éves figyelmedet, és megünnepelni azt, hogy vagyunk egymásnak. Mivel sok tekintetben emberpróbáló időszakot élünk, idei ajándéknak egy nagy adag életbátorságot szántunk Neked. Számunkra ez a szó két dolgot jelent: egyrészt kurázsit és erőt a nehézségek elviseléséhez-leküzdéséhez, másrészt pedig képességet arra, hogy ne csak a nehézségeket lássuk, hanem képesek legyünk észrevenni és megragadni azt is, amiért igazán érdemes élni. Éppen ezért arra kértük szerzőinket és előadóinkat, hogy négy kérdésünkre válaszolva küldjenek a Nyitott Akadémia követőinek szimbolikus karácsonyi ajándékot. Néhány perces üzeneteikben elmondják, hogy számukra mit jelent az életbátorság, hogy ők milyen gyakorlatot/technikát szoktak saját maguk alkalmazni vagy klienseiknek ajánlani a nehéz helyzetekkel való meg...

Hm, ezt most megosztom teljesen, mert ez nagyon eltalált... Magnificat.ro - Böjte Csaba OFM - Dévai Szent Ferenc Alapítvány honlapja. 13 p.    ·  2021. november 24. "Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.” Lk 21, 19 Jókedvű, vidám gyermeki lelkületünket őrizzük meg! Csodálom a gyermekeket, azt a nyugodt, vidám lelkületet, amivel élik a maguk világát! Egészen pici gyerekek is kerülnek hozzánk az otthonba, szomorú események után, sokszor sebzetten! Ennek ellenére azt látom, hogy jókedvűek, nagyvonalúak, a szeretetre, a mókára mindig nyitottak. Tudnak játszani, kacagni, örülni az életnek! Ők nem a fájdalmas múltban, de nem is a homályos, semmi jót nem ígérő jövőben élnek, hanem a szent jelenben! Ki jön velem kirándulni, játszani, vagy akár a szegényekhez? Mindenki jelentkezik, és nem azt kérdik, hogy hova, meddig, miért? Milyen jó lenne, ha mi felnőttek is ezzel a tiszta gyermeki lelkülettel fordulnánk a mennyei Atyához! Ahogy telefonunkat feltöltjük nap mind nap, az imáds...