Nosztalgia zene - Adagio
Ennek a posztnak a megírása még régóta váratott magára, többször át is írtam, küszködtem vele, ahogy az egész Adagio-jelenséggel. Most azt gondoltam, hogy szinte pontosan egy évvel egy tavalyi személyes élmény és a nosztalgia sorozat miatt nem maradhat ki. Az Adagio az életem, a lelkem része.
Az Adagio kezdeti évei, megalakulásától számítva amíg csak Sanyi ki nem lépett nagyon sokat jelentett. A zene, a tagok, az így szerzett ismeretségek és élmények, közös utak, stb. Rengeteget utaztunk, szinte nem hagytunk ki semmit (valahogy valaki mindig eljutott egy-egy zártkörű rendezvényre is...), egy kérdés volt a vidéki koncerteknél: van még vonat? (ha épp nem volt és nyár volt, ki tudunk-e venni egy nap szabadságot és lehet-e olcsón aludni valahol - ebből is oltári élmények születtek...)
Tengernyi, sőt óceánokra való élmény és érzés maradt ezekből az évekből és 4 cd és 1 dvd. És az Adagios mappa és most már némi szívfájdalom is. Idén (lenne) 15 éves az Adagio, de ez így nem igaz, hiszen bár Sanyi után szereztek egy embert, de utána nem tudom, hogy volt-e 5 fellépés/koncert/hakni. Cd már nem volt. És nekem nem lett több Adagio -élményem. (az azért megütött, hogy még a cd-vásárlás blokkjai is megvannak....)
Ott voltam a sajtótájékoztatón (erről most derült ki számomra, hogy egy szalvétát eltettem emlékbe), amikor bejelentették őket és még aznap este egy tv-műsor felvételen és ezeket máig nem hiszem el. Azt a blúzomat úgy őrzöm mint nemzeti kincset és nagyon sajnálom, hogy már nem jó rám. ;) a 15 évnek lett nyoma. :) Persze amire csak lehetett Adagiot írtunk (egyetlen szót), festettünk, gravíroztunk, pólóra feliratot vasaltunk, itt-ott 'véstünk'... szóval mindent, amit csak lehetett. A koncertjubiláló társak nagyon ötletes ajándékokat kaptak, imádtuk az egészet. Időnként ha visszagondolok azokra az időkre, az egy dolog, hogy a családból nem (nagyon) tudták, hogy én éppen Békéscsabán vagy Szolnokon vagyok-e, vagy csak a BME-diplomaosztóján (szerencsére ekkor már egyedül laktam, igaz, hogy egy külsőbb kerületben, akkoriban elég sokat gyalogoltam...), de leginkább azt nem tudom, hogy nem rúgtak ki. :) Ez az intenzív aranybetűs időszak egybeesett az Operett (és Madách) Színház musicales dicskorszakával, hát kész voltam. Ha van megkésett kamaszkor, én azt bőven teljesítettem. :)
Aztán egyszer csak vége lett, a szívem beleszakadt és igazából ma is kis túlzással tragédiának élem meg személyes szempontból és nem is tudtam hallgatni őket. Hiszen mindenki él, de tudtam, hogy ilyen élményem élőben már nem lesz több. Az Adagios kincsek bekerültek egy mappába, dvd-k sokasága van tele régi tv-felvételekkel, rengeteg újságcikkem is volt - de azért azoktól már megváltam valamelyik költözés során -, néhány koncertes emlékbeszámoló megvan (ide egyet sem tudok tenni, mert szinte mindegyik közös munka, tehát nem csak saját élmények. Született Adagio-könyv, egyben én is összeszedtem sok ilyen írást de valami folytán nekem ebből mégsem lett, bár a borítóból találtam egy pld-t.
Sajnos a nagy váltás és rossz döntések során a weblap is egy nagy semmi lett és oda lett az eredeti szép grafika is és nem korrekt módon az első öt évről szó sem esik: http://adagioegyuttes.hu/?p=zenekar
A wikipédia legalább korrekt:https://hu.wikipedia.org/wiki/Adagio_(egy%C3%BCttes)
Aztán milyen az élet, persze a cd-k megvannak (bár látok sokat árulni a vaterán 400 Ft-ért...), mp3-ban is, de nem hallgattam, múltkor viszont rávettem magam a dvd megnézésére. Hát, néhol milyen béna rendezés van benne, te jó ég, meg a stylist is gyengén muzsikált, de ami viszont jó, az jó. :) Egyébként látszom az Arénás dvd-n... és az is, hogy a szép gyűrűm a legelső tapsnál elszállt és épp próbáljuk keresni... És Polyák Lilla akkorát énekel benne egyedül, hogy a csillár ha lett volna, leszakad. Hátborzongató! Erről beszélek: https://www.youtube.com/watch?v=OgCy7pCTJHc
A zenekar fantasztikus volt és jó volt benne újra látni azokat a kedves és tehetséges művészeket, akiket nem egyszer csodáltunk. (Persze azt sem emésztetem meg, hogy ZL lett SI helyett...)
Nem mondom most el, hogy melyik cd-nél hogy voltam- mi tetszett, mi nem (viszont ami akkor tetszett vagy nagyon kedvenc volt, az nem változott - és erről annak idején hosszú fórumos beszámolók születtek, most már sajnálom, hogy azokat nem mentettem le), de vastagon piros betűs napok voltak a cd-megjelenések, együtt mentünk megvenni, együtt vettünk koncertjegyet, a lemezboltban átrendeztem a sorokat, hogy minél jobban lássa őket mindenki, stb.
Lehet hogy most játszunk is egyet, Adagiosok előnyben, hogy melyik az 5 legkedvesebb dalom...? :)
Meg lehet írni... :)
Ezen a képen a dvd-n Homonnay Zsoci aláírása... nem sok aláírásom van egyébként, mert ebbe nem nagyon akartam beleállni, most sem iratok alá semmit, pedig másokért, másoknak nem egyszer megtettem.
Kecskemét, advent: http://kecskemet.hu/?r=701&c=7118&l=
Akárhogy is, az a jó öt év nagyon szép volt...
A 25. koncertem pedig nagy mérföldkő volt.
Néhányat linkelek csak azért, hogy mindenki tudja, miről próbálok beszélni:
https://www.youtube.com/watch?v=uVjPzY0leS4
https://www.youtube.com/watch?v=CkMgrZBp1u4
És akkor néhány tárgyi emlék, abból ami még megmaradt vagy most hozzáférhető...