berno

Óh, itt a Josh Groban okozta kábulatban közben átléptem a 4000. bejegyzést, konkrétan ez már a 4004. :)

Bakker! az 50-re én is ŐT kérem...! ;)

Ezeknél a képeknél óhatatlanul jön a kérdésem, hogy vajon náluk soha nem esik...? :)

Ezt csak azért, mert szerdán már nem futotta rá... :)

Háát, ez még mindig... ennyi nap után is, mármint még mindig csak tegnapelőtt volt... :)) Ezért A hangért még ezt a hajótörött-ősember fazont is elnézem - bár nehezen... Ez a felvétel annyiból jobb kicsit, hogy egészen közeli... :)

Vannak napok, amíg így néznek ki hazafelé tartva... Mielőtt a házakhoz értünk, csak annyit mondtam, hogy vigyázzanak a ki-betartó autókra... Ezt tudták belőle kihozni, hogy nem körülnéznek, jönnek-e az autók, hanem rejtőzködnek... :) Ja, és Alex valahol látta a kommandós jelet, de gőze nincs, hogy tulajdonképpen mi mit jelent, ezért csak össze-vissza mutogat az ujjaival, Matthew-nál pedig nem igazán tiszta, hogy Pókemberes kilövéssel támad-e, vagy puskával, mindenesetre a keze Pókemberes, viszont a hangok egyértelműen Kalasnyikovra hasonlítanak. :)

Azt hiszem a két kedvenc színem a kék és rózsaszín. :) Ez persze egy korábbi kép, talán az első igazi tavaszi napon készült. Ez itt egy fácska az utcáról, múlt hétről: ÉS, bár ez nem az előző színkörhöz tartozik, viszont a sarkon végre kinyílt az orgona (idén nem tudom, hogy hogy ilyen későn), úgyhogy iskolába jövet-menet mélyeket slukkolhatok! :)

Valójában nagyon jó helyen ültem, igaz, hogy messze és fent, de szinte teljesen középen. :)

Tudom, valószínűleg gáz saját magamat linkelni, de figyeljetek: http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2016/02/josh.html A februárban talált poszter még mindig ugyanott volt tegnap is. :)

Úristen, ebbe most is beleborzongtam, hihetetlen, hogy ez tényleg megtörtént!!! :)) /Sajnos ebbe valaki rémesen beleénekel, de próbáljatok a másik (sokezer) hangra figyelni. ;)

Na, hát ma aztán biztosan tudom ezt értelmezni. :) Vannak napok, amelyek tökéletesre sikerülnek, nem feltétlenül azért, amit aznap véghezvittünk, hanem azért, amit akkor éreztünk, és amire mindig is emlékezni fogunk belőle. Tom Ryan

Úh, hát reggel akartam még linkelni, csak aztán nem nagyon értem ma rá napközben, most meg úgy szétfolytam, hogy nem is emlékszem, mit akartam mára linkelni. :) Nem is tudom, honnan kezdjem, imádom ezt az embert, a hadarását, a csodálatos hangját, a lelkét, a színpadi kiállását, hogy a lökött sztorizgatása után olyan énekel, olyan összeszedetten, hogy néha képtelenség, hogy ugyanaz az ember-e, szóval mindent, még azt is, hogy ha privát infót-képet mutat magából, hajléktalannak is elmenne és még a kutyája is jobban néz ki. De mára megint kimosdatták és kifésülték, tehát igazán ragyogó volt. Mindene ragyogott, tehát így én is. Az egyik legjobb érzés, amikor a zene és a leghangok átmelengetnek, bizsergetnek és minden ócskaság tovatűnik. Nem titok. Ennyi. :) Vannak helyzetek, emberek, akiknek kapcsán továbbra sem fogok gondolkozni túl sokat, csak rá fogok nyomni a jegyvásárlásra. A mai tökéletesen fantasztikusan gyönyörűszép két óra is ezt igazolja. Szóval dolgos szerda után, hat kö

HOLNAP!!! :)

Tegnap az egyik metro aluljáróban láttam meg azt a plakátot és olyan erőteljes hatása volt, hogy arra gondoltam, lehet, hogy meg kéne nézni. Nagy kihívás, mert valószínűleg, (de leginkább biztosan) a szöveggel gondjaim lesznek, viszont a fordítást elég jól ismerem, a történetet főleg, legalább háromszor olvastam még iskolásként is. Érdekes lenne kipróbálni, hogy ha így jobban, szinte csak a játékra figyelnék, milyen lenne a hatás, mi jönne le 'csak' játékból. :) És mi más lenne anyanyelvi gyakorlás, ha nem ez... :) És úgyis Shakespeare-évforduló van idén. http://www.lovetheatre.com/tickets/4262/Romeo-And-Juliet?gclid=Cj0KEQjwvOC5BRCb_8yNmZ_ls9IBEiQACTz8vnhlRC4xcWP-FhtF21yzcZUiVIfGSTtmabVikmTD5j8aAv7R8P8HAQ

Holnapután-után! :)

Szépségek :)

Szeretem amikor a dolgok elkezdenek valóságossá válni... :)

Nahát! http://www.femina.hu/utazas/szajki-tavak Szajk tőlünk (mármint ezúttal bögötei tőlünk) kb 5 km-re van. Amíg általánosba jártam, évente legalább kétszer gyalogoltunk oda le közösségileg. Rühelltem. :) mármint ezt a vonulás részét, mert igazából már akkor is nagyon szép hely volt, főleg, hogy többnyire erdőn át mentünk. Ugyancsak ebben az időben, vagy leginkább felsőtagozatosként V-barátosnémmal naponta lebicikliztünk nyáron, de mindig este, 5-6 óra után. Egyrészt napozni csak a kertben szerettünk árnyékban (sosem volt a barátom a fürdőruha és a strandolás), másrészt nem nagyon szerettük a tömeget. Így aztán mindig este mentünk le, néztük, ahogy a nap lassan belebukik a vízbe és megváltozik a levegő, a zajok, minden. Imádtuk. Ma is vágyom arra az érzésre, amikor esti órákban biciklizünk az erdő közepén áthúzódó úton (rendes közúton jártunk) és a levegő sávokban hol meleg volt, hol hűvös, leírhatatlan, de szeretném újra érezni. Persze este már belépőjegyet sem kellett venni

Postán van a Josh G.-jegyem (nem jegyeim) és remélik, hogy nagyszerű időt fogok majd ott eltöleni. :) Nincsenek kétségeim. :) Hi Bernadett, Your Josh Groban tickets are on their way. We hope you have a great time at London Royal Albert Hall!

Muszáj, hogy legyen kertem... :)

Ezt a filmet majdnem háromszor hagytam ma abba, meg a zene sem tetszett, viszont érdemes végignézni: A tizenhét éves Josh mozgalmas életet él. A legnépszerűbb New York-i DJ-ként a legmenőbb klubban zenél. Minden adva van, hogy hírnévre tegyen szert. De a véletlen drogaffér után a bíróság - az anyja hozzájárulásával - arra ítéli, hogy kiskorúsága utolsó évét az elhidegült apjánál kell töltenie az észak-dakotai kisvárosban. Josh azt tervezi, amíg le nem telik az év, meghúzza magát a gimiben. Ám terve dugába dől, amikor Mary, a tánccsapat kapitánya felkéri, hogy ő csinálja a zenét a bemutatóikhoz. Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=ehJPM62N1Tc

Ma országosan min 27 fok van. Imádom!!! 😀😀 ès mind egyetèrtünk abban, hogy a nyár idèn mára esett. 😆 Nincsenek illúzióink,miszerint ez így maradna szeptemberig...

Ezer évvel ezelőttről:

Múlt hétvégén volt Matthew party-ja, azaz gyerekzsúrja, azaz kanbulija (bár volt két kiscsaj is, de a hugicák sorsa ilyen). :) Már nem tudom mennyi kismocsóta volt, talán kilenc, de cukik voltak. :) Mivel ugyebár teljesen gyakorlott gyerekparty szervező vagyok és még az időjárás is kedvezett durván belecsaptunk a party-ba, felidézve a gyerekkori sportnapokat meg ovis tornás játékokat. Megismertettük a néppel a talicskázást, meg a fordított rákjárást, a többit nem is ragoznám, de nagy buli volt. :) Legyártottam egy újabb tortát (a világ legfinomabb csokitortája volt soron - túlzás nélkül állítom), az utóbbi időben mindig Oreo-tortát kértek, már nagyon untam, pedig nagyon finom... :) Csak néhány kép, csak a hangulat kedvéért:

Úgy szeretem őket, olyan kis 'igénytelenek' és egy kicsi, tényleg kicsi gondoskodás és napfény ezt műveli velük:

Na jó, amit most olvasni fogtok, én meg írni, talán még én sem hiszem el, de remélem, mégis igaz - lesz! :) December óta nem tudom, hányszor jutott eszembe, hogy vajon tényleg megtörtént az a koncert a tökéletes nappal, vagy csak hangosan és nagyképernyőn néztem-e a youtube-ot... :)) Legalább ennyiszer kattogtattam, hogy tényleg igaz-e, hogy május 18-ra, amikor újra Londonban lesz Josh, már eladták a teljes házat... (és nem akármilyen házról van szó: Royal Albert Hall) Legutóbb múlt héten vadásztam, eredménytelenül. Aztán ma valami történt. Túl azon, hogy amióta csak meglett, vagyis végre sikerült a nyelvvizsgám, amivel egyenes út vezet az oklevél átvételig, sokat gondolkoztam, hogy valamivel meg kellene lepjem magam, de annyi volt az 'esős nap', hogy nem is tudtam, mire vágynék... Vagy vágyhatok-e valami extrára a papíron túl is. :) Aztán ma délután rendet raktam az összes (kettő és negyed) szekrényemben, sütött a nap is, és a youtube csak ontotta a szép férfihango

Az ember végül rádöbben, hogy egész életében csak az volt az igazán értékes, örömteli és jó, amikor szeretett. És szerették. A többi csak rögeszme, lázálom, értelmetlen rohanás, én most az igazi szeretetről beszélek, amelyben sok áldozat és lemondás is van. Főleg az. Csak hogyha szeretünk: észre sem vesszük. A szeretet meleg. És ha elmúlik, azt mondjuk: kihűl. Ezért ég „harminchat fokos lázban” a testünk, mert élet és szeretet: egy. Ha már nincs szeretet, élet sincs. Ezért a halálban a testünk is kihűl. A szeretet légkörében meleg van. És ez ott kezdődik, hogy belőlem árad. Énbelőlem indul. Meleg lesz körülöttem. De ez csakis akkor jöhet létre, ha magammal is jó viszonyban vagyok, ha van bennem valaki, akit szeretek. Ha azt érzem, hogy jó magammal is együtt. Mondják ezt harmóniának is. A szó nem fontos. Mindenki tudja, miről van szó. Nem értelmi, nem is érzelmi kérdés. Nem is csak sugárzás kérdése. Több. Életkérdés. Ha szeretek, jó élni. Ha nem… csak szorgalmi feladat az életem.

Ezeket a csodákat tegnap találtam szemben a parkban. És még millió színben ezután fog nyílni.

Amikor reggel kapok egy e-mailt,amiben azt írják,hogy elkészült Az oklevelem, mikor tudnám átvenni,hát akkor fülig ér a szám, és máris elindulnék érte. :)) És újabb jó pont az ügyintézőnek,nem várta ki a határidőt, félidőben megcsinálta.

Aúúú... :) http://noklapja.nlcafe.hu/otthon/2016/04/30/9-meghitt-kucko-amiben-minden-no-jol-erezne-magat/

Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és, amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged azoknak. Johann Wolfgang von Goethe

Tegnap háromszor volt komoly hózápor, közben reggel még ragyogott az ég.

Az egyik legkedvesebb hangom és azon nekem kedves előadók egyike, akiktől órákig bírok hallgatni bármit... Nos, a nagy találkozás még várat magára, de akiknek holnap szerencséjük lesz Hozzá a bp-i koncerten, nekik drukkolok, hogy ne AB-élményt kapjanak, hanem igazit, aminek köze nincs a csalódáshoz, és majd csak leg-legekben tudjanak mesélni, feltéve, hogy levegőhöz jutnak... :) Én pedig újra megnézem a turné-naptárt a közeli országok közeli városaiban. :)

Ez az új lakó a házban egy hete. Matthew nyerte célbadobással Legoland-ban. Annyira rusnya,hogy az már cuki,bár ilyen színekben feltűntetni bármilyen állatot is,szerintem mélyen sértő...

Nem ismeretlen a vonzalmam a Nyomorultakhoz bármelyik műfajban is kerüljön elém... Otthon végre műsoron van, de nélkülem,pedig már jegyem is volt rá. Remélem lesz hozzá szerencsém. Tegnap volt a premier. Ma délután beléptem egy üzletbe és pár hangról rájöttem, hogy amit hallom,az bizony a Vidd haza kezdete. Szószerint földbe gyökereztem. :) egy pasas énekelt is,és közben adományt gyűjtött katonai hősöknek. Ahogy ezt így összeraktam, még 'félelmetesebb' volt. Persze a hangokból nem mind volt a helyén,de most ez is jó volt. Leálltam a nadrágok között és onnan hallgattam. Néhány Jean Valjean dal még előkerült. Úgy érzem, a hétvégén elő kell vennem a témát tüzetesebben is. ;) Íme a bizonyíték :

Hát ez nagyon tetszik! Ajtótámaszték. Kell. :)

Hát nem csodálatosan gyönyörűszéééép??? :)))) Kezdem elhinni lassan, hogy TÉNYLEG van ilyenem. :)

Bár már nem mutatok minden könyvet, amit elolvasok a kihívásban vagy azon kívül, azért mondanám, hogy szépen haladok. 34 kiolvasott könyvnél járok január eleje óta, bár ennél többet olvastam, mert olyan is, ami kihíváson kívül ment, tehát látható, hogy amint lehet a szabadidőben olvasok. :) A mostanit mégis amiatt mutatom, mert az összes közül, amiket mostanában olvastam, ez volt rám nagyon erős hatással és nagyon intenzív érzelmekkel... Mutatom, hogy mi az és mit írtam róla nyilvánosan, bár ennél sokkal több minden van bennem a könyvvel kapcsolatban. Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek Louisa Clark elégedett az életével. Szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával együtt lakik. És talán még Patricket is szereti, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy n

Ma reggel tévedésből hat után visszaaludtam,és amikor csak a biztonságból beállított ébresztő jó negyven perc múlva megszólalt,konkrétan nem tudtam ki vagyok és hol vagyok. Ennyi idő alatt kitakarítottam a korábbi munkahelyemen, álom -idő szerint éjjel egykor a volt középiskolás osztálytársaimmal,élén a legnagyszájúbb lánnyal. És ott volt az idős takaritonéni is,remélem jól van. Aztán jöttek a szerelmek,főleg aki általános elsőben az alig megszerzett íráskészségével olyan szerelmeslevelet írt nekem, hogy csak na - meg is van még.  :) Aztán egyszercsak csillant egy gyémánt eljegyzési gyűrű rajtam,amivel épp beintettem valakinek dacosan, közben meg nem akartam,hogy legyen ilyenem. Egyébként ez a szép gyűrű pont olyan volt,amilyet láttam pár hete a Hawaii five O-ban. :) /Pedig nem is igazán tetszett a fazon,mert nem szeretem a kialló köves gyűrűket, és emlékszem, ezt éjjel is oltarira hangoztattam. :)) de nincs meg,hogy kitől kaptam/ Több rémségre nem is emlékszem, de rendesen odav

Nyolc darabot "varrt" magára. :)