Charlie és Pure Imagination

A helyzet az, hogy JG jelenlegi lemezén talán ez az egy dal, amit nem szeretek. Vagyis nem szerettem. Nem is nagyon hallgattam. Aztán el kezdtem rá figyelni, meg mivel ezzel kezdte a koncerteket, valahogy közelebb engedtem az egész dalt. Aztán pénteken elhelyeztem, hiszen ez az a dal, ami a Charli és a csokigyár végefelé elhangzik, gyakorlatilag az egyetlen valamit érő dala Willie Wonkának, aki amúgy egy tuskó. De komolyan! Legalábbis az előadás utolsó húsz percét leszámítva az. Persze valahol igaza is van, azt a sok mohó és idétlen gyereket lehet, hogy én is eltüntetném, de azért elgondolkoztam, hogy tulajdonképpen az egész történet, vagyis a csokigyári rész egy csokival bevont horror.



Nem egy rossz előadás, a második fele tényleg egészen jó és a kis Charlie egy édes gyermek. A színésze is jó volt. A karakter egy olyan igazi gyerek, jó gyerek, amilyennek mindnek, vagy legalábbis a többségnek lennie kellene...

Nagyon szerethető, én is nagyon szerettem és nagyon drukkoltam, hogy a jó végre a végén tényleg elnyerjen minden jót. Sikerült. :)