Dinnye
A dinnyéről, a szépen pirosló, illatosról még mindig eszembe jut, amikor úgy vettünk dinnyét gyerekkoromban, hogy jött A Dinnyés. Zöld zsigulival (nekünk is olyan volt), az autó hátulja szinte a földet verte, nyomta a dudát és ordította, hogy DINNYÉÉÉT! (ha jött másik nap, akkor paprikát-paradicsom-uborkát lehetett venni, akkor PAPRIKÁÁÁT ordított)
Dinnyét mindig apukámmal mentem venni, ő még most is mindig kocogtatja meg nem tudom, és A Dinnyés felesége mindig meglékelte a dinnyét nekem és az az első lék az mindig az enyém volt. Melegen, édesen.
Dinnyét mindig apukámmal mentem venni, ő még most is mindig kocogtatja meg nem tudom, és A Dinnyés felesége mindig meglékelte a dinnyét nekem és az az első lék az mindig az enyém volt. Melegen, édesen.
