berno

 

 Nem is tudom mit kívánjak mindannyiunknak az új évre, talán  hogy ennél rosszabb ne legyen vagy ennél csak jobb tud lenni...? Akárhogy is alakul, vigyázzatok magatokra és lépjétek meg, amit meg kell lépni ... - ezt kívánom magamnak is, és ez a fő cél. A többi majd alakul.  Boldog, egészséges új évet kívánok!

Az idei utolsó:

Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna, ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben. Szilveszter éjjel c. film

Mutatnék egy klasszikus molinót, reméljük, Dani már meglátta. A 'B' ebben az esetben nem én vagyok. 👌

A hóbort az hóbort... 🤦‍♀️🤷‍♀️ a WC papírt és a konyhai törlőkendőt nem fotózom le, de ennek a családnak a tagjai. 😄

Tanulj meg vidáman várakozni. Egyél, igyál, élvezd a jelenedet, és ne rontsd el azzal, hogy türelmetlenül vársz valamit vagy valakit! Nem azért élsz, hogy túljuss valamin, hanem azért, hogy élj, és gyönyörködj a pillanatban. Lépj ki a mókuskerékből. Fújd ki magad... Minden vágyunk akkor szokott teljesülni, amikor már nem is vágyódunk olyan nagyon. Nem vetted észre? Amikor már nemigen kell - megkapjuk... Müller Péter Minden csodáért tenni kell. Ha többet nem is tehetsz, legalább annyit, hogy várod. Kitartóan, hittel. Nem elég "valamire" vágyni, tudnod kell pontosan, mire vágysz. És így történhet meg a csoda. Az év bármely napján. Akár az utolsón is. Ezt a csodát kívánom neked a következő évre. Csitáry-Hock Tamás

 Szeretem a ködös napokat, mert olyan különös, ahogy egyszerűen mintha tényleg nem lenne, amiről pedig tudom, hogy van. Ezen töprengtem ma reggel is, ahogy a Duna parton villamosoztam és szó szerint csak bámultam bele a nagy semmibe. Akartam egy homályos parlamentet fotózni, a nagy szürke-fehérséget, de épp beletrollkodott a villamos mindkét irányból. Szerintem az idei legjobb képem lett.

Kicsit aránytalan, kicsit homályos, de... :) Hétvégén pont azon tanakodtam, hogy vajon hol lehet ebből a csapatból a negyedik angyalka? Lehet, hogy valamelyik doboz sarkában mégis elbújt, aztán tegnap kaptam ezt a nagyot a medvéjével, hát beültettem melléjük negyediknek. :)

Az egyik dolog: és a másik, ez a könyv az egyik karácsonyi ajándékom: "Szinte bármilyen komolyabb eredmény eléréséhez, legyen az egészségi, anyagi, szakmai, párkapcsolati cél, következetes energiabefektetés szükséges, annak minden kényelmetlenségével, fárasztó voltával együtt. Ha már próbáltál leadni tíz kilót, megtanulni élvezhetően játszani egy hangszeren, vagy megírni a saját könyvedet, tudod, miről beszélek. Van tehát egy csomó élethelyzet, amikor a szívós kitartás elismerésre méltó és előrevivő dolog, ugyanakkor van, amikor bölcsebb rájönni arra, hogy itt az idő valamit föladni, és rábízni a gondviselésre. Ha létezésünk csónakjában a folyó sodrásával ellentétes irányban evezünk, akkor az egész életünk arról fog szólni, hogy rendkívüli erőfeszítések mellett nem jutunk sehova. Ha szinte megfeszülünk és mindent beleadunk, akkor is egy helyben fogunk rostokolni, vagy lassan csordogálunk hátrafelé. Feltételezem, mindenki ismer olyan embert a környezetében, aki ilyen na

 Ez a látvány a 'kedvencem' hetek óta. Még nagyobb kedvencem, amikor lehet olvasni a nagy felújításokról és az akadálymentes metró-aluljárókról. Ez a kép a Pöttyös utcai állomásnál készült. Én az út túlsó oldalán vagyok, nem vezet át zebra (csak az előtte lévő és az utána következő állomásnál lehet kb. átjuni), tehát ahhoz, hogy a liftet igénybe tudjam venni akár egyik, akár a másik irányba, mindenképp le kell mennem lépcsőn és még fel is ahhoz, hogy elérjem a liftet... vagy átmehetek ugye a a 2 x 3-4 sávos úton. Szóval van is lift, meg nincs is.

 Ez nagyon tetszett, csak elmaradt, hogy kitegyem, de mivel még mindig karácsony időszakában járunk, idemásolom: KÉPZELD EL… … hogy a Föld egyetlen nagy karácsonyfa. Csúcsdíszei a Nap és a Hold, csillagszórói a csillagok. Angyalhaj helyett folyók és felhők futnak rajta szerteszét, és mi, élőlények vagyunk a karácsonyfa díszei. Állatok, növények és emberek, vízen, földön és levegőben élő teremtmények, lélegző karácsonyfadíszek. S ha mindezt elképzelted, gondolj arra, hogy Te magad is dísze lehetnél az univerzum kék karácsonyfájának, ha visszaadod mindazt a fényt, amit a csöndgyakorlatok során magadba engedtél. Így még az is megtörténhet, hogy ha valaki erre jár más galaxisokból, megérti, mit jelent a Földön ez a szó: karácsony. Boldizsár Ildikó https://www.facebook.com/ildizsar

Pont így jártam karácsony előtt, sok befejezetlen vagy el sem kezdett projektem volt, egyet tudtam tenni, húztam egy vonalat és mindent elpakoltam. 

Ez az egyik kedvenc 'boldogkarácsonyom'-om idén. A volt ofőm osztotta meg. Hozzáteszem, hogy ennél jóval erősebben is lehet ezt rövidíteni, ez egy elég kezdő megoldás. Lefordítom: Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kvánok mindenkinek!

 Tegnap este vettem észre, hogy eltévedt egy karácsonyi posztom, a másik blogba tettem be véletlenül, ezért megosztom: https://bernoversek.blogspot.com/2021/12/karacsonyra.html

Egyikünk sem emlékszik, mikor volt utoljára fehér karácsonyunk. Ma reggelre égi meglepetés érkezett, különösen kegyelminek éltem meg, hogy a háromnapos eső helyett havat lapátolhattam. 🙏❄👌☃️🎄 Eszelős mámorban sétálgattam a hóban és csodáltam, hogy honnan érkezik...

https://www.facebook.com/100044528945415/posts/461133505380944/?app=fbl

A karácsony mindig az emlékeimmel, emlékezéssel indul, tengernyi érzéssel. Napok óta hol fürdök, hol fetrengek ezekben, mikor melyik jön gyorsabban. Ezeket a díszeket többször megmutattam, nagyon fontosak, ezért így van rendjén. Minden évben vadul túrom a dobozt, hogy ők minél előbb meglegyenek,  a mamám díszei voltak, a 24-ét mindig nála kezdtem, mindig én díszítettem a kicsi fáját a jéghideg szobában. Huszonsok évvel is olyan eleven az emlék,  és hogy mennyire örült ennek, hogy most is könny önti el a szememet. Nem tudom, hogy hova lett a többi dísz, nem voltam ott sajnos, amikor kipakolták a  házat, de ezeket anyukám nekem adta, "a Mama díszei legyenek csak nálad..." Emlékek... ilyenek és olyanok, de az enyémek. ❤💝🎁🙏 #Szabó T. Anna verse

Több mint egy hónapja vártam, hogy kibonthassam, pedig nem is tudtam,  hogy mit rejt a papír! 🎄🎁🙏

Advent végeztével, szentestére, karácsonyra készülődve kívánom, hogy tudjuk, tudjátok megélni az ünnepet, kinek-kinek igénye, helyzete, lelke, szíve szerint, és ne feledkezzünk meg arról, hogy ez minek, kinek is az ünnepe.

#mese És az egyik legkedvesebb dalom ebben az időszakban: #Hauser I know it's not too late The world would be a better place If we can keep the spirit more than one day in the year Send a message loud and clear

Hm... az Örkény megint jól 'fogalmaz'... pont ezt a csikorgatást, kínlódást érzem, élem: #Örkény köszöntő

Csodás és elkepesztő ajándékot kaptam ma: Szarvas barátot kapott, érkezett egy giga szaloncukornak álcázott csokigolyó, és bizony az a papíros egy jegy a Madách új bemutatójára, A tizenötödikre. 🙏🎭🎁🎄😀 Erről bővebben:  #15

2 éve év végén mehettem utoljára a mucikákhoz... kb másfél éve elkezdtük az online magyart, de sajnos voltak abban is nagy szünetek, ahogy most is. Egyre nehezebb időpontot találni, ami mindhármunknak jó (és nem éjjel). Szóval hiányoznak, na. Így is, úgy is. Gondoltam legalább a képeslapot elküldöm, dobok bele néhány szaloncukit és 1-2 skberno@ díszt. Becsomagoltam, eszembe jutott a cím is és nagy lendülettel becaplattam a postára. Itt kezdődött a móka, mert nem kellett hozzá nagy leleményesség, hogy a postás érezze (tapintsa), hogy nem csak dokumentum van benne... - Vámáru nyilatkozatot kell kitölteni... - Tessssééékk?! 🙈 - Mi van benne? - Tessssééékk??? - Meg kell adni, mit tartalmaz. És ki kell tölteni a nyilatkozatot... A kabát már olvadt rajtam. Vagy 5 pakkot adtam föl mindenfelé, gőzöm nem volt, ebben pont mi volt. Behúztam, hogy ajándék. - fel kell sorolni... OK, édesség és dísz. - mennyi értékben? Pfff, 1000 Ft  - ebből mennyi az édesség? -Tessssééékk??? 8 szem cukor (de lehet

Rengeteg fonal, anyag, ötlet, pin és nyomtatott minta. 😀🤷‍♀️🧶🪡🧵

#elmélkedés

Késésben, fáradtan és egy ekkora teliholddal indul ez a hét. Mi mást mondhatnèk?

Mai evangélium: #elmélkedés Nem cserélem le a lentebbi dalt (mármint a verziót), mert ezt állítottam be, de ezt is hallgassátok, nézzétek meg. Josh és a tehetsége az Úristen nagy ajándéka és kegyelme, egy gond van vele, hogy nem itt él. 😉 a zongorista külön tapsot érdemel.  #josh  

Szerintem ezek a kérdések közöttünk is megállják a helyüket, érdemes átgondolni őket. https://www.facebook.com/100065018138396/posts/276860374491232/?app=fbl  

Ezt illik idetennem. Ők már akkor nagyon menők voltak, amikor az Adagio még sehol nem volt... nem is egy cd-m van Bögötén tőlük, de már nagyon régen nem hallgattam őket. Annak idején még a rómain kint hasaltam a füvön és közben hallgattam őket a hordozható cd-lejátszómon. Nem, nem száz éve volt,de majdnem... 🙈 pár hete volt az együttes 17 éves, és szüntelen koncerteztek. Végig. Annak idején ajándék jeggyel voltunk a budapesti koncerten, ahol tőlünk nem messze ott ült az Adagio is, még Környeivel. Tegnap olvastam, hogy kórházba került (Covid), ma meg íme... 🖤 Nagyon hamar elment, pár napja hirdették meg a jövő  évi koncerteket, turnékat. Annyira sokan költöztek oda föl mostanában, hogy a leggyakrabban használt ikonok között van a 🖤 ... énekelj Carlos odafönt nagyon sokat, a te hangod tetszett legjobban a négyből.  És egy dalt még ideteszek:  #ildivo/adagio

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Azt mondta az első : - ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni. - Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra. A második azt mondta: - ÉN VAGYOK A HIT! - Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. - A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: - ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. - Ezzel ki is aludt. Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: - De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! - Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: - Ne félj! Amíg ne

Péntek estétől volt lehetőségem a nyeremény kódommal újra megnézni az előadást (azt hiszem, hogy ez volt a harmadik), már félő volt, hogy bele sem férek az időtartamba, de azért ma délután sikerült. Úh, ez még így is nagyon jó volt! Érdekes, hogy nem egy full első szereposztást rögzítettek, hanem váltósat. Szerencsére Verébke volt, pl. hiába jók, Szilveszter és Pesák Á. váltója is sokkal jobb és a meglepetés, hogy Nemcsák K. volt a miniszter elvtárs és hát, nem is volt rossz... :) Igaz, hogy őt nem maszkírozták el, a sapka is mintha le sem jönne róla, de mégis jó volt. Gundi viszont sokkal jobb, mint harsogó Harsány L; és a zeneszerző srác is megint jó deStephano volt. Csodálatos előadás, bármikor újra megnézném majd, ezt Vajk nagyon jól megírta és megcsinálta. A kedvenc részeknél még így is megborzongtam, megkönnyeztem és nem lehetett nem megtapsolni Verébkét a végén. Most így közelről is azt néztem, hogy ezek a csapattagok tényleg mennyire hasonlítanak az igazi Aranycsapa

Néhányat azért írtam idén is:

Jelentem, erre a szezonra bezár a műhely. Még egy sírdíszt készítek otthon, de aztán egy kis pihenés jön.

 Én is így gondolom, sőt így gondoljuk anyukámmal. :) és hozzátenném még, hogy sok fény kell, rengeteg világítós bármi és akármi. "A karácsony első számú szabálya: a karácsonyból sosem elég. Még a takarítószobát is fel kell díszíteni; van egy külön télapóm, amit oda szoktam helyezni, hogy akkor se feledkezzen meg az ember a karácsonyról, amikor kinyitja az ajtót, hogy elővegyen valami unalmas dolgot, például a partvist. Szerintem így kell, hogy legyen. A karácsony ugyanis olyan csodálatos időszak, hogy egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk róla. Maja Lunde Egy kis maradék, egy kis fény:

Tegnap délutánra annyira tele voltam már mindennel, hogy kellett egy kis szabadság, ezért körbeszagoltam a vásári forgatagban. Enyhe csalódás - a diszítés, fények, pompa az csodálatos -, mert nagyon kevés portéka van (kajálda annál több), kevés az eredetiség, kevés a bodega is, viszont előny, hogy csak védettségivel látogatható az összes, viszont alig találni meg a kijáratot. :) DE! Mindettől eltekintve jól esett, jó ötlet volt. Ja, és persze végre szereztem egy gyönyörű kerámai párologtatót, már nagyon régóta szerettem volna, sajnos a korábbi nem élte túl az egyik költözést.

Medve úrral együtt örülünk, sikerült pótolni néhány fonalat, így a kb három félbehagyott projekt valamikor majd elkészülhet, mindegyik a pozitív időszak teremtménye. Nem szoktam ennyit elkezdeni, csak hát most nem volt választás. ;)

A tegnapi nap meglepetése: Nagyon szeretem a képeslapokat, a jól megírtakat (értsd jól: személyre és helyzetre, alkalomra szabott) pedig különösen. Ezt tegnap kaptam, már többször elolvastam, annyira szeretem. (Hozzáteszem, hogy páran még kaptak hasonlóan jól célzott és jól eltalált lapokat, azokat nem olvastam, de nincs kétségem, hogy azok is mind így betaláltak.) Nagyon köszönöm!

Kis ünnepség és ünneplés tegnap, már a második karácsonyunk maszkban. Tegnap csak az ünneplés felét csináltuk, csak desszert volt és rövidebb ideig voltunk együtt, mint amire amúgy képesek lennénk (és amit igényelnénk is). De mégis, így is, öröm volt együtt lenni, együtt örömködni, ajándékozni, adni és kapni. A fertőtlenítő meg decensen feszít mindütt, pl. a világfinoma bejgli mellett. Abszurd. De ez van.

Limitált és nem eladó, viszont odaajándékozott kisharangok. 

Ahogy ezt mindet elolvastam és még pont ajándékoztam is magamnak virágot, az jutott eszembe, hogy több körben majdnem úgy volt, hogy belevágok és a pedagógia felé veszem az irányt... de pont az volt bennem, vagy az volt a(z egyik) gyávaságom, hogy de mi lesz a fárasztó(bb) és neheze(bbe)n kedvelhető, szerethető gyerekekkel. 10 és fél évvel ezelőtt, amikor (vagyis mielőtt) igent mondtam a mucikákra, azért erőltettem az előzetes találkozást, hogy ezt érezzem. Nem az érdekelt főként, hogy milyen hely, milyen ház, hanem tudunk-e vajon együttműködni, tudnám-e szeretni azt a két kis mocsótát. Jó döntés volt, könnyen lehetett rájuk igent mondani, pedig nehézség is volt bőven. De azt a két gyereket nagy kár lett volna kihagyni az életemből. A mai evangéliumot és elmélkedést érdemes meghallgatni:  https://www.youtube.com/watch?v=kephMpbFe_k

Péntekre már annyira fáradt voltam és későn is kerültem ágyba, hogy sajnos nem fért volna bele egy igazi 'ablaknyitás', ezért inkább nem kapkodtam el.

 

Mai meglepetés, nyeremény, péntek esti program. 🙏⚽️🎭

A másfélhetes por mellett ez várt ma reggel az asztalomon. 😀🙏

Ahogy minden évben, sajnos idén is gondom lett az idővel. A portéka egy részét azért megmutatom, nem tudom még   hogy a többit be tudom-e fejezni. Dekorációra vagy ajándék comagolásra (is) alkalmas (bélelt) csizmákat varrtam (ragasztott felakasztóval).  Ennyi a teljes készlet, képről lehet, hogy nehéz válogatni, de aki komolyan válogatna, szóljon és valahogy megoldjuk. A méret kb.: 15x30 cm, persze van valamennyi eltérés. Kisebb ajándékok elrejtése nagyon ideális, szerintem nincs is benne két teljesen egyforma. Ár: 850,-