áldás adventre
Csodálatos, különös élményben volt részem tegnap este. Végre egy szép adventi gálát rendezett az Operett, nem a szokásos dalokkal és szokásos szólistákkal. Végtelenül megindító volt amikor Kiss B. mondott egy szép beszédet, majd után a történelmi egyházak áldása jött egy-egy kis rövidke elmélkedéssel. Sírtam nagyon. Nemcsak attól, hogy átmenetileg a szorongásom megadta magát és megint éreztem, hogy merre van előre (vagy leginkább fölfelé), hanem hogy ez megtörténhet. Közösen imádkozhatunk egy ilyen közegben. Sokan biztosan elborzadtak ettől, de az advent és a karácsony mégiscsak valláshoz kapcsolódik, ugyebár...
Sokan nagyon szépet és nagyot énekeltek. Dolha amióta nyíltabban megéli a vallásosságát, az ilyen típusú dalokat egészen máshogy énekeli. István volt és Jézus is... Egész máshogy ütöttek a dalok, mint mondjuk 10 íve... H. Zsolti csodálatos Vidd haza-t énekelt úgy, hogy a végén maga sem hitte el, hogy elbírta énekelni (rezgett is néhol a léc), és talán most először azt láttam tőle a végén, hogy az égre néz, hálával... A zenekar és a kórus olyan csodálatos volt, hogy direkt örülök, hogy néha kijöhetnek az árokból és a teljes színpadot elfoglalhatják, joggal! Borzongás volt! Szinte mondhatom, hogy minden klappolt, leszámítva a finálét, ami az Apáca show-ból volt és PellerAnna ezt sem tudta elénekelni, de amúgy sem illet az egészbe, sem a végére.
Tetszett, hogy ugyan a színház már díszítve van, de a színpadon tényleg csak az adventi koszorú volt, ahol végig égett az első gyertya.