Szajk

Nahát!
http://www.femina.hu/utazas/szajki-tavak

Szajk tőlünk (mármint ezúttal bögötei tőlünk) kb 5 km-re van. Amíg általánosba jártam, évente legalább kétszer gyalogoltunk oda le közösségileg. Rühelltem. :) mármint ezt a vonulás részét, mert igazából már akkor is nagyon szép hely volt, főleg, hogy többnyire erdőn át mentünk.

Ugyancsak ebben az időben, vagy leginkább felsőtagozatosként V-barátosnémmal naponta lebicikliztünk nyáron, de mindig este, 5-6 óra után. Egyrészt napozni csak a kertben szerettünk árnyékban (sosem volt a barátom a fürdőruha és a strandolás), másrészt nem nagyon szerettük a tömeget. Így aztán mindig este mentünk le, néztük, ahogy a nap lassan belebukik a vízbe és megváltozik a levegő, a zajok, minden. Imádtuk. Ma is vágyom arra az érzésre, amikor esti órákban biciklizünk az erdő közepén áthúzódó úton (rendes közúton jártunk) és a levegő sávokban hol meleg volt, hol hűvös, leírhatatlan, de szeretném újra érezni.

Persze este már belépőjegyet sem kellett venni, csak letoltuk a biciklit a partra és bambultunk vagy épp világmegváltottunk. :)

Mindenki minket piszkált, már kezdtük unni, úgyhogy egyszer csakazértis lementünk nappal, kifeküdtünk mint mindenki más, belelógattuk magunkat a vízbe, de oltárira nem tudtunk mit kezdeni az egésszel. :) Nem mondtunk semmit, de utána is csak este jártunk. Az volt az igazi Szajki-feeling - nekünk. :)

Ez több mint húsz éve volt, inkább 23 talán. Azóta nem is nagyon voltam arra, de akkortájt nagyon sokat bicikliztünk keresztben-hosszában a környéken, egyik falu után jött a másik. Aha, ki lehet számolni, alig voltunk tíz -tizenkét évesnél többek, de olyan világ volt, hogy simán biciklizhetett két kamasz lány az erdei úton órákon át, mobil nélkül, minden nélkül. Azt sem tudtuk mennyi az idő, de minek is kellett volna, abszolút szabadság volt az egész. Tekertünk-gurultunk egymás mellett és csak úgy jó volt az egész.