berno

Ennek a posztnak a megírása még régóta váratott magára, többször át is írtam, küszködtem vele, ahogy az egész Adagio-jelenséggel. Most azt gondoltam, hogy szinte pontosan egy évvel egy tavalyi személyes élmény és a nosztalgia sorozat miatt nem maradhat ki. Az Adagio az életem, a lelkem része. Az Adagio kezdeti évei, megalakulásától számítva amíg csak Sanyi ki nem lépett nagyon sokat jelentett. A zene, a tagok, az így szerzett ismeretségek és élmények, közös utak, stb. Rengeteget utaztunk, szinte nem hagytunk ki semmit (valahogy valaki mindig eljutott egy-egy zártkörű rendezvényre is...), egy kérdés volt a vidéki koncerteknél: van még vonat? (ha épp nem volt és nyár volt, ki tudunk-e venni egy nap szabadságot és lehet-e olcsón aludni valahol - ebből is oltári élmények születtek...) Tengernyi, sőt óceánokra való élmény és érzés maradt ezekből az évekből és 4 cd és 1 dvd. És az Adagios mappa és most már némi szívfájdalom is. Idén (lenne) 15 éves az Adagio, de ez így nem igaz, his

A két fekete convers tök egyforma, az egyik fiú, a másik lány lábon.

Tegnap délután...

(tegnap és tegnapelőtt)

Egy egészen más jellegű üzletben találkoztam a szórólappal, még nem néztem utána, de nagyon kipróbálnám.

Óh, nagyon szerettem, jó volt aztán itthon is látni: https://bernoblogja.blogspot.com/2016/01/billy-elliot.html

tegnap&ma

Akik szeretnek és szoktak társasozni: http://kepek.gemker.hu/Ny%c3%a1ri%20t%c3%a1rsasj%c3%a1t%c3%a9kos%20bakancslista_uj.pdf

A világ megváltozott, nincsenek nézők a forma1-en (se), az eredményhirdetésnél messze állnak és maszkban. A díjat épphogy nem messziről dobják hozzájuk, a pezsgővel meg mindenki áll tanakodva, hogy most mit lehet - mit nem. Mindenki maszkban. Maszkos világ lett... Az ember nem lát, nem hall a maszkban, tele a világ arc nélküli emberekkel, közben mégis eszembe jut egy cukiság: szombat délután egy tündéri kisfiú majszolgatott valami perecszerűt és tekintgetett körbe a a Sparban (gubbasztott a bevásárló kocsiban), én pont vártam a soromra a felvágottasnál és amikor megfordultam, láttam, hogy ez a pici kisfiú nagyon nézeget. Annyira édes volt, hogy nem lehetett nem rávigyorogni (maszkon át) és ő visszavigyorgott, tehát a babák a maszkon is átlátnak. :)

A dinnyéről, a szépen pirosló, illatosról még mindig eszembe jut, amikor úgy vettünk dinnyét gyerekkoromban, hogy jött A Dinnyés. Zöld zsigulival (nekünk is olyan volt), az autó hátulja szinte a földet verte, nyomta a dudát és ordította, hogy DINNYÉÉÉT! (ha jött másik nap, akkor paprikát-paradicsom-uborkát lehetett venni, akkor PAPRIKÁÁÁT ordított) Dinnyét mindig apukámmal mentem venni, ő még most is mindig kocogtatja meg nem tudom, és A Dinnyés felesége mindig meglékelte a dinnyét nekem és az az első lék az mindig az enyém volt. Melegen, édesen.

Az volt a terv - februárig - hogy a 30-as hagyományt követve visszatérek Firenzébe... hát, de nem most... Ez egy nagyon jó írás, nagyon érzem: Cafe Frei Július 4., 10:00 · Frei Tamás újra Firenzében kávézik, és küldött egy gyors bejelentkezést a törzshelyéről: “Koronavírus utáni keserédes kávézás Firenzében. Hosszú hónapok után jutottunk el ezen a héten ismét a Perseoba, ahol olaszos módon már egyetlen kávézás után is emlékeznek a vendégre. Most is így volt, még mindig így volt, és van, de... De most plexiüveg feszül a vendégek és a barista között, és itt az egyes számon a hangsúly. Nem baristák, többes számban, nem hárman vannak, mint régen, hanem csak egyetlen maszkos kávémester áll a most is fényesre pucolt gépnél, és főzi a kávét. Megismert minket, ebben nincs változás, tudta, hogy reggel cappuccinót kérünk, és hozzá creminot, de az sajnos „terminato”. Annak annyi, azt már nem sütik többé, nincs ez az édesség, mondta keserűen a beszélgetésbe belelépő tulajdonos. Őt is látju

A KIK nem bízza a véletlenre az őszi készülődést! Mai kép:

Csütörtöktől pótlás és a mai. Már mindjárt vége...

... bármikor visszagondolok erre az előadásra, elszorul a szívem, annyira a lelkemben maradt. Én csak jóval a bemutató után jutottam el és abban az időben kb 3 színház is műsorra tűzte. Kivételesen nem a zenés produkciót választottam, ha megnézi valaki a színlapot, nem is nagyon fog csodálkozni. Az adventi naptáramtól kaptam, nagyon jó döntés volt. Az igaz, hogy szóhoz sem jutottam az előadás után - utólag azért sajnálom ezt, hogy nem írtam. https://bernoblogja.blogspot.com/2019/12/viragot-algernonnak.html

Semmelweis-nap és egyben (bár már nem hivatalos, de...)

Két gombócnyi kedvencség és szép kilátás munka után.

Ők még két hete készültek, csak eltűnt a rengeteg kép között a telefonon.

Volt otthon egy snassz fehér dobozka, amit már nem használok arra, amire - viszont így olyan kis semmilyenke volt, ezért kapott egy kis dekortapaszos tuningot. :)

Péntek délután három színházban jártam. :) Egyikbe visszavittem egy jegyet, a másikban törzstag és jegy- és bérlettulajdonos lettem (köszönöm Szép-kártya), a harmadikban pedig sikertelen voltam.

... ha egyszer találtam egy helyet, ahol most árusítják ki a húsvéti cuccokat? :) Őt nem tudtam otthagyni...

Fincsi ebéddel megünnepeltünk egy Lászlót majd utána körbenéztünk a hegyről.

Valamivel el kellett ütni az időt, amíg a hőmérséklet csökkenésére vártam az esti fűnyíráshoz. :) A szív az enyém, a többit a portékába termeltem, de anyukám úgy gondolta, hogy mindnek talál helyet a lakásban, úgyhogy nyista portéka :) viszont ha valamelyik tetszik, hasonló rendelhető.

Csütörtöktől lemaradásban voltam, de tegnapig bepótoltam. 5 kocka 1 kockában.

A sorozat utolsó állomása: Brigton, az egyik legédesebb, leghangulatosabb tengerparti város - ahol szinte kivétel nélkül mindig megfagytam. Több ruhám is van, amit ezekkel az alkalmakkal kellett vásároljak. :) Azért is választottam Brigthon-t, mert a napokban a kezembe került egy régi NL és abban három oldalon keresztül is erról írtak. Jelnek vettem, tehát megosztom. Néhány posztot is linkelem a fotókkal (Rhy-ról is, ami a cikkben szerepel) Brighton 2012. május: https://bernoblogja.blogspot.com/2012/05/brighton.html https://photos.app.goo.gl/A2vk7V3gnXrdcVEa6 Brigthon 2014. augusztus:  https://photos.app.goo.gl/kZvQBLvPWryGztRb8 https://bernoblogja.blogspot.com/2014/08/brighton.html Rhy (2.): https://bernoblogja.blogspot.com/2014/08/brighton.html https://goo.gl/photos/HkkqYw4SLtBZ94dj6

Jonas Kaufmann most kicsit pikszisen kívül van, de mindig szeretettel gondolok rá, mert voltak idők, amikor csak a yotuube-ról vagy cd-ről hallgatva is kvázi életmentő volt, nagyon szükségem volt rá. A könyvét olvasva arra jutottam, hogy bár mindenki, aki énekhangot akar kiadni a torkán, annak kötelező lenne elolvasni, már sok helyen terítettem a könyvet. Hálás vagyok az Úristnnek, hogy Londonban hallhattam őt élőben (még ha egy előadást sajnos le is mondott), a MÜPÁ-ban már kétszer is, és a tavaszi dalos koncert máig a legkedvesebb élményem vele, azt bármikor újra átélném. https://bernoblogja.blogspot.com/2018/02/vastapsos-este.html https://bernoblogja.blogspot.com/2018/02/nevnap-jonas-szal.html Tavaly nyáron pedig az Urániában voltam két koncertjén is, nagyon nagy élmény volt úgy is. Otthon is van cd is, dvd is. Ha ajánlanom kellene a youtube-ról két dalt, ez a kettő lenne az: A Nessun Dormát szinte csak tőle szeretem, sokszor és sokféleképpen elénekelte, most a koncertes v

Air - és nekem elakad a levegőm, a lélegzetem - mert ahogy ez a pasas tudja ezt játszani, hát úgy senki sem... Egyik reggel hallgattam a pótlón és hát ott is alig kaptam levegőt közben, hát még ha valaki nézi is közben ezt a videót (ami egyébként Budapesten készült).... Muszáj leszek elmenni majd Hauser koncertre, nincs más út, minden korábbi neheztelésem ellenére is. Arra már csak halványan merek gondolni, hogy ha ezt így eljátszotta volna kb 15 évvel ezelőtt és énekelt volna mellé még 3 ember az A-ból. hát.... Mostanában arra is sokat gondolok, hogy van két dolog, amit nagyon szívesen kipróbálnék már nagyon régóta, az egyik néptáncolni újra (kb 30 év után), a másik megtanulni csellón játszani. A zongora megvolt, a gitárt csak nézni és hallgatni szeretem, korábban a hegedű nagy csábítás volt, de most ilyet szeretném, amit érezni is lehet így testközelből. ez pedig hiába ugyanaz, időben nem is túl távol egymástól, mégis egész más érzés, más hangulat... Ez az egyik legszebb a z

Tegnap volt egy 77 éves ünnepeltem és mára is jutott egy, bár ő jóval fiatalabb. :) Az egyik ajándékot elfelejtettem az otthoni rohanásban lefényképezni, de hosszú idő után újra 'dekopázsoltam' egy tálcát és egy hasonló stílusú üdvözlőlapot kapott, mint a mai ünnepelt. :) A mait viszont - a mai idézettel együtt - végre megmutathatom, az ajándék hétvégén készült és már nagyon vártam, hogy átadjam és megmutassam, főleg hogy kedd óta az irodai szekrényemben várakozott. Az ajándék (a képeslap mellett egy könyvjelző, a többi három pici kép azt mutatja, hogy lehet egy szimpla fűszertartóból egy igazi kis mindenest összehozni a varrógép mellé, a kalap (vagy cupcake) pedig igazából tűpárna). Az idézet: Mindannyiunkban van egy gyönyörű virágoskert - a lélek kertje. Itt magunkba szívhatjuk minden egyes virág illatát és felfedezhetjük saját belső énünk valódi szépségét és határtalan szabadságát. Minden leckével, amit az élet tanít, lélek-kertünk növekszik és ragyog.

Krka jó esélyekkel indult, hogy bekerüljön a nosztalgia utazás sorozatba. Már úgy volt, hogy kiesik a listából, de mivel Hauser éppen elvonult oda, ahova jó pár évvel ezelőtt én is, hát bónuszként ideteszem. Hauser sokat javított a koronázási időszak alatt a renoméján, ha jönne a szóló koncertjével, kénytelen lennék megnézni... :) Nagyon szép és a zene is gyönyörű. El sem tudom képzelni, hogy milyen élmény-érzés lehetett neki ott játszani ezeket a nagyon szép tételeket. Az én élményeim-képeim itt vannak: A képekhez a link a posztban nem jó, ezért külön idemásolom: https://photos.app.goo.gl/vu3n5eFH9TicHAxr8 blogposzt: érdemes volt újra olvasnom, már sok minden kiesett (szerencsére), döbbenet, hogy hányszor utaztunk igazán ócska utaskísérőkkel... https://bernoblogja.blogspot.com/search/label/Horv%C3%A1torsz%C3%A1g

Az elmúlt hónapokban listákkal és átgondoltan készültem az emlékezésekre, de úgy látom, hogy a nosztalgia sorozat csak nekem volt fontos, úgyhogy lassan kifutnak. Ettől én még olvasgatom magamat is, ahogy eszembe jut ez-az, vagy ha van valami gondolatom, de nem duplázok posztokat a blogban. Így tehát az utazós blog június végén, a koncertes július végén, a színházas pedig augusztus végén fut ki. Ezeken már dolgozom egy ideje, tehát ami megvan, vagy meglesz az felkerül.

Néha egyszerűen csak ki kell venned egy napot azért, hogy elhallgattasd a világot, és képes legyél önmagadnak megnyílni, és kezdeni valamit a saját gondolataiddal. Kikapcsolni és élvezni önmagad társaságát. És emiatt nem kell, hogy bűntudatot érezz, elnézést kérj, vagy megpróbáld igazolni, hogy szükséged van egy kis magánszférára. Egyszerűen csak azt teszed ami kell ahhoz, hogy megfelelően törődhess magaddal, és ez nem szorul magyarázatra! Dele Onalubi

Tudom, tudom, megint Cornwall, de minden szegletét nagyon szerettem, leszámítva talán Trurot és a sok esőt. Egy igazi gyöngyszemet és természeti jelenséget mutatok: Marazion/St Michael's Mount.:  https://goo.gl/photos/QG5w5xqMK6pZW8yMA Kikerestem hozzá a blogposztot is, jó volt újra olvasni:  https://bernoblogja.blogspot.com/2016/09/st-michaels-mount-marazion.html Óh, és hát az egy és lélek csodája, hogy néhány nehézséget hogy el tud feledni vagy homályosítani. Erre az incidensre nem is emlékeztem utolsó napról, pedig ahogy most elolvastam a hideg futkos rajtam. Szent ég, mekkora mázlim volt végül! https://bernoblogja.blogspot.com/2016/09/negyedik-utolso-nap.html

Tegnap kaptam ezt a képet, hogy bár hiányzik a zé, de... 😉🤫

Nos, pandémia még van, veszélyhelyzet már nincs... 3 hónappal a szülinapom előtt megszűnt a különleges jogrend. Az alábbi posztomat még azzal egészíteném ki, hogy Csonka Bandi karantén adásait érdemes lenne mindet nézni, jó beszélgető társakat választott. https://bernoblogja.blogspot.com/2020/05/a-veszelyhelyzet-alatt.html ... és akkor itthoni hétvége lévén leleplezem a cetliket, sokat sikerült már időközben megvalósítani, néhány már nem is olyan fontos, van ami nem pótolható, a maradékot meg majd bepótlom, igazából egyik sem olyan, ami élhetetlenné tenné a mindannapokat, mégis minden cetli nagyon fontos volt amikor felírtam. Kifejezetten zavar, hogy a sikeresen lelassított életemet fel kellene (?) pörgetni, de mindenképp igyekszem a karantén adta jó dolgokat megtartani, vigyázni rájuk. A tömegbe, emberek közé továbbra sem vágyom, a bögötei hétvége tele volt friss levegővel, munkával, kreativitással - eszembe sem jutott nagyon a vírus, de igyekeztem a távolságot nagyon tartan

Benne vagyok az utolsó negyedben... 🙏💝🧶

Ez még a péntek-szombat,csak elfelejtettem kitenni.

Úgy volt, hogy Lara Fabian jön újra Budapestre, először azért tették máshova, mert a külföldi Voice miatt nem ért rá, aztán a májusi koncertből lett semmi. Egyikre sem mentem volna, főleg hogy nem normális árú jegyeket állapított meg a koncertszervező. Talán egyszer majd még sikerül. Mutatom az emlékemet 2017. márciusból: https://bernoblogja.blogspot.com/2017/03/lara-koncert.html és ami megelőzte a koncertet: https://bernoblogja.blogspot.com/2017/03/lara-fabian-live-in-london-15-march-2017.html és csak úgy találomra egy dal az olvasáshoz, az ember lelke megszakad: Je suis malade:  https://www.youtube.com/watch?v=dVvlmpo5g9k

Nem friss videó, de nagyon is aktuális.

A Crossover nálam alapvetően az Adagio zenei stílusát jelentette nagyon sokáig.  A tegnap esti magyar óra óta van egy új magyarázat az is az egészre: Matthew-t próbáltam minél többet magyarul beszéltetni, ezért még csak úgy elköszönésképpen megkérdeztem, hogy mit néz mostanában a tévében (persze ő ilyenkor mindig azt hiszi, hogy épp lazázunk és nem is tanulunk... :) ) Épp egy (szuperhősös) sorozatról mesélt, hogy az első három évadnak most már vége, és most majd egy crossover rész fog jönni, stb ... Élvezettel hallgattam, nem pont a történet miatt, hanem mert még mindig olyan cukin mesél, viszi a lendület, lázba jön, a magyar ragokat szanaszét hozzávágja az angol szavakhoz (már ha éppen veszi a fáradtságot ahhoz, hogy ragozzon), imádom, na (az egész gyereket)... Szóval épp rajongva néztem az édes pofiját és hallgattam a még mindig csilingelő vékony hangocskáját, amikor ismerős részre kaptam fel a fejem: Berni, tudod, az olyan, mint ha a dr. Bubó elmenne és lenne a nagy ho-ho-horgás