berno

*egy varázslatos könyv* Amy Avenst Tennessee egyik nyugodt kisvárosából San Francisco zajos forgatagáig űzi zaklatásával egy férfi. Itt kezd új életet: karriert építeni, tanulni és felejteni szeretne. Jelentkezik álmai cégéhez, de már az állásinterjún szembesül leendő főnöke, Matthew Johnson arrogáns és kiállhatatlan stílusával. Amy úgy dönt, felveszi a kesztyűt, így már az első nap elkezdődik a harc kettejük között. A folyamatos csipkelődések, szurkálódások ellenére vonzalom ébred bennük egymás iránt, amelyet megkísérelnek elnyomni. A sors is újra meg újra próbák elé állítja őket. Mindkettejük múltja tele van fájdalmas sebekkel, s Matt képtelen megbocsátani önmagának. Amy hajthatatlan, de vajon a szerelme megadhatja-e a feloldozást Mattnek, hogy végül egymásra találhassanak? És a múlt engedi-e a felejtést?...  Nagyon magával vitt, gyakorlatilag egy este alatt elolvastam. Nagyon tetszett Amy határozottsága és elszántsága. Matt démon-táncait már kezdtem azonban unni. E

"Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk." Tom Bodett

Hudl 2. 8,3 keresztelője keresztelői érdeklődés és érdektelenség hiányában elmarad. :( A szomorúságra való tekintettel lehet,hogy kap egy új rucit és egy új appot,illetve tőlem egy nevet. 1 hetes és 1 napos immáron.

Elvileg 12 fok van,reggel 10 óra és szikrázó napsütés. Kerti szék,póló, wifi,névtelen tablet, temérdek angol házi és egy gőzölgő kávé a csorba bögrémben. Csendes ház (a csimóták úsznak) És néhány új szépség a kertben. Szombat. Így már szeretlek. :)

Ez egy érdekes és jó ötlet Schiffer Miklóstól, akit amúgy is kedvelek. http://www.diningguide.hu/az-nem-erdekes-ha-minden-jo-interju-schiffer-miklossal/

"Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg." J. R. Ward

... És amikor azt hittem, hogy véget ért az ünneplés, érkezett újabb jókívánság ajival. :)

Az első Papp Diána-könyv, az első e-bookként olvasott könyv. :) *egy könyv, amiben szerelmi háromszög van* Virág harminc elmúlt, de sem az álommeló, sem az álomotthon, sem az álompasi nem akar valósággá válni. Önbizalma, optimizmusa mégis töretlen. Pedig van kivel összemérnie magát. Alig pár évvel idősebb nővére, Judit már régen révbe ért. Jóképű férj, három gyerek, anyagi gondokról nem is hallott, de még rettenetes főnök sem igyekszik pokollá tenni az életét. Aztán váratlanul Juditot elhagyja a férje egy fiatalabb nő miatt... Hogyan tud újra magára találni a nővér? És hogyan tud ebben segítségére lenni a kelekótya húg? Talán első lépésként azzal, hogy pici albérletébe költözteti nővérét a zűrös kamaszlánnyal, az iskolát kezdő középsővel, és az épp járni tanuló egy éves unokaöccsel.  És míg a két testvér azon van, hogy Judit szívét összeragasszák, Virág élete is a feje tetejére áll....  Tetszett, bár ha a kategóriára gondolok, akkor ez így fura szóhasználat. Viszont lekötött

"Ha szépséget öntesz az életbe, akkor csodálatos lesz. Ha csak ülsz egy helyben, és azt akarod, hogy csodálatos legyen, akkor nem lesz az – neked kell létrehoznod a szépséget. A szépség nincsen csak úgy ott, mint valami tárgy, mint egy szikla. A szépséget meg kell teremteni. Neked kell víziót adnod a valóságnak, neked kell színeket adnod a valóságnak, neked kell dalt adnod a valóságnak – akkor lesz csodálatos." (Osho)

Hát tessék, ez is bekövetkezett... Most mondhatnám ugye,hogy a kényszer vitt rá,  ;),  mert a könyvek otthon vannak, könyvtár nincs,a kihívásból csak tíz nap van, meg drága a font... De a lényeg, hogy talán fog menni így is az olvasás. Ettől még szívesen kapok könyvet ezután is. :)

*Egy könyv, ami megríkatott* Amanda Collier és Dawson Cole tizenévesen szeretnek egymásba mélyen és visszavonhatatlanul. A kettejük közötti kötelék széttéphetetlennek tűnik annak ellenére, hogy a családi hátterük végzetesen különbözik egymástól, és a szüleik sem nézik jó szemmel a kapcsolatukat. A főiskola előtti utolsó nyáron azonban előre nem látott, tragikus események szakítják el őket egymástól, és terelik teljesen más irányba az életüket. Huszonöt évvel később Amanda és Dawson visszatér szülővárosukba annak az embernek a temetésére, aki fiatal korukban egyedüliként támogatta a szerelmüket, és menedéket nyújtott nekik. Egyikük sem azt az életet élte, amelyet elképzelt magának, és egyikük sem tudta elfelejteni azt a szenvedélyes első szerelmet, amely örökre megváltoztatta a sorsukat. Miközben Amanda és Dawson teljesítik öreg barátjuk végakaratát, minden, amit eddig biztosnak hittek, kétségessé válik, arra kényszerítve őket, hogy szembenézzenek fájdalmas emlékeikkel, újragondolj

Íme az új lány a szép ruhájában. :) Minden készen áll a keresztelőre,úgyhogy péntekig, tehát az első hetes szülinapjáig várom az ötleteket. Nekem is van most ötletem, de szabad a pálya. :)

Na jó, most már megyek és elfoglalom magam valamivel, de ezt még ideteszem, mert az egyik legkedvesebb dalom, sokat jelent. És hát telik az idő, az Adagio akkor volt fénykorában, amikor még videót állítgattunk, hogy le ne maradjunk a tv-s szereplésekről (ezért ilyen kevés és rossz a felvétel a youtube-on, ezek is már utándigitalizáltak), meg az újságoshoz caplattunk eszetlen újságokért, hogy tizenhatodszorra is elolvassuk azt a néhány információt, amit már bármelyikünk lenyilatkozhattunk volna helyettük, úgy képben voltunk, és hát a sajtóanyagot is ugye egyszer kell csak megírni. :) De így volt szép és igen, az élethez álom kell...

Tegnap megérkezett a még úton lévő képeslap,igazi szépség és kedvesség: Így ennyivel zártam a 35-ös ünneplését: És most ülök az ablak előtti fotelban és nem győzök betelni ezzel a szépséggel:

Ezekkel még adós vagyok :)

Na jó, öregszem, meg vasárnap van és hiányzik az élő zene (az oroszlánkirály után főleg), meg némi magyar színház-szag, meg egyik-másik ember, így aztán a délelőtt megint a youtube-on telik és csak jönnek-jönnek az emlékek. :) Most éppen Adagio. Aztán eszembe jutott, hogy Gréti akkor volt kicsi, nagyon kicsi, amikor én éppen éjjel-nappal rajongtam - de olyan kis mindenlében kanál volt és matrica is, ha otthon voltam. :) Nem tudom, konkrétan nem tudom, honnan tudta, de egyszercsak közölte anyámmal a következő kép láttán: - Szerintem mama ez a középső a Berni kedvence... :) Ennyi. Aztán nem sokkal később munkahelyi karácsony, és a szokásos felesleges 'meghitt' ünneplés, meg milyen jók vagyunk együtt és akkor játszunk is... Na szóval valahogy az egyik átköltözés után volt, és az lett volna a játék lényege, hogy ki mennyire ismeri a házat, képek kerültek kivetítésre, hogy vajon hol lehet vele találkozni a házban (csapatverseny volt), és akkor jött egy kép a falra.

Ennyi év után is bosszant, hogy egyszersem kaphattam egy nyamvadt szálat sem! :))

Az Oroszlánkirály már az első ciklusban is a nézendők listáján volt, mivel egyszer valaki azt mondta, hogy haza ne menjek úgy, hogy nem láttam. Hazamentem. És közben ott volt a gondolat, hogy vajon miből maradhattam ki. Aztán visszajöttem és gondoltam, na újra itt a lehetőség. Csak hogy húzódott az idő, vagyis húztam én, meg a lehetőségek, mert egyik musical sem igazán reális áron nézhető még csillárjeggyel sem, de ez még emelt áras is, és nagyon sokan akarják nézni. Most már én is tudom, hogy miért. Szóval szülinapi ajándék volt, és így nem is az alulról alsó jegyem volt, hanem a második, földszint, utolsó előtti sor széle, remek kilátással. Nagyon vegyes társaság volt, turisták bevásárlószatyrokkal, tetovált ürgék, családok sutyorgó gyerekkel és barátnők. És én. Aki még mindig nem érti, hogy felnőtt ember miért nem tud egy-egy felvonást végigülni zaba-pia és wc-re járkálás nélkül. Na, mindegy. Én azért sem csinálom ezt, és még ki is öltöztem. :) Napközben még gyorsan megnéztem

Mindjárt mesélek a tegnap estéről, de addig is a musical zenéje:

Remélem, hogy nem jutunk el idáig, hogy ez ekkora csodabogárság legyen...

Mondtam, hogy virágba borulnak :) Ezt a szép arcú fehér pontosan egy éve költözött be hozzám. :) Utána sokáig tündökölt, majd pihenésre adta magát és most újra. :)

... mert Ő is ma ünnepel, pontosan öttel többet, mint én. :)

Azoknak, akik kedvet kaptak hozzá. :) http://meselandia.hu/oroszlankiraly-teljes-mese/

Na, hát megvirradt a félkerek szülinapos reggel, amit vártam is meg nem is, de inkább vártam. :) Persze, ugyanolyan nap, de mégis kicsit más, stb... :) Éjfél óta már megindultak a köszöntések, vagy inkább folytatódtak, ugye ha az egész heti postaforgalmat nézem, és szerintem be is futott minden fontos köszöntés, illetve tudom, hogy melyik van még úton. :) Szóval beszéltem a szüleimmel, örülgettem az e-maileknek, sms-eknek, reményeim szerint behúztam a lottókat nyerősre, aztán jöttek a sutyorgó-motyorgó pizsamás mocsóták (ma bezzeg nem keltek korán :) ), az egyik hozta a tortát (lásd fent, ekkorra már elfújtam a gyertyát - igen, volt kívánságom is), a másik az ajándékom és rögtön ki is bontotta és fel is világosított, hogy mi az. Igen, ez pontosan az, aminek látszik, egy tablet. :) Ennek nagyon örülök, reményeim szerint nagy segítség lesz olvasásban-tanulásban, meg akárhogy is. :) A lap, ami előtte hever egy színházjegy. :) A ma esti program : Oroszlánkirály. (Addig még me

Ahhoz, hogy lelkileg gazdagodj, mindig el kell dobni valami régit, hogy megkaphasd az újat... Müller Péter

Nem biztos, hogy nem szerzek valami hasonlót magamnak. :)

Óh, ez tetszik, mondom én, hogy mindig megtalál a Rómeó és Júlia, nagyon meg kellene már nézzem bármilyen nyelven, hogy újra reménykedhessek, hátha ezúttal máshogy ér(ne) véget. :)

Ők ma érkeztek, mindegyik más miatt kedves. :) A bakancsosnak az az érdekessége, hogy olyanoktól érkezett, akik nem blogolvasók, tehát nem olvasták a Vadon kapcsán írtakat... :)

A régi trükk: kapaszkodunk a világba, és panaszkodunk, hogy nem ereszt. Franz Kafka

Kell ebből is egy saját verzió. :)

Legyen hited, hogy megvalósítsd álmaidat. Elég erőd, hogy kitarts az előtted álló úton. Még ha olykor el is fáradnál, kapj új erőre az előtted álló cél megvalósulásának képében. Lesznek majd kétkedők, kik megpróbálnak lebeszélni, megtörni, elbizonytalanítani. Nem szabad, hogy általuk akár egy pillanatig is meginogj. Inkább menj tovább, rendületlenül és tudd, hogy ez a te utad. Persze az élet majd eléd gördít megannyi akadályt, útelágazásokat, segítőket, vagy éppen hátráltatókat. Nem más ez, mint próbatétel. Kitartásod próbatétele. Hisz az igazán értékes, és fontos dolgok nem jönnek könnyen. Ne feledd, erőfeszítés és alázat: alapkövei a sikernek! Golden Dawn

Az első köszöntőm ma érkezett, pakkot kaptam a szüleimtől. :) Nem kicsit lepődtem meg. :) Egy kis ilyen-olyan finomság és kedvesség nekem és a lakosztályomnak, egyiket jobban szeretem, mint a másikat. :)

Nos, itt vagyok a finisben, az utolsókat rúgom a 34-esek klubjában, pénteken átigazolás következik. :) A Topánkával, mint tudjuk, készülök egy ideje, ebből hamarosan már nyilvános lesz ez-az, majd megnyílik egy következő, ha úgy tetszik a 'cipő' másik párja, ami jövő ilyenkorig lesz érvényes, hiszen egészen egy évig leszek még thirtyfive. :) Mivel minden évben elmondom, hogy igazából nekem ilyenkor kezdődik az új év, ezért mostantól változás jön, nem a klasszikus éves naptáram lesz, hanem szeptembertől augusztusig lesz mindig új naptáram. :) Hogy még emlékezetesebb legyen, mostantól filofaxom lesz, ami meg is van, és a hétvégén át is írom. Mutatom:

Ne mondjátok, hogy nem szóltam időben :)

"Az olvasás - ha élvezetet okoz - segít élni. Átélni és túlélni is." Vekerdy Tamás

A természet változásával az ember mindig várja, hogy valami megváltozik az életében. Vlagyiszlav Tyitov

Ha nincs ötleted arra, hogy mit olvass: http://wmn.hu/2015/09/04/kihagyhatatlan-konyveink-a-wmn-szerkesztosege-ajanlja/ http://wmn.hu/2015/09/08/kihagyhatatlan-konyvek-wmn-lista-2-resz/

Müller Péter: "Nem legyőzni kell az akadályt, hanem túljutni rajta" Nem legyőzni kell az akadályt, hanem túljutni rajta. A folyó nem áll le vitatkozni az útját álló sziklával, eltolni sem akarja, hanem túlfolyik rajta, és vidáman rohan a tenger felé. Ehhez lágyság kell. Hajlékonyság. Türelem. És laza lelki tartás. Lehet, hogy azért van akadály előtted, mert nem biztos, hogy arra kell menned. Jó, hogy ott van, csak nem tudod. Sírógörcsöt kaptam, amikor valaha nem vettek föl a főiskolára, nem egyszer, de kétszer sem – így lettem író. Áldom a hülye zsűrit. És milyen jó, hogy nem sikerültek a külföldi terveim, sorban, egymás után egyik sem - így legalább itthon élek, és boldogan. És milyen jó, hogy nem csináltam gondot a sok bukásomból, és nem vesztettem el a hitemet. Akit a tenger vár, annak minden akadály kicsi. Még a hegyet is megkerüli. Vagy lyukat váj benne, és idővel föloldja még a köveket is. Tanulj a víztől, nem lehet legyőzni. De az egeret sem! Ezt a szót, hogy „ak

Kellett valami éles váltás a vadonból kijövet, így kapóra jött A rettegés arénája a tévében. Hát mit mondjak, ahogy pulóverosan a tél közepén Ben Affleck megváltja a világot, hát na... :) Csak néhány karcolás a zuhanás-robbanás után és hőssé válik máris, ahogy Bruce Willis is bármire képes volt egy fehér atlétában és néhány horzsolással. http://port.hu/a_retteges_arenaja_the_sum_of_all_fears/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=48745160&i_topic_id=1

Jó egynek lenni most a sokaságban, és ennél még több, aki olvas, mégha nem is regisztrált :) http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/konyvkihivas-1-honap-mulva-itt-a-felido/

Nemrég fejeztem be a Vadon-t, és még néhány dolog van bennem ezzel kapcsolatban, csak nem akartam a másik poszthoz írni, mert ott csak azt a véleményt akartam, ami a Könyvkihívás oldalon is szerepel. Tudjátok, hogy évek óta elmélázok-ábrándozok a Camino-val, vagy valami hasonlóval, és nem pont a határaim feszegetése miatt, mert azokat feszegetem jelenlegi élethelyzetemben is, vagy hogyis fogalmazzak. Sok mindent szeretnék valahogy tisztázni magamban magammal és a környezetemmel, kapcsolataimmal satöbbi és akármivel, de egyre tisztább, hogy ezt más úton kell megtegyem majd egyszer és nem gyaloglással. Amit ez a nő végigcsinált, néha olvasni is elég volt. Elképesztő, zseniális, lenyűgöző. Bár a Camino azért nem a PTÖ (Pacifikus Túraösvény), de ha csak a fizikális részét nézem is ledöbbent. Egy kényelmetlen bakancsban egy-egy váltás ruhával, rengeteg napi gyaloglással, tök egyedül és sok teherrel a hátán, hát mit mondjak?! Nekem az is nehéz volt, hogy egy bőröndöt pakoljak be...

*egy könyv, ami igaz történeten alapul* Se szeri, se száma az olyan könyveknek, amelyek a középosztály középkorú tagjainak életválságáról szólnak. Többnyire önmagukat keresik, és e célból hosszú, fáradságos utakra is vállalkoznak. Vannak, akik befelé utaznak, a lélek mélységeit kutatják, mások valóságos utazásra indulnak, testüket és lelküket egyformán próbára teszik. Ők a zarándokok, akik a világ zarándokútjait járják, az El Caminót, ellátogatnak Rómába, Lourdes-ba, Nepálba. Útjuktól legalább annyira remélnek kalandokat, élményeket és szerelemet, mint lelki megbékélést. Első pillanatra a Vadon hasonló krónikának tűnik. Ám a szerző se nem középosztálybeli, se nem középkorú. Cheryl Strayed útja szeszélyes ötlettel indul, de ő ehhez a szeszélyhez makacsul ragaszkodik. Anyja hirtelen jött betegsége után Strayed élete viharos sebességgel hullott szét. Családi kötelékei meglazultak és eltűntek, házassága megromlott. Életének következő éveiben egymást érték a kudarcok. Egyedül

Nagy volt az öröm péntek este, a kicsi iskolás az öt és fél évével az első iskolai hét végén (tavaly előkészítő osztályos volt, idén lett elsős), az osztályból elsőként érdemelte ki az osztályállatkát egy teljes hétvégére, azért, hogy őt idézzem: ...mert jó vóóótam! :) Igazság szerint ez főleg azért jó, mert kicsit nehezen illeszkedett az új osztályba (minden évfolyamon több osztály van és évente mindig megkeverik az osztályokat, és minden kis barát a másikba került szinte); meg leginkább mindig a testvére után menne, szóval na, volt öröm, főleg hogy egy medve jött haza! :)

Magam is azon leszek, hogy legyen egy ilyen saját képem. :) Bár ez a kép erősen a Római-partra emlékeztet...

Ezt azoknak az időknek az emlékére, amikor még általánosban a falusi kábeltévével lehetett fogni 7-8 adót (a tévé nem is tudott volna többet) abból egy az MTV volt (!), még fel kellett állni a kedvenc piros fotelomból, ha adót akartam váltani, és nem keveset hallgattuk ezt a számot. :) Ki emlékszik? :)

Ma reggel hétkor ködre, tíz körüli fokra és orchidea őrületre keltem (a tavaly ilyenkor kapott fehér tutira egy hét múlva pompás lesz). Azóta úgy virít a nap és majdnem húsz fok van,hogy őrületes. Na ezért (is) szeretem az őszt. :)

Azért olvasok, hogy ne féljek. Azért olvasok, hogy otthon legyek. Azért olvasok, hogy ne legyek otthon. Én nem tudom, miért olvasok. Csak olvasok. Én úgy olvasok, mintha engem is olvasnának. Én azért olvasok, mert egy másik embert keresek. Én azért olvasok, mert magamat keresem. Én azért olvasok, hogy megtaláljanak. Én azért olvasok, mert érdekel a múlt. Én azért olvasok, mert érdekel a jövő. Én azért olvasok,mert érdekel a jelen. Én azért olvasok, mert szeretni akarok. Én azért olvasok, mert keresek. ... és amikor olvasok, megtalálom. Darvasi László: Azért olvasok…

Kell látnom egy ilyet - egyszer... http://vilagutazo.net/kepekben/2014/05/06/hollandia-tulipanmezoi/

Azt olvasom, ma van a könyv világnapja, hát akkor hajrá! :)

Most került elém a karácsonyi nők lapja (pedig az ideihez közelebb vagyunk), abban olvastam, amit mutatok. Bízom benne, hogy olvasható, ha a képre klikkeltek,remélem feljön nagyban. Amit 'ma' kell kimondani,mondjuk ki ma,ne várjunk vele... Soha.

Az van,hogy miközben délelőtt a szobámban dideregve posztoltam a bocskoros-nagykabátos képet,a távozóban lévő nyár megszánt és kisütött. :) annyira, hogy ujjatlanban ájulok a kertben. Bár a hőmérséklet elvileg nem éri el a húsz fokot,de valahogy mégis meleg van,ami hihetetlenül jól esik. :)

Óh, meglátszik öregszem :) A nagy posztolásban most vettem észre, hogy elhagytuk a 3300 posztot, ez most éppen a 3304. :)

http://mullerpeter.hu/2015/04/29/mi-realitas/

Az van, hogy a kedvenc népviseletet ideje volt működésbe hozni... Már nagyon hűvösek a reggelek-éjszakák,és a hétvégi lazulás hidegen fogyasztása nem kellemes. A vadonba nem így készülök,azt olvasom. ;)

Amikor tegnap este elolvastam ezt a cikket, sok minden eszembe jutott...: http://wmn.hu/2015/09/05/a-taskam-nelkul-soha-igy-alakult-ki-a-taskafetis/ Először is, hogy már az óvodában sem egy és ugyanaz a táska volt az ovistáskám a három évben. Nem tudom, honnan a mánia, mert arra nem emlékszem, hogy anyám táskás lett volna valaha is, úgyhogy inkább arra tippelek, hogy a nagyanyám lesz a hóbort mögött. :) A vasárnapi misére mindig nagyon csinosan ment, mindig passzolt a retikül, a ruhája (amit leginkább ő varrt), a cipő, minden, a bundáitól és a gyöngysoraitól egészen odáig voltam és imádtam ezeket próbálgatni, úgyhogy szerintem erről is ő tehet, mint ahogy a családi főutazó is ő volt. :) Nagyon sok éve nincs már velünk, de mind biztosak vagyunk benne, hogy bármelyik családtagommal ellentétben már ő felült volna a repülőre és tett volna velem egy jó nagy kört Angliában (is). Túl azon, hogy nagyon sajnálom, hogy még egy kicsit nem maradhatott, nemcsak a tőle még megszerezhető bölcs