berno

A nagy megpróbáltatások során azért elérkezik a HOLNAPUTÁN, a nagy nap, amire már vagy két hónapja várok, amióta a jegy megvan... vagy még korábban, amikor mégcsak a beckenham-i ágyamon hasaltam és youtube-ról hallgattam egy bizonyos zongorázást és vágytam egy igazán jó koncertre... http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Tt98C8XQccE

Nincs túl jó hetem, igazán... Sosem értettem, hogy az angolok miért kezdik a hetet a vasárnappal... Most viszont lehet, hogy értem, mert ez a fura hét valahol tényleg a vasárnappal kezdődött, az fix.  Kezdve onnan, hogy este 7 után a távolsági buszról leszállva (igen, megint a Bandival jöttem) azt láttam, hogy a börönd fejtetőn utazott - Veszprémtől legalább. A Bögötén kezdődő havazásból Pesten zuhogó eső lett (az esernyő valahol a bőröndben lakott), amiben hazamenni nem volt túl kellemes. Az Árpád hídhoz érve az orrom előtt ment el a busz. Amíg fixíroztam a menetrendet, egy bunkó taxis telibe fröcskölt (épp a fehér dzsekim volt rajtam - igen, tisztán!). Negyed óra ácsorgás következett esőben. A kisgurulósból folyt a víz, mire hazaértem. Aztán hétfőn, irányba téve magam, hogy a zárásos feladatok teljesüljenek; kaptunk egy kellemetlen szigorú levelet, ami péntekre átfogó ellenőrzésről tudósít. Hogyaza! Megkezdődtek a hosszú, éhes, kimerítő és nem unalmas irodai esték (és

Hát, lehet, hogy tényleg ki kellene próbálni... ‎"Próbáld ki! A nap folyamán időnként állj meg, ülj le, és válj tudatossá a légzésedre. Végezheted öt percig vagy öt másodpercig. Merülj bele a jelen pillanat teljes elfogadásába, melybe az is beleszámít, hogyan érzed magad, és hogyan érzékeled, ami történik. Ezekben a pillanatokban egyáltalán ne próbálj megváltoztatni semmit, csak lélegezz, és engedd el. Lélegezz és engedd! Halj meg annak, hogy ebben a pillanatban bárminek máshogy kellene lennie; a tudatod és a szíved mélyén engedd meg magadnak, hogy ez a pillanat éppen az legyen, ami, és te éppen az legyél, ami vagy. Majd amikor készen állsz, mozdulj abba az irányba, amelyet a szíved kijelöl – éber figyelemmel és elszántan." (Jon Kabat-Zinn)

Kommentár nélkül! :) "Ne felejtsd el, hogy egy jó feleség olyan, mint egy zenebohóc: minden hangszeren tud játszani." Ezt a mondatot Szepes Máriától, a legcsodálatosabb magyar nőtől hallottam. Ő mesélte el fél évszázados házasságának legnagyobb titkát. Azt mondta, még a legideálisabb párkapcsolatot is csak a nők sokféle szerepet játszani tudó, "színészi" tehetsége képes összetartani. Mária a "színészet" alatt nem a hazugságot értette, hanem azt, hogy sok ember él egy asszonyban, és a nő mindegyik tud lenni: szerető, örömlány és szexológus, szakács, pincér, takarítónő, vendéglátó, sokszor gazdasági vezető, anya, tanácsadó, gyógyító, kedves nővér, nagymama, királyné, sőt, Királynő, azon kívül lelki társ, jóbarát és pszichológus. Tudja, mikor kell szidni és dicsérni a társát. Mikor kell fölnézni rá, s mikor kell úgy tennie, mintha fölnézne rá. Tudja, mi a férfiönérzet és férfihiúság. A férfi ész és férfi butaság. Tudja a társát láthatatlan eszkö

Minden évben óvatos elgondolással és fürkészéssel állok a család kisebb tagjai előtt, hogy vagyon milyen 'viszonyban' lehetnek a Mikulással és a többiekkel... van-e lista, van-e gondolkodás, agyalás... Tegnap délelőtt (hétvégén minimális időt Bögötén töltöttem) a Mikulás szerencsére éppen jókor járt felénk, és egy előhagyott rózsaszín papucsba dobott ezt-azt egy kilencéves nagy örömére. :) De a kis jólelkű drága elszomorodott, hogy vajon az enyémbe miért nem került, jól megnéztem-e, stb... Járt kelt a házban, hogy máskor még hol is szokott elrejtve lenni ez meg az, de hogy lehet, hogy az enyémben nincs... De Berni, biztos megnézted, az orrát is a cipődnek, nem gurult előre a csoki...? Kezdett aggasztani a dolog most már engem is... Így aztán nagy 'szerencse' volt, hogy mielőtt hazaindult volna a leányzó, 'valahogy' került egy kis csoki az én cipőmbe is... így aztán mindenki boldog volt :)

Ezzel a poszttal jó régóta lógok, mert jobb volt messzebbről látni vagy nem is tudom. Múlt kedden volt az első új angolom - és kár, hogy nem az utolsó. Helyileg az Örsön van a csoport, egy több emeletes valaminek egy emeletnyi részén van néhány terem meg mosdó, meg egy kis recepció (a kedvenc helyemen az Anker közben nem indult ez a csoport). Ott voltam időben az ünnepi lelkületemmel, amelyik örült, hogy ott lehetek és nagyon vártam újra, hogy legyenek jó angol óráim. Volt velem egy szép új füzet, meg a legjobb tollaim :) Meg a kedvenc illatom. Hát így érkeztem. Amikor odaértem két csajszi ült ott egyre duzzogóbb fejjel, az egyikről már akkor is sejtettem, hogy bunkornya, a másikról meg hogy csitri.  Velem egy időben érkezett még egy új csoporttag, meg utánunk jött egy régi srác, az normális volt, az bemutatkozott. Lényeg a lényeg, hogy amire a tanár is megjött, látszott, hogy a csoport létszáma 9 és majd még egy srác csatlakozik legközelebb (de ő régi). Megjött

Egy számomra nagyon-nagyon kedves embertől vettem át egy nagy mondást -ami igazából egy szimpla ténymegállapítás, de akkor is :) Ezt aztán bizonyos körökben használom is, de kevesen értik :)  Szóval amikor valami nem jó, na olyankor: "Sz.r a palacsinta." - így egyszerűen. A palacsinta most sem finom, hanem sz.r.  Mert a december amúgy sem szokott a kedvenc időszakom lenni, mert ilyenkor dolgozom a legtöbbet - meg nyáron. Az alvással töltött órák száma és az otthoni csakúgyvagyok időszak jelentősen csökkent, mondhatni minimum-szintű. Az elmúlt időszakban (két hétben) a normális rossz palacsintákon kívül volt még néhány extra "rendelés" is, hol költségvetés, hol leltár és annak ellenőrzése ízesítésben. Na de ami most jött, az a hab a tortán. Pénteken mindent ellenőrizhetnek amit csinálok - és gyakorlatilag titok, hogy mit néznek és nekem sok mindent hogy kéne vagy kellett volna csinálni. Hát ilyen a szezonális étlap.

“Ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele háromszor. Először, hogy legyőzd a félelmedet. Másodszor, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni.”  (Virgil Thomson)

Ma indul valami új dolog, ami nem tudni milyen lesz, remélem jó, de legalábbis hasznos. Ehhez kapcsolódik: http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2012/11/mai-angyalok.html

"Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt! Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy. S ha ott maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van?" (Popper Péter)

"Ha az örömöd attól függ, hogy valaki mit tesz, illetve mit nem tesz; akkor csapdába estél. Mert azt nem tudod irányítani, hogy mások mit gondoljanak vagy tegyenek! De ha felfedezed, hogy az örömöd senki mástól nem függ, csak magadtól, akkor felfedezed a legnagyobb szabadságot, ami lehetséges, és ami még legvadabb álmaidat is felülmúlja. A boldogságod attól függ, hogy TE minek tulajdonítasz jelentőséget!" (Jerry Hicks)

Tegnap délután mentem ebédelni és az étkező bejáratánál egy nem mindennapi külsejű és arcú srácot tekintettem meg. :) Gondoltam is, hogy vajon honnan jöhetett, mert arrafelé nagyon ritka példányok az ilyenfajták. Valahol itt tarthattam a gondolataimmal, amikor egyszercsak éles nyávogós sivítást hallok az étterem felől, amely két tűsarkon és 20 kg-on érkezett: "Micimacíííííííííííííí!!!!!!!!!!!!!!!! hát már kijöttéééééééééél?!?!?!?!?!" Jesszus mondom... hát igen, az ilyen példányokkal ezért nem lehet találkozni, mert már fogságba estek :)

... hogy erősítsem a jobb dolgokat megviláglani, azt mondhatnám, hogy ma két angyalkával is találkoztam... pedig igazán nincsenek könnyű és stresszmentes napok. Az egyik azt mondta, hogy igazán szép lett a "karácsonyi rajzom", és mindenféle megoldásokkal lehetővé tette, és hozzá segített ahhoz, hogy keddtől újra csoportba járjak... Igen, angolra, a kedvezményes ajándékosra... :) És figyelem! Kétszer négy óra, tehát heti 8 óra angol! Ez egy jó tanárral és jó csoporttal aranyat érhet :) Kezdettől fogva ilyen csoportot akartam, de ilyet ritkán indítanak. Úgyhogy hajrá-hajrá bernoka! :) A másik fölismerve a komor komoly pénteket a legjobb időzítéssel adományozott nekem egy kedves valamit... egy óriás Rudit :) Köszönet a két angyalkának :) Meg azoknak is, akik bírják velem ilyenkor... ;)

"Az éberségnek nem az a lényege, hogy ugrásra készen várunk egy eljövendő időpillanatra - hanem az, hogy készen állunk rá, bármikor is jön. Ma? Holnap? Öt év múlva? Soha? Mindegy. Ez a léleknek a beteljesedett állapota, melyben fölismeri a gondviselés akaratát. Nem azt teszi, amit szorongó egója, hanem azt, amit a sorsa akar. Vallásos nyelven úgy mondjuk: belenyugszik az Isten akaratába. A 'készenlét' az, amikor a lélek megérik. Derűs lesz. Nyugodt. Félelem nélküli. Jöhet a Vőlegény. Mikor? Bármikor... Rajta áll." Müller Péter

Érdekes a cím, ugye? Hosszú poszt lesz, előre mondom. :) Annak idején a Katedra valahogy úgy került az életembe, hogy már jó ideje húztam-halasztottam az időt, hogy beiratkozzak nyelvet tanulni. Aztán egyszercsak fogtam magam és beiratkoztam angolra. Ez akkor többeket meglepett, mert egy ideje már passzíroztam a németet hol aktívan, hol passzívan. Már nem is tudom mikor kezdtem, közben költözött is a suli, de a Deák tér környékén maradt mindig - ami azért akkor (is) fő szempont volt. Egésze Anglia előttig fontos helyszínem volt, szerettem odajárni - általában.  Aztán amióta hazajöttem vágytam oda, hogy újra járjak, vezessenek a tanulásban, de egy fő szempont miatt sajnos nem volt lehetséges. Aztán október 30-án éjjel jött egy e-mail tőlük, hogy akarok-e egy lenni a százezerből, aki szinte ingyért tanulhat 90 órán át egy választott nyelvet. Hát hogyne akarnék?! Rekord idő alatt regisztráltam és vártam a folytatást. Azóta aztán már tudom, hogy ez egy nagyon nagy pályázat (

Szeretek tévézni, ezt sosem tagadtam sehol. Ebbe a bugyutaságtól kezdve a normális(abb) műsorok is beletartoznak, eléggé mindenevő vagyok egy (durvasági) határig. Most éppen a Borvacsora megy a háttérben, amit eléggé szeretek. Mert érdekes. Olyan dolgokat hallok-látok így, amiről máshol nem olvasnék, vagy nem gondolnék rá. És a 'kocsmakultúrám' a nullával sem egyenlő, ezt többen tanúsítják - így még tán kulturálódom is, hátha valami ragad rám. :) Mert tessék meghallgatni egy borászt, amikor előadja egy bor jellemzőit... na az művészet, de tényleg! Mert vagyok olyan "igénytelen", hogy nekem mindegy, hogy pl. a vörösbor épp milyen pohárban van, ahogy például a pálinkát is meg tudom inni a kockás 3 decis bögréből - nem a mennyiségen van a lényeg... :) de folytathatnám... :) A mai vendégek között van Kamarás Iván, akit alig ismertem föl, olyan szimpla módon - nulla macsósan ül ott (bár egyre nő az arca ahogy halad a műsor). Ilyenkor fölrémlik, hogy mennyi m

Bár mostanában nem kell pakolnom és hiányzik is - ez az igazság, de itt van egy igazán jó ötlet, amit meg is fogok valósítani amint lehet :) http://www.nlcafe.hu/otthon/20121120/utazas-pakolas-borond/

Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt. Szabó Magda

A most következőt tegnap kaptam a benti e-mailre, vannak benne elgondolkodtatók... Megmaradunk ? !        (Böjte Cs.)                           Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számít- hatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor  mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni...csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom  meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a  sorsunk beteljesedését?               Egy statikusan gondolkodó világban élünk,a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói da

Tegnap igazi LUSTA vasárnapot tartottam. :) Mivel az azt megelőző napok buzgók voltak, tegnap reggelre elhatároztam, hogy ez bizony hivatalos lusta nap lesz. Fincsi puha trenya-ruhában, hogy mégcsak véletlenül se zavarjon meg a lustaságban SEMMI :) Sikerült! Egész nap hevertem, henyéltem a kinyitott ágyon. És néztem a Terápiából 17 részt! :) Időnként a szükség rávitt az étkezésre, ezen kívül csak a szundibundi volt engedélyezett :) Aki nem ismerné a Terápiát: http://www.youtube.com/watch?v=-q0EqQnun5w "A Terápia a pszichoterápia eddig rejtett világát mutatja meg, a történet középpontjában az ötvenes sármos pszichológus, András (Mácsai Pál) és öt páciense áll. Hétfőnként András régi páciense, a problémásan szexi és szerelmes Laura (Marozsán Erika) érkezik a rendelőbe; keddenként az alfahím nagymenő üzletember, Máté (Nagy Ervin) keresi fel; szerdánként a sérült, 16 éves tornászlány, Zsófi (Sztarenki Dóra) jön terápiára; csütörtökönként pedig az állandó harcban álló ház

"Ha jól akarsz élni, szépen és értelmesen, egyetlen gondolatot törölj ki az agyadból. Ez így hangzik: Mindennek mások az okai!" Delete! Törlés! Mert ez a gondolat a legveszedelmesebb vírus, ami megfertőzi a lelkedet. Az egész világ válságban van, de egyetlen (!) embert sem találtam még, aki úgy érezte, hogy ő a felelős ezért. Nem nagyon, csak egy kicsit. Soha! Csakis mások! A másik nemzet, a másik hatalom, a másik párt, a másik vallás, a másik faj, és a szomszéd! És a felesége! Ő nem! Sokmilliárd ember közül senki sem vállalja a botrányt. Olvass el bármilyen könyvet! Ezer közül hányat találsz, amely nem a másik pártot, hitet, eszmét, csoportot és hatalmat leplezi le. Minden szerző úgy érzi, hogy ő a jók, az igazság, a fény oldalán áll, és mások a balgák, gonoszok, aljasok, törtetők és elvetemültek. Mindenki úgy érzi, hogy neki van igaza, és a másiknak nincs! Nyolc évig hallgattam egy asszony panaszait. Elmondta, hogy pokol az élete. A férje önző, hiú, figyelmetlen

Szabó Dávidról már írtam :) A szombati nótája nagyon a fülemben maradt azóta is - és egy időben szerintem sokat hallgattam is ezt a dalt, mégis feledésbe merült nálam. Na, akkor mivel úgyis olyan egy nyomott semmilyen napom van, íme egy kis muzsika, az eredeti változatban: ALEXANDER RYBAK FAIRYTALE: http://www.youtube.com/watch?v=uiH4BFTELME A fiúcskától mást is érdemes hallgatózni még, pl. ezt itt:  http://www.youtube.com/watch?v=daqfr6DJsGc&feature=related nem épp hangra, de a zene az jó alatta...

Holnap eljön a nap, amikor mindkettő mobilom teljesen lemerült állapotba kerül :) Ha facebook-stílusban akarnék írni, azt is írhatnám: "like, ha már jártál így" :) ... merthogy valahogy mindig elfelejtek töltőt venni (vagy legalább átalakító dugót az angolmódis töltőhöz), de most feltölteni is elfelejtettem a telefonokat.

A kis cókmókjaim ma egybegyűltek, hazajött aki még távol volt :) Nagy a vigalom :)

Ki nem hagynám az X-faktort, kivéve ha vagyok valahol. Pedig többnyire unom. Mert sok az üres, gyenge akármi és még nagyon hosszú is.  De mégis nézem, mert bár leginkább Timinek és Oláh Gergőnek drukkolok, meg azért tetszik amit Adél csinál és van még Dávid. Szabó Dávid. Nem értettem, hogy került ide, mit akar, amikor azért nincs annyira rossz helye az Operettben - és nekem egyre jobban tetszett, amit ott láttam tőle/belőle.  És most minden szombat este néztem-néztem, ki ez a srác, mert ez biztos nem ő. Tiszta görcs, hamis, unalmas, stb... Na, de ma egy másik Dávid jött, ez már hasonlít rá, remélem továbbjut még...

“Az igazi élmény az ember szá­mára tehát első­rendűen ennyi: önma­gá­nak meg­is­me­rése. A világ meg­is­me­rése érde­kes, hasz­nos, gyö­nyör­köd­tető, félel­mes vagy tanul­sá­gos; önma­gunk meg­is­me­rése a leg­na­gyobb uta­zás, a leg­fé­lel­me­sebb fel­fe­de­zés, a leg­ta­nul­sá­go­sabb talál­ko­zás.  ...” Márai Sán­dor

Sok gyönyörű helyre visszavágyom az angol helyeim közül és még többe vágyom, ahova nem juthattam el... Most jött nekem ez a gyönyörűség, Hever... Csodaszép lehet így ősziesen (is)... Hever Castle & Gardens We’re in full Autumn Technicolor here at the castle. Best spot near Two Sisters pond, rich reds and warm yellows adorn our trees. Pontosan a névnapomon jártam ott, a hóvirágok között, gyönyörű volt úgy "szürkén-fehéren" is...

"Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni." Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni - én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Ő meg szerette! Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta: "Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel. Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy 'hülye'? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne l

‎"- Mi az, hogy 'igazi'? - kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg, és kiáll belőle egy fogantyú? - Az, hogy 'igazi' nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy 'igazi' vagy, csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged, akkor attól leszel igazi. - Nem fáj? - kérdezte Bársony-nyuszi. - Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj. - Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként? - Nem hirtelen történik. - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál,

‎"Időbe telik, amíg a csíra átfúrja magát a talajon, és virágzó növénnyé fejlődik. A növény életének mégis minden pillanata örömöt jelent annak, aki észreveszi benne a szépséget. Ugyanígy élvezd minden percét annak az időszaknak, amíg az álmaid valóra válnak. Lassíts, és legyél hálás, hiszen minden egyes lépéssel közelebb jutsz hozzá. Ahogy az álmaidat követve cselekszel, észreveszed valamennyi pillanatban a benne rejlő tanítást és szeretetet." (Doreen Virtue)

dobpergés és.....  :) és statisztika: Oldalmegjelenítések száma böngészőnként Bejegyzés Oldalmegjelenítés Firefox 23 (48%) Chrome 12 (25%) Opera 9 (19%) Internet Explorer 2 (4%) Safari 1 (2%) Oldalmegjelenítések száma ma 7 Oldalmegjelenítések száma tegnap 7 Oldalmegjelenítések száma az elmúlt hónapban 176 Oldalmegjelenítési előzmények (összes) 4 124

X-faktor fan vagyok a kezdetektől, de azt hiszem ezt a mostanit nem fogom tudni végignézni, íme az okokból néhány: - Keresztes Ildikó elviselhetetlen - nem bírom, hogy a mentorok unreálisan elfogultak és óbégatnak és stb... - sokkal jobbak nem kerültek be, mint akik végül benne vannak - nem értem, hogy olyan, mint Zámbó K. mit keres egy ilyen műsorban- egyre gázabb és csak úgy feszít ott - unalmas a műsor és kétdalonként reklám nem is folytatom, elég hogy nem érdekes és még igazságtalan is Ami miatt mégis nézem: drukkolok Antal Timinek és Oláh Gergőnek, meg a három csajszis csapatnak (bár ők nem mindig tetszenek mostanság) A Voice ezzel szemben - egyelőre - sokkal ígéretesebb, azt nagyon élvezem péntekenként, remélem a szél nem fújja el a jó vételt sem a következő hetekben (szobaantennával fogok összesen 3 csatornát - amit az időjárás befolyásolni képes :) )

A kis 26 m2-es komfortja sokat fejlődik, mert valaki jó volt hozzám, így van újra DVD-lejátszóm :) Már nagyon hiányzott :) Jó hangos KÖSZI :)

Először tegnap rémültem meg, amikor hajnali (reggeli) kábaságban kiléptem a Nagyvárad téren a metrókocsiból és rögtön szembetaláltam magam egy felirattal, és ahogy feljebb néztem leesett, hogy kit takarnak a nevek... :) Ma újabb kábaságban - újra megrökönyödtem. Szombat, borús reggel, álmosság, stb... - feledésbe merült már a plakát... Aztán kb. fél óra múlva kaptam egy mms-t és a szöveg mellé: " így kell megtudni?" - akkor jöttem rá, hogy más is szembetalálkozott egy felirattal... Íme, hogy mi is a felirat :) Esetleg ha valaki még ne adj Isten ne tudná, kit takar az egyik név, felvilágosítom majd szívesen - bár nem hiszem, hogy lenne ilyen az olvasók között :)

Kedden voltunk a Madáchban egy jó esten, az 1x3 néha 4 c. előadáson. Jó poénok, félreértések, stb - jó sokat lehet nevetni. A történet kicsit semmilyen, de jól játszanak és igazán élvezhető. Akit érdekelne, itt tud utánaolvasni:  http://www.madachszinhaz.hu/showsyn.php?id=1225

"A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki." -Szepes Mária

Az egyik számomra meghatározóbb könyv Müller Péter Örömkönyve, a következő pár sor is abból van: "A szeretetre nem várni kell, hanem alkalmasnak kell lenni rá. Alkalmasnak az odaadásra és a befogadásra. Mindkettőre. Csak az egyik nem elég. Tanítsd meg magad szeretni! Próbáld meg a lényedet ebben a sötét világban szabaddá, fényessé és sugárzóvá tenni! Magától nem lesz az. Senkié. Azzá leszel, akivé teszed magad S ha kihűlt körülötted a világ, és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban és áraszd a meleget! Meglátod mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És félünk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még." (Müller Péter)

Hetek, sőt hónapok óta ajánlást kaptam a Marigold Hotelre, jó ideje már Bíborkán várta, hogy megnézzem. Ma reggel végre sikerült :)) http://www.port.hu/keleti_nyugalom_-_marigold_hotel_the_best_exotic_marigold_hotel/pls/fi/films.film_page?i_film_id=126518 És ajánlom tovább, mert tetszett és jók a karakterek, érdekes is. :)

Szombaton a gyönyörű őszi időben a Normafánál jártunk. Ahogy a híradókból is kiderült, sokan voltak és sokan ettek rétest is - igen, így volt, még mi is. És még libegőztünk is (olcsóbb az sem lesz). Az ősz a(z egyik) kedvenc évszakom, de talán ezt már mondtam :) A néhány kép itt található, a kilátónál már valahogy nem fényképeztem, azt majd legközelebb mutatom. Hozzátartozik, hogy olyan szmog volt a város felett, hogy szinte semmi nem volt látható föntről: https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Normafa?authkey=Gv1sRgCKG3oIr369ybEg

Több, mint egy hónap után sikerült rendszerezni a képeket, így még adós voltam az utolsó repülés képeivel... https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/UtolsoRepules?authkey=Gv1sRgCP2vyNq6-uakTw

Szintén színház, amire a szerencse kapcsán jutottam el. Jadviga párnája, ami először könyvben volt, aztán filmben és most: színpadon. Érdekes és különleges előadás, nem találom rá a megfelelő szót, aki kíváncsi rá, hogy ő megtalálja-e, a darab látható a Belvárosi Színházban. :) Van benne egy-két nem éppen rossz színész(i játék) :)

Van egy darab, amit egy időben sokat láttam - annak idején még a Kamarában (ha így hívták) mielőtt bezárták és még mielőtt levették volna az előadást. Ez a Piaf, ami Vári Éva egyszemélyes előadása. Nagyon szeret(t)em, így öröm volt, amikor kaptam rá egy jegyet, mert hogy a Belvárosiban újra színpadra kerülhetett. Aki szereti Várit és/vagy Piafot, azoknak nagyon ajánlom. Sőt, kötelező. Azoknak is, akik annak idején látták a régit (vagy még előtte a sok szereplős Piaf-darabot), mert ez a régi, de mégis új, különös szabad játékot éreztem Várin, és ettől egy egészen új előadás volt számomra. És a Piaf-dalok (ahogy az igazán jó dalok) azért is jók, mert mindig másik talál el jobban. Hazatérés és átmeneti állapotban voltam most, ettől is más volt. És aztán van egy dal az előadásban, ami erősen Párizs-vonatkozású, így miközben hallgattam a dalt és becsuktam a szemem, Párizsban jártam a felemlegetett helyszíneken. :)

Szieszta napot tartok, amiből a legutolsó nem is tudom már, hogy mikor volt, tehát meglehetősen fura, hogy tényleg 'trenya' van :)) Az elmúlt hetek (hónapok) folyamatos rumliban, porban és pakolásban teltek, aminek ÁTMENETILEG tegnap a végére értem. Egy "telephelyen" még vannak cuccok, amik tovább befolyásolják a berendezést, de ami itt volt, az a helyén van. :) Van még egy nagy szekrény, ami összerakásra vár (lehet jelentkezni a segítségre...), de egész elégedett vagyok. :) Mert megint mondom, a kis lakásban rendet tenni és mindennek helyet találni - na az a kihívás. Hogy mindenki értse, 26 m2-ről beszélek. Többetek várlak a következő hetekben majd, van aki már rendelkezik időponttal - az igazi képet tehát nem lövöm le előre, de mutatok egy *ilyen volt előtte* képet: Mivel folyamatosan dolgoztam, esténként és a múlt hétvégén (13-án költöztem) és most a hosszú hétvégén sikerült pakolni. Aki költözött, tudja, hogy amikor el kezdesz rendet rakni, akk

Hogy is van ez...? ‎"Aki nem tud hinni, az vár. Aki hisz valamiben, az indul." Tatiosz

‎"A hamisság és az igazság elmennek együtt fürdeni egy szép tóhoz. A hamisság - merthogy ilyen a természete - gyorsan kiúszik, fölveszi az igazság ruháját, és távozik. Mire az igazság is kitempózik, azt látja, hogy a parton már csak a hamisság ruhái vannak. Az igazság eltöpreng, mit csináljon. Végül úgy dönt, a hamisság ruháját nem veszi föl, ezért aztán meztelenül marad. Mivel a hamisság az igazság ruhájában jár, mi emberek rezzenéstelen arccal fogadjuk el, adjuk tovább, sulykoljuk másokba - és amikor az igazsággal találkozunk, az háborít föl. Rettenetesen kikérjük magunknak, dühösek leszünk rá, meztelensége indulatokat vált ki belőlünk, és minimum rászólunk, hogy öltözzön föl."  Pál Feri

Az egyik legjobb Tőle... " Tanulj meg vidáman várakozni. Egyél, igyál, élvezd a jelenedet, és ne rontsd el azzal, hogy türelmetlenül vársz valamit vagy valakit." Ez egy ravasz, életművészeti tanács. Egy fontos mondat van benne: "Élvezd a jelenedet" - bármilyen hétköznapi is. Ha értéktelen, hamis gyöngyöket fűzöl egy szálra, az egész semmit se fog érni. Az életünk: gyöngysor. Minden nap és minden óra egy-egy gyöngy rajta. Ha nem ragyog külön-külön mindegyik, vacak lesz az életed. Azt várni, hogy a holnap vagy a holnapután megváltja a jelenedet, hamis reménység  és önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot, és holnap a jövő hónapot és évet - ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni, soha nem jön el a beteljesülés. AZ "AKKOR" MOST VAN! Hidd el! - ez egy ősi szamuráj mondás. Ők ezt olyan tökélyre fejlesztették, hogy még a következő percre sem gondoltak előre. Ebben az abszolút jelenlétben verhetetlenek voltak, mert az ellenfél

Különös érzésem volt tegnap, amikor hirtelen kinéztem az udvaron (Római) és egy mókust láttam átugrándozni az udvaron... - mint pár hónappal ezelőtt egy másik udvaron...

Kányádi Sándor: Jön az ősz Jön immár az ismerős Szél lábú deres ősz. Sepreget, kotorász, Meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, Krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat, S harapja, kurtítja a hosszú napokat.

Jelentem, átköltöztem minden motyómmal. :) Egy helyen még van cuccom, de hamarosan majd az is megérkezik. Rémesen fáradt vagyok (=alig élek és alig mozgok), de alakul a rumli :) Tegnap összeraktam két könyvespolcot, egy fiókos komódot és egy ajtós-fiókosat ... Összerakás alatt a klasszikus jelentést értem, lapokból - tiplikkel és csavarokkal, némelyiket rajzból, némelyiket anélkül (mert hogy nem találtam)... :) Újfent rácsodálkoztam a tényre, hogy kaspóból,kosárból, táskából, mütyürből a normálisnál többem van... Ezzel valamit tennit kell, a táskák lesznek az elsők... lehet készülni :) Kaspóból nem veszek következőt, viszont üresek... ;)

"A nyugati ember manapság egy eszelős sebességgel forgó mókuskerékben él. Ő hajtja, és abban bízik, hogy előbb-utóbb majd csak a tetejére kerül. De mindig az alját tapossa. Csak a kerék fordul a talpa alá, neki nem sikerül följutnia. Mostanában már olyan gyorsan hajtjuk, hogy elszédülünk tőle. Tántorgunk, szédülünk, véres a talpunk. Mondjuk is, hogy 'pörgős' életet élünk, 'rohanunk', 'kavarunk'. Mókusok vagyunk. Azt hisszük, előbb-utóbb elkapjuk valahol a Célt, s akkor megnyugszunk, boldogok leszünk. De ez sohasem történik meg. Elérjük, amit akarunk, s rájövünk, hogy 'nem az'. Sorozatos csalódások érnek, s mivel a jelenünkkel mindig elégedetlenek vagyunk, rohanunk a jövőbe. Majd ott! Tragikus. De akarsz komédiát látni benne? Nézd így: valaki kívül keresi azt, ami benne van, mint egy szórakozott nagyapa, aki a szemüvegét keresi, ami az orrán van. Eszébe sem jut, pedig számtalanszor megmondták neki, hogy amit keres, az nem előtte van - hanem a sajá

Mert ott leszek... Hála annak, aki úgy gondolta, hogy nem lenne jó, ha húznám az időt és lemaradnék... :) http://havasi.eu/hu/video-symphonic-concert-show.php December 9 - már nincs két hónap se... :)

‎"Az önismeret hiányosságainak kizárólag magunk vagyunk az okai. Ahogy Buddha mondja, a világban nincs semmi eleve elrejtett, visszatartott, így az emberi lélekben sem. Önmagunkból azt nem ismerjük, amit nem akarunk vagy nem merünk megismerni." -Popper Péter

"A várakozás elmeállapot. Alapvetően azt jelenti, hogy a jövőt akarod, s a jelent nem. Nem kell az, amid van, hanem arra áhítozol, amid nincs. Mindenfajta várakozással tudattalanul belső konfliktust teremtesz a nem kívánt itt és most, valamint az áhított, kivetített jövő között. Ez viszont óriási mértékben rombolja életed minőségét, mert hatására elveszíted a jelent." (zen)

Az első kettő dobozra emlékezni fogok. Hogy a többi nem kevéssel is így leszek-e nem tudom. Ma délelőtt keresztanyámék kihozták a takarómat meg néhány dolgot és az előszobában július huszonakárhányadika óta ücsörgő két dobozt (ami szerintem már útban volt).  Ezek ketten Angliából jöttek, de már nem fértek be a fönti szobámba. Gőzöm nem volt, hogy mi lehet benne. Most már van. A kinti mécsestartóim, kosárkáim meg két kicsi szőnyeg, pléd, könyvek, FÜLBEVALÓK, stb... Így a fürdő megkezdte felvenni a régi bájos budoár-stílusát :)

Nehezen gyűlnek össze a motyóim, de van egy táska, ami főleg elég nehézkes... A történet júliusból indul, amikor a kinti cuccaim többsége bedobozolódik, de sok minden még kint marad, illetve még több, ami gyűlik hozzá. A végső költözésnél aztán jön a dilemma, mi legyen a második táskával. Ezt a részt aztán már ismeritek, mert ez az, amit először is futárral akartam, de mégiscsak jobb, ha jön velem a repülőn, aztán nem engedték föl, stb... Közben kiderült, hogy elég fontos dolgok vannak benne, de várni kell, szeptember 30-án szedi össze a futár csak... Aztán végül nem indult vele mégsem 30-án, csak elsején, de ez utólag derült ki. Ráadásként ez egy kölcsöntáska. De ha már annyit beszélek itt róla, íme, tessék a képe.  Ez a kép még az első chekkolási akció előtt készült (a fekete az). Igen, így utaztam én :)) A történetnek nincs vége, mert még mindig tele van, Erzsébeten várja a szombatot, hogy a többiekkel idejöjjön... Aztán üresen meg majd visszatér Angliába..

Tegnap találtam a fakkomban egy igazán szívet melengető ajándékot - névtelenül, illetve az enyém rajta volt. Íme :) KÖSZÖNÖM nagyon-nagyon :))

Az első éjszaka az mindjárt következik :) Az első az úgy ágyban és az új lakásban :) A pezsgő még hűl, a virág, amit ez alkalomból hívtam ide hosszú távra már elfoglalta helyét (ablak)...