Amiért a hétvégét várom...

Az egyik dolog:

és a másik, ez a könyv az egyik karácsonyi ajándékom:

"Szinte bármilyen komolyabb eredmény eléréséhez, legyen az egészségi, anyagi, szakmai, párkapcsolati cél, következetes energiabefektetés szükséges, annak minden kényelmetlenségével, fárasztó voltával együtt. Ha már próbáltál leadni tíz kilót, megtanulni élvezhetően játszani egy hangszeren, vagy megírni a saját könyvedet, tudod, miről beszélek. Van tehát egy csomó élethelyzet, amikor a szívós kitartás elismerésre méltó és előrevivő dolog, ugyanakkor van, amikor bölcsebb rájönni arra, hogy itt az idő valamit föladni, és rábízni a gondviselésre. Ha létezésünk csónakjában a folyó sodrásával ellentétes irányban evezünk, akkor az egész életünk arról fog szólni, hogy rendkívüli erőfeszítések mellett nem jutunk sehova. Ha szinte megfeszülünk és mindent beleadunk, akkor is egy helyben fogunk rostokolni, vagy lassan csordogálunk hátrafelé. Feltételezem, mindenki ismer olyan embert a környezetében, aki ilyen nagy erőfeszítésekkel éli az életét, mégsem jut egyről a kettőre. Meg hát, gondolom, olyan is akad, aki saját maga is érezte már egyszer-egyszer: hiába tesz meg minden tőle telhetőt, valahogy mégsem akarnak működni a dolgok. Ilyenkor, ha valaki elég bölcs, legalábbis fölmerül benne a gondolat: nem lehetséges-e, hogy valamilyen áramlat ellen evez ennyire? Nem lenne-e itt az idő egy kicsit letenni az evezőt, és megnézni, hogy mi történik?" Dr. Buda László: Életbátorság