berno

Na jó, ha már az előbb emléket idéztem, itt egy újabb igazán meghatározó, sok évvel korábbról és sok évre vonatkoztatva... :)

Elmondani nem tudom, hogy hányszor hallottam ezt a dalt élőben-youtube-on, cd-n, stb és hányféle verzióban, hányféle felállásban, összetételben, de ez, ez valahogy egészen más élmény. Az első hallásra nem is emlékszem pontosan, de jó eséllyel úgy sejtem, hogy az özönvíz előtt lehetett egy meleg nyári éjszakán Zsámbékon a romoknál, miközben a szúnyogok majd megettek... :)

Ma megtartottam az első kézműves szakkört itthon, ahogy mostantól minden szerdán 4-5-ig. Az úgy kezdődött, hogy Matthew minden csütörtökön járt ilyenre, nagyon szerette, sokat ügyesedett és rajongott a tanító néniért. ;) Aztán  januárban variáltak az iskolában és átkerült a club keddre, de olyankor teniszre járunk. A gyerek csak szomorkodott és szomorkodott. Pár nap múlva azt mondta, hogy ő fog szólni az iskolában hogy cseréljék vissza csütörtökre. Szólt is, de nem cserélhető el - nyilván... Aztán már a teniszre se akart menni, pedig szereti meg ügyes is.  Nem bírtam tovább, egy reggelinél azt mondtam neki: Tudod mit, csinálok én neked itthon art club-ot ha szeretnéd! - Szerette volna... :) Így aztán ma volt az első szerda, nagyon kezdtem már izgulni, hogy mivel is kezdjünk, azt ígértem nekik, hogy mindig kettőből lehet választani, hogy melyikhez lenne kedvük, vagy akár mindkettőhöz. Azt találtam ki, hogy az elején kicsit mindig rajzolunk, vagy hasonló ügyességi

Ennyi. Annyi.

Üzenet a mai napra Sokat és gyakran nevess; szerezd meg az okos emberek elismerését, a gyerekek szeretetét; érdemeld ki azok dicséretét, akik őszintén mernek kritizálni téged; viseld, ha becsapnak téged a hazug barátok; értékeld a szépséget, s a dolgokban mindig a legjobbat találd meg; mindig azon igyekezz, hogy egy picit jobbíts a világon, s ha egyetlen emberen segítettél akkor már elégedetten élheted világod. (Waldo Emerson)

Én azt hiszem, gyereket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi. ~ Szabó Magda Ez elég gyakran eszembe jut, például ma reggel is, amikor iskolába menet Matthew mélyen elgondolkodva felnézett rám és azt kérdezte, hogy szerintem a Superman az egy igazi ember vagy inkább egy alien...? :) Harmadik lehetőséget nem adott.

Szerintem ti mind tudjátok, hogy a kötődésem a Bátrakhoz régre nyúlik, ismertem az alapító csapat jó felét, utána évekig táboroztattam és pont akkor kezdtem, amikor nagyon oda kellett kerülnöm. Nehéz időszak volt és egy-egy igazi nagy tanulság vagy a táborlakó csimótáktól kapott igazi ajándékok máig itt csengnek a lelkemben. Máig előszedem ezeket, ha kezdenék nagyon 'blue' lenni... Sok hasonlót osztanak meg a honlapon, vagy leginkább a facebook oldalukon, a mait megosztom. Íme: Bátor Tábor 1 hr ·  Slavo zárkózott szlovák fiú, aki a betegsége következtében elvesztette egyik lábát. A tábor utolsó napján ezt írta cimborájának: „Mostantól az, hogy nincs lábam, nem jelenthet akadályt!”

Mivel Csacsi öreg medve barátom is érintett a témában, nem mehetünk el emellett csak úgy, főleg hogy Matthew is úgy jött haza az iskolából, hogy ma Micimackó nap van. :) http://wmn.hu/2016/01/18/mi-lehet-micimacko-titka-134-eve-szuletett-a-a-milne/

Az ország, ahonnan nemcsak a napot tiltották ki,de a havat is... Ennyi tudott esni tegnap reggelre, délre már nem is hittük,hogy egyáltalán tényleg jól láttuk-e pár órával korábban ...

*egy könyv, ami ijesztő* Al Jannah, a kitalált modern keleti ország gyönyörű környezetében játszódó történet egy keményfejű vonzó sejk és egy konok angol írónő kusza kényszerházasságáról.  Al Jannah, a mesés szépségű közel-keleti ország ókori romhelyei izgalmas utazásra csábítják a sikeres angol írónőt, Mesmirát. A körút azonban váratlan fordulatot vesz és egészen más kalandokat hoz, amiket a lány még legmerészebb regényeiben sem képzelt el. A turista csoportot sivatagi banditák támadják meg és Mesmirát elrabolják. Rabságából egy helyi férfi vásárolja ki, így egyik fogva tartótól kerül a másikhoz. A helyzete reménytelen. Megfosztják minden esélyétől, hogy visszatérhessen a hazájába. A titokzatos, szép idegen ország aranykalitkává válik, ahonnan nincs szabadulás. A megmentője csalással ráveszi Mesmirát a házasságra és eltökéli, hogy engedelmes feleséget nevel belőle, bármi áron. A lány a neves és elismert Ashgar család tagja lesz és saját bőrén tapasztalja meg, milyen is egy szigo

Azt mondják, hogy ma kék a hétfő... :) Hát, hogy őszinte legyek, nekem inkább ugyanolyan szürke, mint bármelyik hétfő ;) ráadásul tényleg azt érzem, hogy a január egyszerűen nem akar elmúlni. Tehát az egész január kék. http://www.evamagazin.hu/psziche_test_es_lelek/30615_a_blue_monday_jelenseg_kamu.html?utm_content=bufferb2aed&utm_medium=social&utm_source=facebook.com&utm_campaign=eva_facebook

Ennyi, megint megnéztem egy esküvői filmet. Azt hiszem ez ilyen hétvége lesz. De lehet, hogy most keresek egy karácsonyos filmet. :)) Ez jó volt egyébként, szép, kedves. :) Jessica gyermekkorától fogva arról álmodott, hogy esküvőket szervezhessen. Miközben a párok boldogságát egyengeti, az igaz szerelmet keresi. Egy alkalommal a dolgok érdekes fordulatot vesznek. Úgy alakul, hogy egy helyes fiúval kell együtt dolgoznia, Adammal, aki segít neki a szervezésben. Az egyetlen gond, hogy annyira különböznek egymástól, mint tűz és víz. Ahogy meg kell tanulniuk kompromisszumot kötni, ráébrednek, hogy az ellentétek vonzzák egymást, és nagyon hatékonyak lehetnek együtt.

Nem tudok eltelni az új dalával, annyira tetszik mindenhogy, azt hiszem ha legközelebb bemerészkedek Londonba kell csinálnom egy olyan képet, hogy *Itt állt és énekelt Ronan, és én nem voltam itt.* :)

Tegnap este nemcsak filmet néztem ám! :) Hanem ahogy mondják, megvette, Hazavitte Eldugta karácsony előtt Tegnap megtalálta Ez a picike (én) megette. Egyszerre. És csak azon gondolkodom, nem kellene -elmenni egy másikért...? :)

Persze jön esténként, meg éjszaka ezek járnak az utcán és nem a kóbor kutyák, de tegnap délután pofátlankodott iss,fényes nappal. Csak mondom,ez a kert ház felőli oldala...

Ha egyszer rendezek találós kérdésest, tudjatok róla, hogy ez a dal is a kedvencek között van. :) Már biztosan mutattam, lehet, nem is egyszer, de előbb eszembe lett juttatva, ezért újra időszerű. :)

Tegnap este újra megnéztem a Bridget Jones naplóját meg végre végig a Román ízét, de ma reggel új kedvenc filmem lett. Na jó, csodás a hely, gyönyörű a ruha, szép a vőlegény és a végén az egyik kedvenc dalom. Ilyet akarok én is. Pont. :)) Toszkánai esküvő A fiatal és bájos hölgy, Sanne a napsütötte Itáliában pompás vidéki kúriát működtet. A birtok a mesés Toszkánában, az álomesküvők ideális helyszínén várja látogatóit. A Villa Matrimonio vendégei rendszerint itt ünneplik meg a szerelmet és az életet. Sanne odaadással és nagyszerű érzékkel szervezi meg mások esküvőjét, holott az ő házassága nem sikerült, elvált és egyedül él. A harmincadik születésnapján találkozik Jeroenel, aki válóperes ügyvéd, és egyáltalán nem hisz a szerelemben. Kapnak vajon egy újabb esélyt az élettől, vagy továbbra is csak asszisztálnak mások házasságkötéséhez és szétbontásához? https://www.youtube.com/watch?v=dcnEfwUU794

Most teljesen eldöntöttem, hogy idén a névnapi ajándékom Ő lesz a lemezével együtt. :) A koncerttel remélem vár még pár hetet, mert még kell rá gyűjteni. :) És csak egy kérdés: miért nem voltam én PONT ekkor Londonban? :) http://www.express.co.uk/entertainment/music/634937/Ronan-Keating-Let-Me-Love-You-Time-Of-My-Life

Ezek ketten nem kevés pénzt nyertek és nagyon fura, hogy nyilvános nagy sajtótájékoztatón jelentek meg. Egész délelőtt ők voltak ezen a csatornán. Az egyik kép alján láthatjátok, mennyi az annyi, lehet szorozni...

Ez egy cuki képeslap, ha nem tűnne fel, ráadásul karácsonyi. :) A két pracli az Matthew-hoz tartozik és a vidám, fejhallgatós, gengszteres hóembereket nagyon bírom. December közepén hozta haza, az utolsó iskolai napon kb. Nagyon büszke volt magára, meg mi is. :) Alexé is cuki volt, de ő már nem ilyen érzelgősen adja elő ezeket - vagy belegondolva, talán sosem adta elő úgy-, és ő mindig elintézi ezeket úgy, hogy *family*  - amihez mindig hozzáteszi, hogy abba én is benne vagyok. Nos, Matthew képeslapján csak a szülei voltak egészen pár nappal ezelőttig. Nem tudom mi jött rá, térült fordult, egyszercsak megkérdezte, hogy kell betűzni a nevemet és átadta a képeslapot. :) Rávéste menetközben - nem is egészen jó helyre - , hogy and Berni . :)

Tegnap rámjött a süthetnék, és kipróbáltam valamit, amit már rég akartam: http://rozikonyha.blogspot.ro/2016/01/almarozsak-kelt-tesztaban.html Egész jól sikerült így elsőre. :)

Nem tudom mióta meg akartam nézni már ezt a filmet, tegnap végre sikerült. Imádtam, és fix, hogy nem utoljára láttam. :) Annie (Quvenzhané Wallis) árva, és élvezi. Nem mintha bármi vicces lenne az árvaházi mindennapokban: a gonosz főnéni (Cameron Diaz) legalább is mindent elkövet, hogy megkeserítse védtelen neveltjei életét. De a kislányok hada - és leginkább a cserfes, mókás, ötletekből kifogyhatatlan címszereplő - szerencsére mindig okosabb, gyorsabb, ravaszabb nála. A nevelőnő és az árvák közti háborúskodás talán sosem érne véget, ha Mr. Stacks (Jamie Foxx), a milliomos iparmágnás nem indulna a polgármester-választáson. Kampánya részeként kiválaszt egy árvát, magához veszi, és ha újságírót vagy fotóst lát a közelben azonnal igyekszik jó apaként viselkedni. Annie persze az új környezetében sem nyughat: igazságérzete és humorérzéke alaposan felforgatja az egyszerű pénzember mindennapjait - és olyan érzéseket kelt életre benne, amelyekről nem is tudta, hogy léteznek.

Müller Péter: "A csoda észrevétlenül lép az életedbe" A csoda észrevétlenül lép az életedbe. Hétköznapi, közönséges, szürke pillanatnak álcázza magát. És csak sok év múlva döbbensz rá, hogy igen, ez csoda volt! Észre sem vetted! Amikor egy halálélmény után, sok hónapos kórházi szenvedés után újra kiléptem az utcára, új szemmel néztem vissza az életemre. Hányszor lehettem volna boldog, csupán azért, hogy nem fáj semmim, hogy levegőt vehetek, hogy rám mosolyog egy virág, hogy megsimogathatom a kiskutyámat, hogy enni ad az anyám, hogy leülhetek újra az íróasztalom mellé, ahol a munka nem gályarabság, hanem örömteli áldás! Hogy jó élni, akkor is, ha hó van, fagy, vagy zuhog az eső… Új szemmel nézve az élet csodálatos lett… És ez volt a valóságos Élet… A többi csak egy szürke, rossz álom. Milyen csodálatos, hogy leírhattam most ezeket a sorokat! És milyen csodálatos, hogy te elolvashatod! http://www.life.hu/sztarszerzok/muller-peter/20160107-muller-peter-a-csoda-eszrevetlenu

Tudom, kezd egysíkú lenni a blog, vagy könyv vagy film. :) De mutatom a ma esti filmet, nem, ez nem szerepelt a Nottinghill-es könyvben, ez egészen más, kicsit lassú és hosszú is, de érdemes megnézni. Millió dolláros kar Hamm egy jobb napokat megélt, leszállóágban lévő sportügynök, aki utolsó nagy dobásaként Indiába utazik, hogy egy reality show keretében ifjú reménységeket fedezzen fel. Vele tart a kötekedő természetű, de sasszemű nyugdíjas társa (Alan Arkin), aki két fiatalemberben fel is fedezi a tehetséget, bár egyikőjük sem ért a baseball-hoz. A sportügynök Amerikába hozza az ifjakat, akik még sosem léptek ki szülőfalujukból, hogy baseball sztárokat neveljen belőlük. A fiúknak nem csak a korszerű, modern világgal kell szembesülniük, de meg kell tanulniuk baseball-ozni -a játékon keresztül megismerik, mi az a csapatmunka, az elkötelezettség és mit jelent egy családba tartozni.

Jól látjátok, lendületben vagyok, legalábbis az olvasás terén (csak ezen a téren), ez most tényleg jól esik és addig kell ugye ütni a vasat, amíg... :) Szerdán habcsók - elég sokára derült ki, hogy a cím tulajdonképpen mit is rejt. A Sütibolt nagyon tetszett így messziről, de elég hamar azt éreztem, hogy lenne benne sokkal több lehetőség. Igazam volt. :) Eszter, a főszereplő fura egy lány, azt is mondhatnám, hogy tulajdonképpen egy idióta fehérnép. :) Balázst nagyon hamar megkedveltem és azt hiszem a fő kedvencem Piroska volt. Három hónappal korábban költözött el a férjétől. Két hete megbeszélték, hogy elválnak, tíz együtt töltött év, hét év házasság után. Eszter első kétségbeesésében gondolkodás nélkül a szüleihez ment. Nem is hozhatott volna ennél rosszabb döntést. Visszamenni abba a szobába, ahol felnőtt, csak annak a bizonyosságát erősítette, hogy mennyire önállótlan. 33 évesen újra gyereksorban tengődött, anyjáék lábujjhegyen jártak körülötte, néha sokatmondóan összenéz

Újranézve. :)

Ezen gyorsan túl estem és legalább haladtam is, íme a képregény kategória. Nem szeretem ezt a kategóriát, ezért próbáltam olyat keresni, ami azért olvasható. Megvolt. Pipa, de nem szeretem őket kifejezetten. Ez egy jól olvasható és viszonylag élvezhető történet volt.

Ezt most nem azért, mert ez az egyik kedvenc karácsonyi dalom, hanem emlékezéssel -emlékezésül...

Hol is kezdjem? Notting Hill 'nevét' ha meglátom bárhol is, naná, hogy A film jut eszembe.... Évek óta élek London déli részén és bár mindig is el akartam jutni arra a részre, valahogy sosem tettem. Tehát eszerint stimmel bizonyos értelemben a kategória választásom. A könyv elején kicsit zavart a lány gondolatvilága, de aztán beindult a történet és le sem bírtam tenni a könyvet. Az említett és előforduló filmeknek 90 %-ával képben vagyok és milyen az élet, még a kedvenceim is. :) Sean-t az első fél oldal után választani tudtam volna David-dal szemben, ez egyértelmű, míg Mr. Darcy és Daniel C.-del kapcsolatban évekre volt szükségem. :) Nemcsak a könyvet fogom majd újraolvasni, de a filmeket minél előbb meg fogom nézni, rögtön a Sztárom a párommal fogok kezdeni. Scarlett imádja a filmeket. Vajon jegyesét, az érzékeny Davidet is szereti ennyire? Ideje lenne eldöntenie, hiszen a nagyszabású esküvő már a küszöbön áll.  Amikor Scarlett lehetőséget kap, hogy egyik kedvenc

Megnéztem az Ételművészt, amit minden alkalommal ÉLetművésznek olvasok, ma rájöttem, hogy nem véletlenül. Nagyon kemény film ahhoz képest, hogy azt gondoltam, hogy kellemes főzőcske lesz, amolyan szokásos könnyed főzős film, a szépszemű chef-fel, ehhez képest minden volt, csak az nem. De nagyon alakít Bradley nagyon. Adam Jones egy mesterséf, aki tönkretette a karierjét rettenetes viselkedésével és a kemény drogokkal. Összeszedi magát és visszatér Londonba, hogy segítsen egy felsőkategóriás étteremnek megszereznie a harmadik Michlein csillagát. A célja, hogy megtalálja újra önmagát.

Minden a karácsony körül forog ebben a könyvben és Katie Fforde-ban most sem kellett csalódnom.  Mindegyik történetet nagyon élveztem és legtöbbet még olvastam volna tovább. Kicsit az nem tetszett, hogy némelyik nagyon hirtelen és nagy ugrással ért véget, ezt kicsit furcsálltam. Az is tetszett, hogy többféle kapcsolatot mutatott be, többféle szintű találkozást. A Francia kaland, a Tökéletes megoldás és számos egyéb nemzetközi bestseller szerzője e kötetében lélekemelő, romantikus és szórakoztató történetekkel ünnepli a karácsonyt. Mit tegyünk, ha szenteste egy behavazott skót kisvárosban ragadunk egy jóképű idegennel? Mi a teendő, ha a karácsonyt a családunkkal akartuk volna ünnepelni, de egy szobafoglalási zűr végül egy sármos férfival hoz össze?  Mi történne, ha egyszer az életben hagynánk, hogy a sors vezesse a kezünket, egyenesen a boldogságig? Katie Fforde bájos humorral és nem mellesleg ínycsiklandó étkekkel teli kötete szép karácsonyi ajándék mindenkinek, aki hisz a sz

Velem az egyik legszebb része Vas megyének. Gyerekkoromban voltam arra utoljára, nagyon szerettem ott lenne és nagyon szeretném újra látni. A mai Gasztroangyal ott járt: http://www.mediaklikk.hu/video/gasztroangyal-velem/ Gesztenyés, pálinkafőzés, cáki pincesor, gesztesütés és igen, végre valahol még használnak zsombort :)

Eredetileg a karácsonyi hangulat miatt kezdtem bele, aztán közben olyan ismerősnek tűnt a történet és akkor jutott eszembe egy film, amit nagyon régen látttam : Karácsony Holly-val. A könyves történet sokkal jobb és nagyon jó volt olvasni. De azt hiszem újra megnézem a filmet, ha rátalálok. EGY KISLÁNYNAK CSALÁD KELLENE Egy esőtől síkos éjszakán a hatéves Holly elvesztette az egyetlen embert, aki addig gondoskodott róla: szeretett édesanyját, Victoriát. Azóta egy szót sem szól. EGY SZÓLÓ FÉRFINAK FELESÉG KELLENE Mark Nolannak mi sem hiányzott kevésbé, mint egy hatéves kislány. Hamarosan mégis ráébred: bármire kész lenne, hogy a gyermek életét újra teljessé tegye. A húga végrendelete megmondta, mit kell tennie: Senki sem jöhet szóba, csak te. Kezdetnek csak szeressed. A többi majd jön magától. NÉHA CSAK EGY KIS VARÁZSLAT HIÁNYZIK… Miután Maggie Conroy egy év házasság után elvesztette a férjét, nem hisz benne, hogy újra szerelemre találhat. Annál inkább hisz a képzelet var

Ezt azért is mutatom így (is), mert ez az a dal(lam), ami nagyon megtapadt tegnap estéről, folyton ez megy bennem.

Van néhány olyan musical, amire csak azért is kíváncsi vagyok, vagy úgy érzem, KELL látni. A Billy Elliot sok minden miatt volt a listán, már jó ideje. De nagyjából pont amiatt esett ki mindig a kosárból, amiért mások is ki szoktak... Szóval azt már mondtam, hogy karácsonyi ajándék volt és jó ajándék volt, igazi ajándék lett. És mivel áprilisban leveszik, azt hiszem, hogy ezt meg kell nézzem újra, de tényleg, mert bár be fogják mutatni otthon is hamarosan, nem tudhatom, hogy lesz-e hozzá szerencsém. A filmet nagyon-nagyon sok éve láttam, vissza sem tudok emlékezni, hogy vajon mikor, nagyjábóli tájolásnak elárulok annyit, hogy egy olyan dvd-n van, amin ez az egy film van, tehát ez még a dvd-nézési időszak elejéről lehet való. A film azt hiszem 2000-es, a musicalt 2005-ben mutatták be. Akárhogy is, arra emlékeztem, hogy nagyon nagy hatással volt rám. A héten újranéztem és újra tudtam, hogy miért is. És ezt erősítette még tovább a tegnap este. Amikor a tehetség átragyog mindenen

Egy utálatos első heti munka után sikerült úgy alakítani a dolgos pénteket, hogy (kivételesen) ne úgy essek oda a színházba. Már délután Londonban voltam, indítottam egy jó kis kávéval - ez mára ünneppé vált. :) Aztán átvettem a jegyemet és lám, még az ég is kiderült: Utána csak csámborogtam kicsit a környéken, nézelődtem és sóvárogtam a kirakatok előtt, és már kíváncsi voltam, nagyon. Járkálás közben bukkantam rá erre a teázóra, vagy királylányos birodalomra az egyik áruház tetején. Csak bekukkolni merészeltem.

Valaki, ez az egy elbújt a karácsonyi dekor eltüntetésekor. :)

Újranézve... sokadszor... :) lmom

Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani. (George Bernard Shaw)

Ugyebár tegnap bevégeztetett a karácsonyi dekorációnak, az eső ki tudja mióta esik, főleg ki tudja, mióta nem volt igazi napsütés, legalább fél óránál tartósabb, és a hét valahogy nem akar eltelni. Arról nem beszélve, hogy az összes, tehát mindhárom orchideám belefáradt a virágzásba, egyidőben! Elpakoltam a karácsonyfás párnahuzatot is és formabontóan előbb került fel a virágos kollekció, mint szokott és még az új lepkéket is beköltöztettem amit karácsonyra kaptam. Mert ki mondta, hogy januárban nem lehet színes a szobámban ez-az, ha már egyszer minden olyan szürke. Nem igaz? :)

http://ujember.hu/receptek-nem-csak-haziasszonyoknak/

Ma hajnal négykor rémes rémes álomból riadtam fel és sokáig tartott belőle nyugodni, inkább kiolvastam a félbehagyott könyvet. :) Nem kockáztattam további alvásfélét. Az álom tárgya (még mindig) a nyelvvizsga volt. Sokan voltak az álmomban, régi kollégiumi társak, későbbi színházas társak, egyik pillanatban még írtam amit kellett, a másikban már valahol autókáztunk és én ott folytattam a hivatalos levél körmölését, közben éreztem, hogy lement az idő és mondtam a többieknek, hogy még mindig hiányzik egy levél, majd ha visszaértem folytatom - mire néztek rám, hogy hogy én még nem fejeztem be, amikor annyi idő volt rá...? - hm, ugye tiszták a szimbólumok mindenki előtt? ;) Közben leesett, hogy ez a vonat (is) elment, már hogy adhatnám be a papírt, mikor otthagytam a helyszínt. Aztán felsejlett egy sikeres eredmény és akkor meg nem értettem, miért is kell még mindig a hivatalos levelet körmölni... Ennyi, még mindig nem ereszt ez a téma, de hogy is lehetne ezt egyik napról a másikra l

Néha a hétköznapi megbántódásokból, a sértésekből, a csendből, a megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré. A legfontosabb feladatunk az, hogy megakadályozzuk, hogy fölépüljenek ezek a falak. Főképpen pedig az, hogy ne legyünk kövek a többiek falában. Bruno Ferrero

Kacsát évek óta - most már bőven mondhatom ezt, hiszen az első ciklus egy évéhez pont ma megvan újabb kettő - ugyanott etetünk, de közben elég nagy idők telnek el, a gyerekek meg nőnek. Az első ciklus képei nincsenek Bagirán, de íme két kép, az első 2014 júliusából, a másik pedig tegnapelőttről:

Pénteken megnézem, hogy valóban akkora durranás-e...? :))

Mostanra azt hiszem már mind tudjátok, hogy tegnapelőtt este megjött az Ecl -értesítő, miszerint az írásbeli vizsgám sikeres. :) Bár az eufória már elmúlt a sok szürkeségnek és ócskaságnak 'hála', de mégis írnék azért róla több okból is. De mindenekelőtt nagyon-nagyon köszönöm a sok-sok bíztatást, drukkolást és érdeklődést. Ahogy mondják, megcsináltuk. :) Végiggondolni is szörnyű, hogy mennyi év és vizsga telt el eredmény nélkül. Hogy mennyi lemondás és rááldozás ment rá, azt sem ragoznám. De végre-végre látszik a vége és így új ajtó-ablak nyílhat márcsak azzal is, hogy lehet tovább, feljebb gondolkozni. Éveken át mindig rákerült ez a papíros az egyéves tervbe, most végre lehet helyette mást írni. :) A tanulás persze nem állhat meg, de legalább már valameddig sikerült eljutni.

http://www.evamagazin.hu/psziche/45285_tedd_meg_minden_evben.html?utm_content=buffer03c56&utm_medium=social&utm_source=facebook.com&utm_campaign=eva_facebook

Tudom, tudom, állítólag minden kisgyerek szereti a ketchupot. Mégis már kétkedem, mert túl azon, hogy én nem emlékszem gyerekkoromból, hogy én mindenre ezt nyomtam volna, később néhányan a rokonságból már kezdték ezt űzni, mégis bizton állítom, hogy ami ketchupot a Matthew magába tud(na) nyomni, az már messze értékhatár feletti. :) Így aztán nem tudtam megállni, hogy a karácsonyra ne kapjon egyet becsomagolva a 'Télapótól'... íme, persze mindenki röhögött karácsony reggel, még ő is, bár fordult egyet a konyhában és áthúzta az ő nevét és ráírta, hogy: MUM, pedig az anyját még az életben nem láttam ketchupot enni. :) Mindenre és mindenhez tud ketchupot enni. És persze mindig marad a tányéron, de képes (lenne) azt üresen is megenni, vagy simán megmártogatja benne a csemegeuborkát is. De láttam már ketchupba tunkolt vitamint is. Rémes. :)

Tegnap újratöltöttem az ételízesítős dobozt és akkor megütötte valami a szemem a zacskón, amit persze mindig Mo-ról szerzünk be vagy hozatunk: *Egy csipetnyi otthon*

Le kellett szedni a karácsonyfát meg az összes akármit, aminek kicsit is köze van/volt a karácsonyhoz, mert itt ez a szokás. Ez az ára annak, hogy már december elejétől lehetett fa. Ezt a képet közben készítettem: Eredetileg eddig tartott volna ez a poszt, de aztán láttam egy bejegyzést, hogy így is lehetne véget vetni a karácsonynak. :) WMN Vízkeresztre jó tanács: a karácsonyfa szakszerű, praktikus és fájdalommentes elcsomagolása https://www.facebook.com/wmnmagazin/?fref=nf

Nekem tavaly bejött, láttátok az eredményeket, nem késő belevágni: