berno

Rég mutattam már kreatív ötletet, de ez most nagyon tetszik! :)

Hát ez valami gyönyörű szép, szerintem ki sem jönnék onnan... :) a nyugatis Alexandrába sem járhatok már otthon, mert ott is bentragadok hosszú időre, pedig az még nem is szép épület. http://www.boredpanda.com/buenos-aires-bookstore-theatre-el-ateneo-grand-splendid/

Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember. - Hérakleitosz

"Minden ízlik, minden fogy, főleg a ketchup." Janikovszky Éva Itt a házi ketchup királyt Mátyásnak hívják... :) ez még egy korábbi, karácsony hajnali kép, de még mindig igaz, nincs az a kaja, amit ne tudna megmártani ketchupban...

Ha már éppen nyár van néhány napig. :)

Mindenki a holnapot várja- velem ellentétben -,a szünet első napját,  én meg az iskola első napját! :)) Na jó,első körben az augusztus első napja is jó lesz. :) De a muskátli vigyorog, a háttérben pedig éppen telik a medence vízzel, mert jófej vagyok... :))

'Ha a csend beszélni tudna Négymilliárd hangon szólna Mindarról, mi bennünk rejtve él Vágydal szólna száz szólamra Minden gondolat dobolna Millió szó összefolyna Ezer nyelven kavarogna S a világnak nem lenne titka Ha zene nélkül volna dallam Egy soha meg nem szólalt dalban Megtudnád, hogy mit is akartam. A csend minden nyelven hallgat Szóra még sosem bírták Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád De több van, mit szemed láthat De több van, mit füled hall S van akinek a csend szavak nélkül Van akinek a csend szavak nélkül is vall Ha a csend beszélni tudna Hol nevetne hol meg sírna Fekete is fehér volna talán Vallomások, látomások Víziók és hazugságok Érzések és kívánságok Megtörnének, széttörnének Tükörfalán a beszédnek'' Zeneszerző: Somló Tamás Szövegíró: Adamis Anna

A legértékesebb, amit tehet életében az ember: tegyen jót, legyen mindig vidám, és fütyüljön a világra. Bosco Szent János

Bár hasonlót már mutattam, de egy ilyen póló piros változatban szembejött velem múlt vasárnap Oxfordban a szinteesős hűvösben... Nem tudtam nem elmosolyodni és nyugtázni, hogy nekem is pontosan erre lenne szükségem. :) Cornwall-ba menni... :))

Szent ég, kedden valami nagyot dobbant az itteni nyár! :)) Gondolom utána hónapos eső jön, hiszen csütörtöktől nyári szünet az iskolában, én meg 31-től szabadságolom magam; na, dehát minden napnak a maga baja, ugyebár? :))

Ezt újra megosztom... Nem is volt olyan régen, hogy ez idekerült. De annyi, az akkorihoz hasonló rossz dolog történt a világban múlt héten, hogy gondoljunk kicsit oda is, most így vasárnap este. És imádkozzunk, hogy soha ne kelljen egy olyat, vagy ahhoz hasonlót egyikünknek sem átélni. :(

Halkan szólj, különben azt fogják hinni, hogy csak figyelmet követelsz. Gyengéden szólj, hogy mindenki megismerje a szeretetet. Nyíltan beszélj, különben azt fogják hinni, hogy rejtegetnivalód van. Őszintén szólj, hogy senki se érthessen félre. Gyakran szólj, hogy szavaid eljussanak mindenkihez. Tiszteletteljesen szólj, hogy senki se fosztassék meg a tisztelettől. Szeretetteljesen szólj, hogy minden szavad gyógyíthasson. Énrólam szólj minden szavaddal. Tedd egész életedet ajándékká. Soha ne feledd, te magad vagy az ajándék. Légy ajándéka mindenkinek, aki életedbe lép, és akinek életébe te belépsz. Óvakodj attól, hogy bárkinek az életébe lépj, ha nem lehetsz ajándéka is egyben. ‪Neale Donald Walsch‬

Vigyorgás és napfürci :)

Amikor elfogy a tégla, és/vagy nem ér oda az ablakos... :)

Megnéztem, végigbőgtem és imádom. :) Egyszerűen egy újabb fantasztikus és tökéletes NS-alkotás. Travis és Gabby szomszédok egy tengerparti kisvárosban, és az első találkozás után rögtön egymásba szeretnek. Kapcsolatukat azonban komoly megpróbáltatások elé állítja az élet. Vajon mennyi terhet bír el a szerelmük?

https://www.youtube.com/watch?v=L9POM_c5wS0 Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak... Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt sajátmagadról. Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Na kérem, máris itt a 4200. bejegyzés! :)

Ezt a cikket már rég lementettem magamnak, de eddig nem olvastam el, most végre volt rá erőm és időm is, és mutatom is nektek is. Sokszor írok a Bátor táboros éveimről, és azt is érzem mostanában egyre többször, hogy ha majd hazamegyek, újra felveszem velük a kapcsolatot, nagyon szívesen dolgoznék velük, akár önkéntesként, akár főállásban. Sok gondom volt velük pedig még cimboraként, bár ez a tábor akkor még nem így nézett kis és sokkal kisebb méretekben is működött, de tartósan jót csinálnak és fontosat. A cikk írójának van néhány kretén mondata, de legalább a lényeget is meglátta. És leginkább megírta a cikket. Arra is sokat gondolok, hogy valami hasonló, vagy legalább valami pozitív hangú utánkövetés a felnőtteknek is jó lenne, ha már ilyen megmagyarázhatatlanul sok az efféle kíméletlen megbetegedés. Az összes táboros 'gyerekemre' örömmel gondolok vissza, még a böfögő kamaszokra is, egy-egy hetet kaptam az életükből, de ennél sokkal többet is, meg az abszolút az

Amit most mutatok egy interjú utolsó bekezdése. Nők Lapjás cikk és Borbás Marcsival készült. Sok emlékem van ilyen levesről, mi új levesnek hívjuk és a világ legfinomabb levese, egyenesen a kertből.

Keresem, hogy hogy lenne kedvem minél többször a kezembe venni az angol cuccot, hát létrehoztam valami szépet, hogy ezen már ne múljon... :) Kicsit gombhoz a kabát, mert először a tollat találtam meg, aztán a mappát és a füzet nem tetszett, így vettem egy ív csomogolópapírt meg egy snassz füzetet, meg egy volt itthon, hát kész az új cucc. :)

Van néhány megtorpanásom angolból, mikor és kinek nincs ugyebár... Múltkor aztán a könyvesbolt tájékán jártam, bementem és vettem egy nagy falatot célkitűzés tekintetében... Jó lenne végigérni rajta, nagy dicsőség lenne.

Matthew kapott még házifeladatot erre a hétre is - szerdán mennek majd utoljára - , kicsit olyan visszatekintgetős házi volt, mit szeretett, mire emlékszik szívesen, stb stb... És az egyik ilyenhez beírtam, hogy Amy... Rögtön leesett, hogy az Amy az a tanítónéni... Mondtam, hogy megértem, de talán még se azt írjuk, hogy Amy... :) Így aztán beírta, hogy Miss Timms....

Ezt Blenheim-ben találtam, leparkoltak. :)

Az van, hogy ha valami biztosan nem csap bennünket, az a saját lelkünk. Tutira. Lassan négy éve voltam ezen a helyen először, és azóta bármikor kaptam tőlük a hírlevelet (pedig már alig hagytam meg néhány helyet, amit még fogadok), annyiszor sóhajtottam fel és öntött el az elvágyódás... Tudtam, hogy még vissza fogok menni (van még néhány ilyen városom :) ). Megvettem hát a jegyet, amiből megint éves jegyet tudtam csinálni, tehát születésnapomra is elviszem magam, és látni fogjátok, hogy a táj annyira gyönyörű volt most is, vagyis az is, hogy minden évszakban el kell menni a következő egy évben. Ez szimplán az egyéves tervem része. Szóval leszálltam a buszról és máris nagyon jól éreztem magam (főleg, hogy előtte még Oxfordban gyorsan megleptem magam valamivel, amire legalább évek óta vágytam - később fogom is mutatni, és ez már szülinapi ajándék, hiszen két hónap múlva ünnep lesz ... :))) Ahogy elindultam a kastély felé, ezekből a felhőkből bizony esni kezdett: Kicsit mor

Az időjárást meg sem néztem múlt vasárnapra, mert tudtam, hogy sok jóra nem lehet számítani és a végén még meggondolom magam, ezért a buszjegyet is előre megvettem és még fel is készültem, menetrend, térkép, tudnivalók, stb... Aztán reggel nem bírtam úgy kimászni az ágyból, ahogy fejben elterveztem, úgyhogy kb egy jó órával később indultam neki. Az idő valóban nem volt túl rózsás... Oxford felé félúton: Viszont annyira szép volt az égbolt, igen, még így is, hogy nem is olvastam a kétórás úton, csak néztem a(z érdekesen) kéklő eget. :) Aztán ahogy odaértem Oxfordba, vitt a lábam, vagy a lelkem, térkép nélkül meglett a turista központ (nem a főutcán van), és egyből ugrott be minden, amit közel négy éve láttam. Nem véletlenül vágytam vissza, ebből is éreztem, hogy jó döntés volt. Viszont annyira vágytam a másik helyre és annyira sok volt a turista is, hogy nem lehetett szinte moccanni sem a városban, úgyhogy irányba tettem magam és elindultam a Blenheim Palace-hoz. Oxford már m

Múlt vasárnapra maximumra nőtt a teltház, mint olyan létszáma, plusz vendégeket vártunk, tehát kellően jólszocializált létemre odébbálltam. :) Nem ám, az történt, hogy a vendégekhez végképp semmi közzel nem bírtam, és pokoli fáradt voltam, tehát ki kellett kapcsolni. Régóta visszavágyós helyre készültem, egyrészt mert már tényleg hiányzott és szerettem volna újra látni, másrészről pedig biztosra akartam menni. A választás Oxfordra és a Blenheim Palace-ra esett. Régi és jó memóriájú blogolvasóknak talán rémlik, hogy Oxford volt az egyik búcsúajándékom, amikor 2012-ben lezártnak gondoltam (ha-ha) az (első ciklusú) nanny pályafutásomat. Mutatom az akkori blogbejegyzeéseket: Oxford:  http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2012/09/bucsuajandek-3.html Blenheim Palace:  http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2012/09/ajandek-magamnak.html

Ma esti koncertajánlatom: Zorán - A dalok és mi https://www.youtube.com/watch?v=c3JPZ8eWI58

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel: “Vak vagyok. Kérem, segítsenek!” Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt: “Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.” Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt: “Tavasz van, és én nem láthatom.” Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul! (Popper Péter)

http://www.evangelikus.hu/akkor-is-isten-gyermeke-vagyok-ha-bantanak-pal-feri

És szeretem az egyszerű embereket, Akik nem tudnak az eszmék poharáról, És tenyérrel isszák a forrás vizét. Akiknek a szó csak önmagát mondja, És kurta beszédük igen és nem. Akik nappal dolgoznak izzadással, És éjjel egyhuzamban, álom nélkül alszanak, És nincsen mellékíze fekete kenyerüknek, És nincsen mérge ajkukon a csóknak. Sohasem láttak szillogizmust És Pantheont és Parszivált, De látják nőni a füvet, És néven szólítják a nyájban a bárányt. Vasárnap énekes misére mennek És délután harmonikáznak a kis padon a ház előtt. Süveget gyűrnek a fergeteg elé, És mosolyognak a májusi esőnek, Harisnyaszárba gyűjtik a garast, Szebben halnak meg Sokratesnél, És emberbimbót úgy teremnek, Akár a kiskert orgonát. ‪‎Sík‬ Sándor: Bölcsek (részlet)

Úgy hírlik, otthon is meg lehet ismerni, milyen amikor 15 fok van nyáron napközben. :) Lehet velem szolidarítani... :) Én segítségül mutatok egy picurka könyvlistát, amire azt mondják, mindenképp látni kell, nekem is listán vannak, bár van amelyiket már láttam. Lehet, hogy ez lesz a holnapi program, mert itt is újra gyűlnek a felhők. http://noklapja.nlcafe.hu/kulonszamok/kulonszamok-szerelem/2016/07/01/legendas-romantikus-filmek-amiket-legalabb-egyszer-az-eletben-latni-kell/

Csak egyetlen lehetőség van: az ember szeresse saját történetét minden vacakságával és csalódásával együtt, mert hiszen önmaga szülte ezt a történetet. Popper Péter

Tádámm-tádámm és dobpergés, nagy nap lesz a holnapi, hiszen holnap lesz pontosan ÖT éve, hogy megszületett az első blogbejegyzés! :) A blogot kicsit előbb elkezdtem kreálni és változtattam sokszor is, és mutatom is az első bejegyzést, ami még nagyon kis sete-suta, nehezen találtam a hangomat így leírva: http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2011/07/kezdetek.html Pontosan emlékszem arra az időszakra, és arra is ami utána következett. Őrület, hogy már öt éve... Most itt lesz pár évforduló majd, egyik-másik érdemel majd némi nosztalgiát vagy ezért, vagy azért... ;) De addig is Boldog szülinapot berno-blogja! Örülök, hogy vagy nekem és hogy vagytok ki, akik még mindig, ennyi idő után is veszitek a fáradtságot és olvastok és még reagáltok is. /Mostanra kicsit kisebb már a létszám, mint eleinte, de szerintem vannak rejtőzködők is, és az is igaz, hogy továbbra sem tettem nyilvánossá, nem szerepel a profilomban, nem linkelgetem az elérhetőséget, továbbra is jó ez így./ Szóval semmi ext

Akarok ilyet!

Ronan bekopogtatott az egyik leg-legdalommal az új cd-ről egy kis videóval, nehogy elfelejtsem a sok csapongásban, hogy hamarosan randink lesz! :)) És itt a másik is: https://www.youtube.com/watch?v=7nb1B4GWFKE

Na jó, ezt is megint megosztom, mert nem lehet elégszer hallgatni. Nem nehéz kitalálni, ma este kit hallgatok... :)

Ez a dal az egyik legnagyobb kedvencem... Szeretem a szövegét, a dallamát, ezt az erős barátságot és huncutságot, ami őket összeköti és ilyen erős, és amit ennyire kiérezni ebből a dalból és bármelyik közös dalukból is.

Ki vállalná be?  Akár nyilvánosan is? Én azóta gondolkozom rajta, hogy megjelent ez a cikk, de még talán nem érett meg a dolog, vagy csak gyáva vagyok. http://wmn.hu/2016/07/03/soha-nem-bekultel-ki-a-sajat-testeddel-level-kamaszkori-onmagunknak-both-gabi-es-fiala-borcsa/

Mutatom a tegnap említett másik új Zorán-dalt. Nem engedi a youtube megosztani, úgyhogy linkelem, mert viszont fontos és jó dal. Hallgassuk meg minden reggel indulás előtt, amolyan 'miheztartásként'... :) Zorán: Nincsen kedvem https://www.youtube.com/watch?v=t440pZV5F48

Tégy meg minden jót, ami tőled telik, Amilyen eszközzel csak tudod, Amilyen módon csak tudod, Ahol csak tudod, Akivel csak tudod, Ameddig csak tudod. (John Wesley)

Ezt az új Zorán-dalt tegnap este tették közzé, én is akartam, csak néha nem enged megengedni a youtube. Most mutatom, nagyon szeretem. van egy másik új dal, azt is fogom mutatni Zorán nagyon hiányzik, nagyon hiányzik az élő-koncertje, csak valahogy nem tudtuk az utóbbi időben összehangolni a naptárunkat, remélem hamarosan ez változik. :)

Háttérzajnak megy a Duna World és az előbb épp meghallottam ezt itt. :) szent ég, ezer éve volt és még mindig tudom a dalszöveget... Na igen, a gyerekkorom zenei kultúrája Halász Judittal indult, majd jött a Dolly Roll (erre ugyan nem emlékszem, de a tesóim ezt állítják), aztán jött a Pa-dö-dö, Szandi és Szinetár Dóri, stb... Ezt a rózsaszín idillt kellően kiegészítette a másik szobából átszűrődő heavy metál :) Szerintem ha jobban körülnézek otthon - bár a legutolsó szanálást már lehet, hogy nem élték túl - megtalálnám ezeket kazettán... Halász Juditból pedig lemezem volt. És mekkora kincsek voltak. Kinek volt még meg Szása kazettán? :)

Lehet, hogy nem is jó felé gondolkozom egy ideje a pályaváltásban, és inkább a kerttervezés és a kerti lakberendezés kellene foglalkoztasson... :) Most is ez jutott eszembe ezeket látva: http://szinesotletek.reblog.hu/csodalatos-kertek

Tanulj meg mindent, amit lehet, amikor csak lehet, akitől csak lehet! Egyszer eljön az az idő, amikor hálás leszel ezért magadnak. Sarah Caldwell

Rózsika ma este fürci után:) Vannak új szépséges kislánykák: És a jól ismert leányzó igazán kivirulva a nem túl régi barátosnéja társaságában:

Vasi szívem büszkén dobog, de nagyon. :) http://wmn.hu/2016/07/06/kiraly-gabor-az-emberek-ehesek-a-sikerre-az-oromokre-elviszlek-magammal-kulonkiadas/

Nos, ki vág bele? http://www.vous.hu/hir/20160702-21-nap-vous-eletmodvaltas-kihivas-pszichologiai-hatas

Ki emlékszik még a névnap Rózsikámra? :) Segítek:  http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2016/02/bernadett.html Volt egy kis krízise a sötét februári lakásban, gyakorlatilag teljesen kimúlt, csontra (tőre) száradva ültettem ki az undok télben és csak nézegettem, nézegettem (és beszélgettem vele), mígnem kizöldült. Igazából nagyon kilóg az ágyásból, de olyan vacak időben kapartam el a krókuszok és tulipánok közé, hogy épp csak kifutottam meg vissza, nem volt kedvem akkor jobb helyet keresni, de úgy tűnik ő boldog itt-ott. :) Most ilyen csodálatos, vagyis már még csodálatosabb, mert azt hiszem még a hétvégén fotóztam. Na persze ilyen társaságban muszáj viruljon:

Ősszel kerti party lesz a DA-s kastélyban, ahova gyakorlatilag még mindig képtelenség bejutni. És igen, dress code: Dress:  Dust down your parasols, polish your shoes, dress for Downton c. 1912. (Optional).

Müller Péter: "Képes vagy összeszedni magad!" Lelked nehéz. Életed is nehéz. Minden elveszett. De fölfedezed, hogy szárnyaid vannak! Jé, mondod, és lassan meglebbented őket, egyre gyorsabban és gyorsabban és merészebben – és fölszállsz! És elhagyod a földet, a mocsarat, minden bánatot, gondot és nehézséget! És szállsz! Tiéd a kék ég. A csillagok! Igen, az öröm szabadságélmény! Vagy így mondom: megszabadulásélmény! Azt kérded, minek örülj? Annak, hogy élsz, hogy vagy! Hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg napsütés. És annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad! Fedezd föl végre, hogy szárnyaid vannak! És abban a pillanatban könnyűvé válik még a nehéz is! És megéled, mi az igazi öröm. Ez a te lelked és igazi hazád létélménye! http://www.life.hu/sztarszerzok/muller-peter/20160624-muller-peter-a-szarnyalasrol-az-oromrol-oromforrasrol-nehezsegekrol-irta-eheti-bolcsesseget.html

Müller Péter: "Így kell a távoli céljaidat elérni" Ha két kézzel megrázol egy fát, meg se moccan. De a szél, a láthatatlan szél, tövestől csavarhatja ki. Ez a tanács azoknak szól, akik hatást akarnak elérni valamiben. Ez a szelídség a szinte észrevétlen befolyásolás titka. Finoman eloszlatni az ellenállást, és terelni, formálni a merevnek tűnő körülményeket így kell. A szelídség ereje azért hatásos, mert nem szül ellenállást. Szinte észre sem venni. Belebújik a sejtek közé, és finom sugallatával átrendezi még a tudatalatti világát is. Így kell hatni valakire. Így kell nevelni is. Így kell a távoli céljaidat elérni. Lassan. Fokozatosan. Türelmesen. Finoman. Egy azonban fontos: egy irányba kell fújni! Csak akkor van ereje a szélnek, ha szüntelen fúj, s nem összevissza. Légy szél! Jó szél, és hadd röpítsen! Távolra! http://www.life.hu/sztarszerzok/muller-peter/20160620-muller-peter-eheti-bolcsesseget-arrol-irta-hogyan-tudjuk-celjainkat-elerni.html

Ennyi. :)

Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot. Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket. Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát. Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát. Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban... mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álma. Ron Cristian

Ez volt a tegnap esti filmem a Nicholas Sparks könyv-filmklubom keretében. Egy szimpla történet is lehetne akár, de ez is olyan fantasztikusan lett megírva, hogy hát na... ajánlom, nagyon is. Már megvan könyvben is, szépen gyarapszik a kollekcióm. A válásán kesergő Theresa (Robin Wright Penn) életét két dolog tölti ki: a kisfia, Jason és a munkája a Chicago Tribune riportereként. Egy magányos tengerparti sétája során talál egy palackot, benne megindító, szenvedélyes hangú üzenettel. A levél költőisége és fájdalma szíven üti Theresát, és szinte beleszeret a férfiba, akit sosem látott. Aztán, ahogy jó riporterhez illik, nyomozni kezd a különös írás szerzője után. Hamarosan kiderül, hogy hasonlóan sebzett emberrel hozta össze a sors. De Garret Blake (Kevin Costner) még Theresánál is eltökéltebb a fogadalmában, miszerint többé nem lesz szerelmes.

A helyzet az, hogy JG jelenlegi lemezén talán ez az egy dal, amit nem szeretek. Vagyis nem szerettem. Nem is nagyon hallgattam. Aztán el kezdtem rá figyelni, meg mivel ezzel kezdte a koncerteket, valahogy közelebb engedtem az egész dalt. Aztán pénteken elhelyeztem, hiszen ez az a dal, ami a Charli és a csokigyár végefelé elhangzik, gyakorlatilag az egyetlen valamit érő dala Willie Wonkának, aki amúgy egy tuskó. De komolyan! Legalábbis az előadás utolsó húsz percét leszámítva az. Persze valahol igaza is van, azt a sok mohó és idétlen gyereket lehet, hogy én is eltüntetném, de azért elgondolkoztam, hogy tulajdonképpen az egész történet, vagyis a csokigyári rész egy csokival bevont horror. Nem egy rossz előadás, a második fele tényleg egészen jó és a kis Charlie egy édes gyermek. A színésze is jó volt. A karakter egy olyan igazi gyerek, jó gyerek, amilyennek mindnek, vagy legalábbis a többségnek lennie kellene... Nagyon szerethető, én is nagyon szerettem és nagyon drukkoltam

A péntek esti kilátásom ilyen volt:

Ezek ötletesek és szépek is. El tudom képzelni valamelyiket egyszer a lépcsőfordulómban a fényképek között. :) http://www.ragados.hu/kosarba/ebben-a-hazban-333

Múlt héten már pedzegette a tanárom, hogy kell nekem új célkitűzés, újabb és újabb motiváció, azt hiszem találtam egyet. Ma be is szereztem. :) ÉÉÉS: elkezdtem nézni az első évadtól a Downton Abbey-t, lesz sírás. :)

Nem voltunk itthon, amikor ma jött az Amazonos pasas, de feltalálta magát. :)

Pár nap és megint kitehetjük a 'teltház' táblát, úgyhogy gondoltam nem árt, ha beszerzem előre az új fülhallgatómat, ha a jelenlegi bemondja az unalmasat. :) Kicsit menőnek tűnik, nem igaz? :)

Ezt ma a saját szememmel láttam, amikor festették, elképesztő! :)

Ja, helló Július, jó, hogy itt vagy, de 16 fok? Ez komoly?!

Holnap este közösségileg a Csokigyárba vonulunk Charlie-hoz. :) De előtte még vár rám-ránk egy iskolai sportnap (esküszöm, esőért imádkozom kivételesen, tehát gondolom holnap napsütés lesz :)), focipályán piknikkel,  vonatozni két gyerekkel Londonba meg a nővérükkel, meg ilyen egyéb huncutságok... :) 1

Óh, ne már, Colin nagyon öregszik! De várom ezt már, remélem nem rontják el, az első kettőt nagyon szeret(t)em. :)

:)) Na kérem, ennyi, a mai kor csodája. Megvan az előbb linkelt kottája ha minden igaz, röpke 11 oldal, ilyen hosszút még úgysem klimpíroztam. :) Pdf-es, tehát ide nem tudom feltölteni, de ha valaki kedvet kap hozzá, máris küldöm (bár ha jól emlékszem, blogolvasók között csak egy zongorista van). Azt már meséltem, hogy egy ideje szerdánként házhoz jár Alex gitártanárja? John-nak hívják és rettenetesen hadar, Alex nagyon bírja (állítólag piros elektromos gitárja van, megesz a fene, hogy lássam :)) Kavarok itt a zongorával, pedig lehet, hogy mégiscsak gitározni kéne tanulni... :)))