berno

"A gólya elment. Szent István király napján láttam utoljára a mezőn. Nem halásztak, csak álltak-álldogáltak elgondolkozva a fűben. A fecskék vidáman csapongtak fölöttük a levegőben. Azok még nem gondoltak akkor az elutazásra.  Furcsa két madár ez, hogy tavasszal mindig idejönnek a másik világrészből, ősszel meg mindig visszatérnek a másik világrészbe. De ott nem raknak fészket és nem költenek, csak itt minálunk." (Gárdonyi Géza: Isten veled gólyamadár - részlet)

 

Vajk fontos szavai, nagyon szeretem ahogy gondolkodik: https://youtu.be/UHfImb1YZMQ?si=ttcWFQG1zFSDGxWu

 Drága Szeptember, végre itt vagy!!! 🫶🙏 Augusztus még próbára tett az utolsó napokban is, ugye te csupa jót fogsz adni? 🥳🙃

“Mindannyian fáradtak vagyunk. Tényleg, azok vagyunk. Nehéz út ez, de egyben gyönyörű is. Talán túl sokat várunk el magunktól és másoktól. Talán az emberiség csak lassan tud haladni előre, mint egy hernyó. Talán gyakrabban kellene ünnepelnünk, milyen messzire jutottunk. És többet kellene pihennünk. Élvezni az egyszerű örömöket. És keresni a szeretetet mindenütt. Van egy folyó a közelben, ahol élek. Lassú, békés kanyargással halad. Nem kérdezi magától, miért nem óceán, vagy zúgó folyó, vagy valami más. Egyszerűen elfogadja azt, ami. Talán nekünk is csak többet kellene elfogadnunk azt, akik vagyunk. Azt hiszem, holnap le fogok feküdni a folyó mellé. És pihenek egyet. És édesen megadom magam.” Jeff Brown

Ma tartottuk a szokásos őszi szeánszunkat, Edit névnap, Berni szülinap és én már el kellett köszönjek tőlük, amibe egy kicsit mindig belehalok minden ősszel, mert nem tudhatjuk mi lesz tavaszig... persze ez a mi oldalunkról is ijesztő, de nekem ez minden évben egyre nehezebb, mert egyre közelebb kerülünk, egyre jobban szeretem őket. A szülinapi ajándékomat csak kicsit néztem meg, a lapot el sem olvastam, majd a napján. Egy valamit viszont mutatok,  ez a verses kötet, ami örökség és hagyományőrzésre kaptam. Ott van nyitva, ahol először kinyílt. A virág Edit nénié, aki nagyon örült, hogy megkapta a terìtőt... 🙏🥳🫶❤️ Mindeközben Nyíregyházán... Nagyon nehéz lett volna ott lennem úgy, hogy itt zajlott a hétvége, pedig nagyon szetetem azt az előadást...

A péntek egy idegtépő vonatút a fél órás késéssel úgy ért véget, hogy otthon egy meglehetősen rosszul lévő Anyuka fogadott, végül mentőt hívtam, irány Szombathely, várakozás, majd éjfélre otthon voltunk, eljött értünk egy ismerősünk, aki kb a harmadik tesóm, (hazafelé éppen elment előlünk egy szép nagy szarvas), javallat: menjünk vissza másnap kontrollra. (Eredetileg kerty partyra készültünk a szomszédban.) A kimerültségtől órákig nem tudtam még aludni, közben a Duolingót is elbuktam hosszú hónapok után most először, órákig nem realizáltam az időt.  Anyuka viszonylag jól van, de kénytelen leszek zargatni és elzavarni pár helyre. Ilyenkor az ember rájön, hogy meg kell tanuljon cukrot és vérnyomást mérni, ezt komolyan mondom, és kell tudni, hol találjuk a legszükségesebb dolgokat. Most ugyan azt hallgatom, hogy ha nem vagyok itthon, biztos nem megy kórházba, de ezt most nem vagyok hajlandó meghallani. Nem tudom megemészteni, hogy egy sürgősségi osztályon a mosdóban se wc papír, se kéztör

Ez bizony elkészült... 🙏 rengeteg óra és rengeteg bontás van benne és sok szakmai egyeztetés... 🙃 mindent megért, úgy döntöttem, hogy a Mesternek fogom adni... 🤩

 

 

A szállodáknál ez történik, zsákolgatnak, majd jön az autó egy emberrel, aki dobálgatja be a palackokat...  Pl. Bögötéről pedig vigyük el autóval min. 25 km-re, mert közelebb nincs visszaváltó... és mindenki reménykedik, hogy befér majd a (több)zsáknyi cucca...

 Kiesett az egyik érmém pár napja a neszesszerből, és akkor még se néztem, csak mindig odébb tettem, táskaváltásoknál is... Tegnap megnéztem végre (mindig csak a díszesebb fele volt felül), hogy melyik is ez (több is van), hát, íme, a bledi... 🙏

  https://bernoblogja.blogspot.com/2023/08/evadnyitas-kozonsegtalalkozoval.html Már itt is voltak fura dolgok, de még ki gondolta, hogy meddig fajul a helyzet. 

A zene gyógyít... Nyugtat, békességet ad. A lágy dallam elvarázsol, békét hozza szívedbe, elfelejtesz mindent. Árad feléd, árad beléd. Szétárad benned, feloldja a félelmeket, aggodalmakat, a fájdalmakat  Megnyugtat... Hallgasd!                            Csitáry -Hock Tamás

Nem is értem, miként lehetséges....

 

Egyszer lesz egy ilyenem vagy legalábbis hasonlóm... 🤞🙏

... hát persze, hiszen csütörtök van... 🙃 https://youtu.be/Oli0VCD6A1s?si=029jbCoEJu04naax

Starbucks... 34 fok, otthon még most próbálja beérlelni magát a sütőtök és amire igazán jól esne ez a kedves kedvenc, elfogy a szirup... ;) Zénével azért fogunk inni és a konkurenciánál vesz(ünk) kapszulát és aztán jól megvárjuk a hideget. :)

Tegnap óta a Debrecenbe kéne menni dallam jár a fülemben és nem igazán segítenek az ilyen 'meghívások', mert pusztán fizikai (közlekedés) akadálya van annak, hogy nem megyek. :( Pedig nagyon szerettem volna újra látni, hallani ezt a koncertet, újraolvastam magamat és most már sírhatnékom is van. Még odaérnék...  https://bernoblogja.blogspot.com/2024/03/november-kozepi-legrosszabb-idoben.html

 A terv nélküli cél csak vágy. Antoine de Saint Exupéry

3 hét van a szülinapomig és itt tartok. :) Egyik hét jobban tele van firkálva, mint a másik ez viszont üres maradt, meglátjuk, mi kerül bele. Van ott kép névnap és azért beírtam, hogy Berni 44, nehogy elfelejtsem ;) de máskor ki szoktam színezni ezt, meg matricák, stb és azért beírtam, hogy Bögöte (kérdőjellel), mert valamikor nyilván haza is kell menni. A piros vonal nem is teljesen jó helyen van, de valójában azt jelzi, hogy át kell írni a naptárt majd. Ez van.

Tele vagyunk velük… Majdkávézásokkal. Majdtalálkozásokkal. Amikre „majd” találunk alkalmat. Aztán soha. Mert az alkalmat nem találni kell. Hanem megteremteni. A „majd” nem csak úgy lesz. Magától. Nem a fán terem, nem ugrik eléd az utcasarkon, nem csenget be hozzád. A „majd”-ot te teremted meg, te irányítod. Akkor lesz kávézás a majdkávézás és találkozás a majdtalálkozás. Amiben mindketten ott vagyunk. Együtt.  A valóságban. Nem a „majd”-ban. A „most”-ban. Csitáry-Hock Tamás

Gyere ősz, nagyon várlak!! És az őszi festegetős és kreatív workshopokat is. 🍁🙏🍂

.... már az sem lesz igaz, hogy az iskola első hetében vacak az idő... ott fognak meggyulladni a gyerekek (is)... 😵‍💫

 Ez egy valós szalvéta, illetve csak a fele, a másik fele angolul ugyanez. :) Kávézóban adják...

Sanyi ma nekünk adta egyféle napját, kerülnek fel a You Tube-ra a kicsi videók erre a csatornára:  https://www.youtube.com/@VIASAT3 Én szeretem ezt a műsort, csak néha elfelejtem megnézni, de amit láttam, mind tetszett. Jó nap volt, nem semmi programot nyomott le jó talalkozásokkal. 🙏 egész nap centire voltak kiszámolva, röviden mégis azt kell mondjam, hogy végtelenül kedves és nyugodt nap volt. Voltak sztorik, jó mesélések.  A testvérével és a keresztgyerekével az állatkertbe ment, ugyan a medvémet kihagyták, de ott hangzott el ez a sztori: Ezen különösen jót tudok röhögni. Két bátyám van, nálunk is volt minden. Nálunk a legnagyobb bátyám volt a nyugis, aztán a másik bátyám - mint középső gyerek - mindenhol ott volt és tipikusan valami mindig érte is, ő egy csomó heget gyűjtött kiskorában, akkor is nyughatatlan volt. De főleg azon röhögök, hogy én bizony beárultam (beköptem) őket, ha úgy tartotta a jó érdek = ha nem akartak magukkal vinni, csak előhúztam az ütőkártyámat: Köpök ám! -

El kell kezdened romantikusabbá tenni az életed. El kell kezdened hinni, hogy a reggeli csúcsforgalom cuki és szórakoztató, hogy minden csésze kávé a legjobb, amit valaha ittál, hogy még a legkisebb és leghétköznapibb dolgok is izgalmasak és újak. Muszáj, mert ilyenkor kezdesz igazán élni. Catherine Lumiere

Időnként évekkel vagyok elmaradva zenékkel, filmekke, sorozatokkal. :) És amint a színházak évadot nyitnak, ez megint így lesz :)... Tegnap éjjel a fáradtságtól nem tudtam elaludni, ezért a tableten kerestem egy elalvós(nak hitt) filmet... Ah, hát végignéztem és még jót sírtam is a végére, mert olyan szép lett. Persze, totál tipikusnak mondható és kötelező Netflix-es elemek akár pipálhatók is benne, de annyira szép, ahogy  a sokféle kisgyerek csapat lesz, ahogy a legkisebb elviszi (és egyben megmenti) a showt, meg úgy szimplán jól esett... hogy egy csak jelelve tud értekezni, de táncol és az egész csapat jelel, meg ilyenek... Ja, és végig ismerős volt a színésznő... nemrég esett le, hogy miért... :) Ő volt a Bíborszívben is. :) Reménytelen eset vagyok. ;)

Szóval, tegnap buszos utaztunk, Káptalantóti - Szigliget - Folly arborétum volt az úticél. Új (nekünk) utazási irodával mentünk, emeletes busszal.  A szervezés újfent hagyott kívánni valót maga után, ez van, érdektelenek és nem az utasért vannak. Közben meg láttuk, mennyi törzsutas van, hát lehet, hogy így is lehet, nem tudom, én jobb szeretem, ha kicsit jobban a kedvemben akarnak járni. Szimpla dolgokra gondolok: tudjam előre, hogy a városban hány helyen szállhatok fel a buszra, manapság már szinte mindenhol megírják előre a rendszámot és az utaskísérőt (a legtöbb már nem is idegenvezető), reális módon találják ki, hogy hol mennyi időt érdemes tölteni, hívják fel a figyelmem pár dologra. Azt úgy mellékesen teszem ide, hogy utazási irodaként kellene arra is figyelni, hogy ezeken az utakon nem én képviselem az átlag korosztályt, tehát nem küldök emeletes buszt - ahonnan még én is úgy mászok le... :) Nem sorolom, mert amúgy nem volt rossz út, de azért lennének javító ötleteim, ha megkérd

 Fonalas boltocska 15 éves, sok-sok boldog, vidám és finom fonalat kívánok még magamnak! :)

Nem túl egészséges módon :) de az első két évadot ledaráltam viszonylag rövid időn belül. :) Nekem nagyon bejött és várom az októberi harmadik évadot.

Mai kirándulás pillanatképekben, aztán majd holnap mesélek. Saját magam sokszoros legyőzése.✌️👏🙏😅🙈

Nem, nem több alvásra van szükségünk. A lelkünk fáradt, nem a testünk.  A természetre van szükségünk, varázslatra, kalandra, szabadságra, igazságra, nyugalomra.  Szóval nem több alvásra, hanem arra, hogy felébredjünk és Éljünk.          Brooke Hampton

Idén decemberben már 13 éve lesz, hogy innen elköltöztem: Azóta nem jártam arra, a parton sem... ma délelőtt sokat alkudoztam magammal, de mivel kellett holnapra 2 zsömle, muszáj volt felöltözni, elindulni, és akkor már... Útközben is még ott tartottam, hogy csak a Kálvinig megyek, Múzeumkert, olvasok kicsit, levegőn leszek... végül nem szálltam ki a metróból. Az van sajnos, hogy ez a város ezen a nyáron nagyon gyenge a nekem való programokban, vagy minden pont akkor van, amikor nem vagyok itt. Aki pedig nem strandos (mint én), végigszenvedi ezeket a hónapokat, mert túrázni meg kinek van ereje 35 fokban... - nekem legalábbis nincs. 😅🙈 A Római még mindig az, ami volt, de mégsem... sok új hely lett, közben meg nagyon elhanyagolt. Egy aranybánya és ékszerdoboz lehetne egy kis odafigyeléssel. Az árak magasabbak mint a belvárosban. 1 körül még alig lézengtek vendégek. Mosdó gyakorlatilag nincs (múltkor a várban sem volt) és azt sem értem, hogy miért nincs hajó sem,

 Gyertek kispajtások! 😆🦉

A cd-t osztogató Hauser örökemlékezetű májusi koncertje itt elérhető: https://youtu.be/nEPMpwefI-s?si=H150TgppmEKOez84   Amikor ezt írom, 22 perce megy teljesen ingyenesen az egész koncert a YouTube-on és közel 2 ezer ember nézi élőben... ❤️🙏🎻👏

Vagy az álmaidon változtatsz, vagy fejleszted a képességeidet. Jim Rohn

 hát, ezt megkönnyeztem ma reggel... Bizony felkértem volna A mamámat, amire nem tudom, mit válaszolt volna. :) Valójában sokkal inkább talán a tanúm lett volna, vagy azt szerettem volna, ha az lesz, ahogy a keresztre teszi a kezét ő is. Tőle kaptam a hitemet, a nevemet, mindent, ami ezzel együtt jár. Nagyon szerettem volna, ha megismeri majd azt, akit még én sem, ha ő is ott van, jelen van. Ez nem adatott meg... Visszatérve a kérdésre, felkértem volna és egész biztosan ő varrta volna a ruhámat is, de ha már nem ment volna, biztosan vétójogot kapott volna a választásnál. (Tanúra sokáig megvolt az emberem, aki aztán már nem kért belőlem egyszercsak, de van új jelöltem, csak kell sietnem a többi részével...) WMN    ·  Egy 28 éves brit tanárnő, Bethany Johnston-Sweeney a 83 éves nagymamáját, Ena Johnstont kérte fel az esküvőjén koszorúslánynak (megalkotva így a bridesmaid után a grandmaid kifejezést). A nagymama maga választhatta meg a ruháját is, a menyasszonynak fontos volt, hogy olyan

 

Ez itt mostantól csak egyetlen napocska: https://youtu.be/nEPMpwefI-s?si=BcK2cz37FPzmhvrF

Megelőzhetetlenek minden évben.  🥳

Mit találtam ma a szekrényben? Gyorsírós spirálfüzetet. 😊 Teljesen megfeledkeztem róla, az elődöm hagyhatta ott. Fel kell frissítsem a tudást, mert nagyon kopnak a jelek, a rövidítések és nem szeretném, ha elveszne. Sokat adott annak idején. 🤗 Múltkor a kalligrafián jutott eszembe, ahogy a vékony-vastag vonalakat kellett húzni. Álmomban időnként előjönnek a mozdulatok, ideje lesz megkeresni otthon a füzetet.

 Útnak indult egy saját pakk és egy másik, mert valaki becsatlakozott a felhívásba. 🥳🙏👏 Tegnap pedig a Máltaiak is kaptak egy kis támogatást rögtön a Sparban. 😊 Nagyon fontos ez nekem, minden évben eszembe jut ilyenkor, amikor anyukámmal elmentünk bevásárolni hármunknak... aztán alig vártam, hogy beköthessem a könyveinket, rakosgattam az új kincseket oda-vissza. Mindig szűken voltunk mindennek, de nem emlékszem olyanra, hogy ilyenkor ne olyat valaszthattam volna, ami nekem tetszett. ❤️🙏 nem tudom, hogy csinálta, honnan spórolta össze azt a pénzt... biztos, hogy a mama is adott bele...  Erre gondolok, amikor valakinek lehet, hogy se füzete, se ceruzája... 🙏

 🙃

Továbbra is nagyon rosszul viselem az idei nyárt és a hőséget kiemelten is. Az augusztus 20-t úgy terveztem, hogy pihenek, végre kreatív leszek, jól leszek magammal. Viszont alig tudok aludni, érdekelt a Mesterségek ünnepe, ezért mégis rászántam magam az indulásra. Útközben láttam a metró felé:) Sima útnak tűnt a Várba jutás, hiszen a Deákon csak felugrik az ember a 216-os buszra és pillanatok alatt ott van... igen, de nem az ünnepnapon... ugyan szerencsém volt, mert 'rossz' helyre állt be az akkor kezdő sofőr, így nemcsak felfértem, de ültem is. :) Aztán jött a városnézés... A busz óriási tereléssel, az Erzsébet (!) hídon kelt át (az akkor még csak félig volt lezárva), majd vissza át az alagúton és úgy fel a Dísz térre... Aki ezt kitalálta... Aztán elhűltem a buszból kifelé bámulva, hogy a város egyik legikonikusabb virágágyását nem voltak képesek locsolni és így néz ki: Amennyire tudtam, a Várban gyorsan irányba tettem magam, tudtam, hogy mi érdekel, mit néznék meg... aztán m