Hakuna matata!
Az Oroszlánkirály már az első ciklusban is a nézendők listáján volt, mivel egyszer valaki azt mondta, hogy haza ne menjek úgy, hogy nem láttam. Hazamentem. És közben ott volt a gondolat, hogy vajon miből maradhattam ki.
Aztán visszajöttem és gondoltam, na újra itt a lehetőség. Csak hogy húzódott az idő, vagyis húztam én, meg a lehetőségek, mert egyik musical sem igazán reális áron nézhető még csillárjeggyel sem, de ez még emelt áras is, és nagyon sokan akarják nézni. Most már én is tudom, hogy miért.
Szóval szülinapi ajándék volt, és így nem is az alulról alsó jegyem volt, hanem a második, földszint, utolsó előtti sor széle, remek kilátással.
Nagyon vegyes társaság volt, turisták bevásárlószatyrokkal, tetovált ürgék, családok sutyorgó gyerekkel és barátnők. És én. Aki még mindig nem érti, hogy felnőtt ember miért nem tud egy-egy felvonást végigülni zaba-pia és wc-re járkálás nélkül. Na, mindegy. Én azért sem csinálom ezt, és még ki is öltöztem. :)
Napközben még gyorsan megnéztem a mesét (magyarul), hogy ne hogy másik történetet értsek meg. ;)
Nagyon izgultam, kíváncsi is voltam és féltem attól is, hogy már megint valamit nagyon vártam vagy akartam látni, aztán lehet, hogy megint csak kritizálok majd a végén.
A sor szélén ültem, és a Vámpírok bálja óta azért mindig tartok attól, hogy inzultálni fognak; amit ugye nem szeretek, mert a színházba kikapcsolódni mennék, engem ne akarjanak interaktívvá tenni. Nem vagyok rá képes.
Na, nyílt is az ajtó, és mellettem vonult be a fél csapat, hát elképesztő volt! Közben ment a nagy dal, arra nem is bírtam figyelni, mert annyi minden történt egyszerre és gyönyörű volt ahogy volt!
Végig ebben a kábulatban ültem és még pislogni sem akartam, hogy nehogy lemaradjak valamiről. Tökéletesen megoldotta a díszlet- és jelmeztervező is, hogy hogy elevenítsen meg úgy állatokat, hogy közben nem nagy szőrmókok izzadnak. A bábjáték elemeihez nyúltak vissza és tökéletes. Gyönyörű sminkek, igényes jelmezek és látványra meg olyan fényeket használtak, hogy elképesztő.
A szünetben benyomtam a kukkerért az egy fontost, mert akartam igazán látni a részleteket is, hogy pl Szimba tényleg olyan izmos-e, mint amilyennek sejtem onnan messziről, hát mit mondjak, alulsejtettem. :)
A kicsi Szimba és Nala is ügyes volt, de a nagy verziójuk is. A lánynak olyan erős hangja volt, amit én női hangból pontosan szeretek, ott borzongtam. Szimbába meg úgy szerettem bele, ahogy illik. :)
A hiénák (?) támadása, meg a nagy zűrzavar is olyan ötletes volt színpadképileg, hogy csak ámultam. Ahogy a két nagy oroszlán halála is.
A Timon és Pumba páros is tökéletes volt.
Annyira igazi volt minden jelmez, hogy el sem tudom mondani.
Szerintem nálam eddig ezen a téren egyértelműen ez vezet.
Találtam egy jó weboldalt, itt nézzetek bele egy-egy fülbe, mert egészen jól visszaadja.
http://www.exploringthelionking.co.uk/
Vannak videók is, érdemes rászánni az időt.
Nagyon érdekes, hogy nem az arcra tették a maszkot hanem a fej felé tolták, viszont ahogy mozognak és hozzá van mindenki maszkolva, szinte észre sem venni az emberi arcokat.
Ugyanez van a testtel mozgatott báboknál is, teljes varázslat.
És persze érdekes maga a történet is, és igazából nagyon is életszerű nem egyszer.
Azt megint nagyon sajnáltam, hogy szinte nincs tapsrend, igazán kijárna az igazi ováció, és nekem is szükségem lenne az eltapsolásra.
Óh, és amit olyan sokszor mondok, hogy üzemszaga van az előadásnak, meg nincs benne tűz, meg ilyenek... Na, ezt tegnap egyszer sem éreztem még egy pillanatra sem. Valószínűleg annyira működik a káprázat a nézőtéren, hogy az tényleg visszamegy 'energiában' a színpadra és saját maguk is elvarázsolódnak, hogy tényleg működik a dolog. Ritkán érezni.
Aztán visszajöttem és gondoltam, na újra itt a lehetőség. Csak hogy húzódott az idő, vagyis húztam én, meg a lehetőségek, mert egyik musical sem igazán reális áron nézhető még csillárjeggyel sem, de ez még emelt áras is, és nagyon sokan akarják nézni. Most már én is tudom, hogy miért.
Szóval szülinapi ajándék volt, és így nem is az alulról alsó jegyem volt, hanem a második, földszint, utolsó előtti sor széle, remek kilátással.
Nagyon vegyes társaság volt, turisták bevásárlószatyrokkal, tetovált ürgék, családok sutyorgó gyerekkel és barátnők. És én. Aki még mindig nem érti, hogy felnőtt ember miért nem tud egy-egy felvonást végigülni zaba-pia és wc-re járkálás nélkül. Na, mindegy. Én azért sem csinálom ezt, és még ki is öltöztem. :)
Napközben még gyorsan megnéztem a mesét (magyarul), hogy ne hogy másik történetet értsek meg. ;)
Nagyon izgultam, kíváncsi is voltam és féltem attól is, hogy már megint valamit nagyon vártam vagy akartam látni, aztán lehet, hogy megint csak kritizálok majd a végén.
A sor szélén ültem, és a Vámpírok bálja óta azért mindig tartok attól, hogy inzultálni fognak; amit ugye nem szeretek, mert a színházba kikapcsolódni mennék, engem ne akarjanak interaktívvá tenni. Nem vagyok rá képes.
Na, nyílt is az ajtó, és mellettem vonult be a fél csapat, hát elképesztő volt! Közben ment a nagy dal, arra nem is bírtam figyelni, mert annyi minden történt egyszerre és gyönyörű volt ahogy volt!
Végig ebben a kábulatban ültem és még pislogni sem akartam, hogy nehogy lemaradjak valamiről. Tökéletesen megoldotta a díszlet- és jelmeztervező is, hogy hogy elevenítsen meg úgy állatokat, hogy közben nem nagy szőrmókok izzadnak. A bábjáték elemeihez nyúltak vissza és tökéletes. Gyönyörű sminkek, igényes jelmezek és látványra meg olyan fényeket használtak, hogy elképesztő.
A szünetben benyomtam a kukkerért az egy fontost, mert akartam igazán látni a részleteket is, hogy pl Szimba tényleg olyan izmos-e, mint amilyennek sejtem onnan messziről, hát mit mondjak, alulsejtettem. :)
A kicsi Szimba és Nala is ügyes volt, de a nagy verziójuk is. A lánynak olyan erős hangja volt, amit én női hangból pontosan szeretek, ott borzongtam. Szimbába meg úgy szerettem bele, ahogy illik. :)
A hiénák (?) támadása, meg a nagy zűrzavar is olyan ötletes volt színpadképileg, hogy csak ámultam. Ahogy a két nagy oroszlán halála is.
A Timon és Pumba páros is tökéletes volt.
Annyira igazi volt minden jelmez, hogy el sem tudom mondani.
Szerintem nálam eddig ezen a téren egyértelműen ez vezet.
Találtam egy jó weboldalt, itt nézzetek bele egy-egy fülbe, mert egészen jól visszaadja.
http://www.exploringthelionking.co.uk/
Vannak videók is, érdemes rászánni az időt.
Nagyon érdekes, hogy nem az arcra tették a maszkot hanem a fej felé tolták, viszont ahogy mozognak és hozzá van mindenki maszkolva, szinte észre sem venni az emberi arcokat.
Ugyanez van a testtel mozgatott báboknál is, teljes varázslat.
És persze érdekes maga a történet is, és igazából nagyon is életszerű nem egyszer.
Azt megint nagyon sajnáltam, hogy szinte nincs tapsrend, igazán kijárna az igazi ováció, és nekem is szükségem lenne az eltapsolásra.
Óh, és amit olyan sokszor mondok, hogy üzemszaga van az előadásnak, meg nincs benne tűz, meg ilyenek... Na, ezt tegnap egyszer sem éreztem még egy pillanatra sem. Valószínűleg annyira működik a káprázat a nézőtéren, hogy az tényleg visszamegy 'energiában' a színpadra és saját maguk is elvarázsolódnak, hogy tényleg működik a dolog. Ritkán érezni.