A Nyugat császára

Nagyon régen, napra pontosan 2 hónapja vettem ezt a jegyet, kb. akkor, amikor megnéztem kisVidnyánszky Attilát a Játszótársakban. (Az első a Sirály lett volna januárban, de az elmaradt, az új időpont meg nem volt jó. Rég kíváncsi voltam erre a fiúra, aki még mindig nincs 30, mert tényleg mindenki dícsérte, mégsem merészkedtem el a Víg-be... aztan jöttek a Covid-hullámok,  én meg leragadtam a Vikomtnál és társainál) 
Jól kitalált műsornaptáram volt, ugye, no meg volt az a januári fogadalom is... ;) Szóval minden klappolt, aztán rám ömlött az Operettes naptár és még egyéb rendezvények, nem szívesen kihagyott ritka és egyedi előadások, családi ünnep, miegymás... - ezekről a napokban bőven lesz szó... 🙈
Amikorra ezzel szembesültem, hogy jó, hogy jó dolgok, de gyakorlatilag szinte egy hétig nem lesz szabad estém meg különben is, böjtben ennyit mulatni meg mennyi pénz, próbáltam megválogatni egyes jegyektől. Kevés sikerrel (és igazi akarattal) az igaz és persze megint a próza járt (volna) rossz(abb)ul. Nos, a mai jegy nem kellett senkinek, pedig igazán sokat hirdettem, ezért Berni 'mehetett' színházba. :) Mindenesetre májusra szinte semmi nincs és júniusra sem, a kulturális keret bőséggel megcsappant, ráadásul amit lehetséges, át kell csoportosítani München-be.


Szóval este 7-re vissza városba.  :) 
Annyira nem tudtam, hogy mire számítsak... elolvastam a leírást, ami tetszett, V.A.-t nagyon szerettem volna látni, de attól még... 
A díszlet végig ez volt és ez sem segített előre, csak azon merengtem, hogy honnan tudtak lomizni egy ilyen fotelt... 😅 ami közben sokat kibírt fél 10-ig... mindenesetre nyomasztó egy díszlet.
Sajnáltam volna ha ez kimarad, eszméletlen egy történet, tátott szájjal ültem végig és V.A. megbabonázott. 🎭🙏 Szent ég, ez a srác tehetséges, mint a nap!!! 👏 ahogy kapok fizetést, én bérletet váltok rá, komolyan.  Nem lehet,  hogy én ezt a fiút meg ne nézzem mindenben és akármiben, addig amìg lehetséges,  így is kár minden kihagyottért...


Teljesen elkábultam a végére, hitetlenkedve ültem, hogy mi is történik... körülöttem szintén ezt éreztem, hogy sírjak vagy nevessek. Végül minden volt... az ember tényleg bármit elhisz és bevesz... tulajdonképpen minden csak nézőpont kérdése... 

Mindenki tök jó volt, de én a szememet levenni sem tudtam Christy-ről... ahogy az szavalt és ahogy játszott...(de úgy játszott, hogy abban semmi erőltetés nem volt) a végére gyakorlatilag fölmosták vele a padlót, nagyon elverték (rémes volt), oltári nagyokat esett, komolyan azt hittem, hogy ennek itt vége... egy ponton már egy pillanatra úgy tűnt, hogy még Hegedűs DG sem biztos abban, hogy ez csak művér...
És a tapsrend, hú...jujj

Hálásan köszönöm mindenkinek, aki nem vette meg ezt a jegyemet, mert nekem ezt látnom kellett... 🙏🎭♥️👏 ... A Nyugat császárát...
(És mivel nem volt elég képtelenségben részem, szembejött velem az utcán Gálvölgyi János.)

Még így később is azon gondolkoztam, hogy is tudja ezt valaki így elém tenni... persze az se kutya, aki megírta és megrendezte, de ahogy ez a srác ma valakinek a bőrébe bújt, az nem emberi..
Minél többet nézem A játékot, mind jobban lenyűgöz és mind kevésbé értem a színjátszást... mert ez nem csak játék, itt megtörténnek a dolgok (bennem is), hogy lehet ebbe bele- és kimászni estéről-estére...?! 🎭🙏♥️👏
Néztem még vele interjúkat, nem sok van, mert ritkán vállalja, de ami van, azokra érdemes időt szánni... 🙏