18 - Igent mondani...

Ahogy ezt mindet elolvastam és még pont ajándékoztam is magamnak virágot, az jutott eszembe, hogy több körben majdnem úgy volt, hogy belevágok és a pedagógia felé veszem az irányt... de pont az volt bennem, vagy az volt a(z egyik) gyávaságom, hogy de mi lesz a fárasztó(bb) és neheze(bbe)n kedvelhető, szerethető gyerekekkel. 10 és fél évvel ezelőtt, amikor (vagyis mielőtt) igent mondtam a mucikákra, azért erőltettem az előzetes találkozást, hogy ezt érezzem. Nem az érdekelt főként, hogy milyen hely, milyen ház, hanem tudunk-e vajon együttműködni, tudnám-e szeretni azt a két kis mocsótát. Jó döntés volt, könnyen lehetett rájuk igent mondani, pedig nehézség is volt bőven. De azt a két gyereket nagy kár lett volna kihagyni az életemből.

A mai evangéliumot és elmélkedést érdemes meghallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=kephMpbFe_k