Sirály
A Sirály egy érdekes előadás számomra a prózai színházas életemben. Annak idején ezt láttam először prózai előadásként a Krétakörben, mármint Budapesten. Nagyon erős előadás volt. A jeges döbbenetre még mindig emlékszem, vannak beugró képeim.
Valahol lehet, hogy még láttam, vagy csak akartam, már nem is tudom. Aztán jött az ifj. Vidnyánszky Attila-bérlet, és háááát ezt nyilván nem lehetett kihagyni... 🙃 januárban volt jegyem, de az elmaradt betegség miatt, aztán az áprilisi pótidőpont nem volt megfelelő, azt kértem, hogy váltsák vissza. Megtörtént és újra összeszedtem magam, hogy megnézzem. Ráadásul durván színpadközeli jegyet választottam. 🙈 Mindent át lehetett élni és érezni. Az abszurdot megint bőven súroltuk, borzongtam és elképedtem rendesen.
A vasfüggönyön a sirályok már 3/4 6-tól hangosan repültek. Mire felment a függöny, már 'fáztam'... zseniális megoldás.
Aztán elindult a téboly, filmes-videós megoldások, a nézők és az utcán éppen arra járó emberek bevonása... még mindig alig hiszem el... egyszer ezt megnézem kívülről... 😉😅
Uh, többször dermedt csend volt, pedig rengeteg iskolai osztály volt.
Juj, ez a darab egyébként újra összenyomott, ezt tényleg csak minden 15 évben lehet megnézni és erős indíttatásból. 😯🙈🙏🎭
Nagy-Kálózy Eszter úgy hozta A színésznőt, hogy őrület! Kőszegi Ákos tetszett nagyon, kisAti megint teljesen belevitte magát. Egyre jobban lenyűgöz és egyre jobban érdekel, hogy lehet ebből kimosakodni egyáltalán estéről-estére... rengeteget mozog, játszik, vérzik, esik-kel és közben tűpontos. Nincs baki, nem dadog, nem akad és nem egyforma.
Hosszú előadás, de nem tűnt annak, inkább lélekkel nehéz bírni ezt a sok kínt, a sok vergődést a viszonzatlan szerelem kínjában... mert az tényleg megeszi a lelket ... :(
Ez volt a 25. előadás, ebben az évadban az utolsó, örülök, hogy nem hagytam ki. 🙏🎭♥️
"Elég szívesen írom, noha sokat vétek a színpad törvényei ellen. Komédia, három női, hat férfi szereplő, négy felvonás, tájkép (kilátás a tóra); sok beszélgetés az irodalomról, kevés cselekmény, öt pud szerelem" – írta egy levelében Csehov a Sirályról.
És a végeredmény: a drámairodalom egyik legnagyobb alkotása. Igazi remekmű, szabálytalan komédia, amelyet az író legszemélyesebb vallomásának tartanak, hiszen a darabba az önéletrajzi elemeken kívül néhány közeli ismerősének sorsát is beleszőtte, és mellé – ahogy megjegyzi – öt pud szerelmet is beleírt. Az sok vagy kevés? – kérdezhetnénk. Több mint 80 kg... Van aki számára elviselhetlenül sok, másoknak a többszöröse is kevés lenne ahhoz, hogy kimozduljon a saját világából... És a Sirályban ott van a viszonzatlan szerelem minden fájdalma, a színház végtelen szeretete, az örökös boldogságkeresés, a magány és a középszerűség elleni küzdelem.