Ez történt - VA

Így évad végén azért már kezdek számot vet(eget)ni, hogy kitől kaptam sokat, ki lepett meg.


Ifj. Vidnyánszky Attila mindenképp ebbe a körbe tartozik. Őszig már nem lesz hozzá szerencsém és annyira kavarog bennem még a tegnapelőtti Sirály (is), hogy kicsit kellett vele foglalkozzak újra.

Idemásolgatok ezt-azt, ami újra és újra eszembe jutott az elmúlt napokban. Egy biztos, hogy ennek az évadnak a legnagyobb 'találkozása' az, ahogy engem kisAti elkapott... nem a szeme, nem a hangja, nem a nem tudom mi, hanem a JÁTÉKA, ahogy a színpadon él és létezik.

Magam számára is érdekes volt ezt így folyamatában látni és újraolvasni saját írásaimat (ezeket mindig előadás után írom meg és utólag sosem változtatok bennük - az elütéseket sem :), kivéve ha nagyon más szó kerül oda, mert többnyire telefonon írom ezeket. Ha éjjel laptopot kapcsolnék, abból végképp nem lenne alvás.)
Néha nem is írok hosszan, mert még annyira bennem az előadás, hogy nem is találom a szavakat, van, hogy másnap reggel jut eszembe még ez vagy az - de azt már nem írom végül le, de közben meg emléknyomnak ezek nagyon jók és ezeket vissza szoktam olvasgatni, ahogy most is. :)

Minden úgy kezdődött, hogy megnéztem ezt a beszélgetést:Az elmúlt években sokan, sokat mondták, hogy így a kisVidnyánszky, meg úgy, de úgy voltam vele, hogy már fürödtem én be agyon sztárolt színészekkel, hát várjon a sorára... :)
Aztán megnéztem ezt az interjút és emlékszem, az volt bennem, hogy ez a szorongó kismadár, aki még felnézni is alig mer, már azt sem tudja, hogy tekerje össze magát a székben ültében, hogy lehet képes akkora szerepekre és akkora rendezésekre. Közben tanít az egyetemen. Hogy lehet ez?

Az első találkozás végül A Nyugat császára lett, pedig majdnem eladtam a jegyet:

Az előadás után megnéztem szinte minden interjút, amit csak találtam:

Majd jött A kastély... innentől már számolom a vele látott előadásokat:

Aztán jött áprilisban A diktátor:

Majd alig három hét múlva újra meg kellett nézzem, nem tudtam volna várni a jövő évadig:
... és aztán a Sirály, ami az évadzáróm volt Vele:

hát így... :)
Végtelen hála van bennem ezért a pár hónapért és az öt előadásért.