berno

Idén (is) lemaradtam a Dal-ról, hogy kik indultak, kik nem, el is ment mellettem majdnem az egész. Tegnap már láttam, hogy Pápai Joci továbbjutott, vagyis bejutott a döntőbe, aztán meghallgattam a dalt és rájöttem, hogy ismerem. Ne kérdezzétek, hogy honnan, gőzöm nincs. Vagy lehet, hogy nem is ismertem a dalt, csak annyira jó, hogy valahogy ismerősnek tűnt. Nem tudom. Szóval, még tart a döntő, nem is tudom mi lesz a vége, de drukkolásként ezt ideteszem, hogy legalább hallgassátok meg, drukkoljunk így, vagy ismerjük el így. Youtube-on nézem amúgy élőben (és még rajtam kívül több mint 529 ezren :) , és ez csak a youtube-felület - félig, mert hogy amúgy a holnapi utamra alapozok, de erről majd holnap vagy inkább hétközben mesélek. Nagyon sok negatív írás is ömlik a produkció alatt amúgy, de ezeket el sem olvasom, inkább azok szúrtak szemet, amit külföldiek írtak, pl valaki Mexikóból (nem ottani magyar), és más országokból, hogy nekik ez a kedvencük és nem is tud magyarul, mégis na

Legyetek kedvesek! :)

Nem szabad elfelejteni, hogy minden félelem, szorongás, keserűség - hívás, s ugyanígy a derű, a jókedv és a bizakodás is. S amit következetesen hívsz, az végül odajön hozzád. Popper Péter

Holnaphoz három hétre megnézem, mit tudnak élőben. :)

Hát ez betelt. Ez a kisebbik mucika olvasási naplója, amibe azt kell beírni, hogy mit olvas minden nap (!), a kötelező tíz percben, a nagy pedig 15-ben. - Ennél sokkal többet olvasunk. - Idén teljesen a kezembe vettem az olvasást (is) - mert szerintem alapvető dolog, hogy valaki jól olvasson, mertha azzal gondja lesz, tanulni sem fog - amúgy meg olvasni csodálatos. :) , tehát hétköznap kevés esetet leszámítva, mindig olvastunk, a hétvégén a kettőt már kevésbé tartották, de néha egy-egy sikerült. Egyébként az iskola is ideír be, heti két olvasás van (szerintem nagyon kevés). Na, eddig soha nem telt be, még félig sem. Most betelt. :) Alexnak még van három sor. Kíváncsian várom, hogy adnak-e egy másikat vagy mit fog reagálni az iskola erre, mert még július végéig van iskola, valahova addig is kellene írni, de mivel ez már most betelt, pedig nem is olvastunk minden nap, tehát igazából elvárnak valamit, de szerintem maguk sem gondolják komolyan.

Müller Péter: "Úgy csókolj, mintha utoljára csókolnál" Úgy csókolj, mintha utoljára csókolnál. És úgy nézz a társadra, a barátodra, még a gyerekedre is, mintha utoljára látnád. És akkor a szíveddel látod - nem a kisbetűs, vacak, szürke hétköznapot, hanem a Nagybetűs Csodálatos Életet. Az ember utólag döbben rá, mennyi csoda mellett ment el. Utólag jön rá, hogy elfelejtett szeretni. Utólag, hogy boldog volt, s észre sem vette. Utólag, hogy nem is figyelt a másikra. Utólag, hogy elfelejtett jónak lenni hozzá. Utólag, hogy kár volt őt nem szeretni. Kár volt unni, aminek örülni is lehetett volna. Kár volt „természetesnek" tartani, hogy a kutyusod lihegve nézett rád, egy angyal szeretetével – amíg élt. Utólag jövünk rá, amikor már nem lehet visszacsinálni semmit, hogy elkótyavetyéltük vaksággal, süketséggel és közönnyel az életünket. Rossz szemmel néztük. Minden beszélgetésed, minden találkozásod, minden futó pillanatod lehet kisbetűs, zavaros, unalmas esemény, amely

Nem egyszerű így tenni: Ne aggodalmaskodj a holnap felől. Bármi jön, légy nyugodt és szilárd. Ne menj elé. Aki rosszul várakozik, nem tud örülni annak, ami van. Álmai csak annak teljesednek, aki a jelenben is megtalálja magát. Müller Péter

Ez nem tudom, honnan ugrott most így be, de nagyon erős volt élőben (is).

Reggel óta többször nekigondoltam egy hasonló posztnak, aztán legyintettem, és nem írtam meg. De hasonlókra gondolok ünnepekkor is, születésnap-névnap, egyebek. De ma tényleg megírom, vagyis kirakom azt, aki megírta. Remélem, hogy aki a face-re kiírja, azért el is megy, fel is hívja, egyebek. Remélem. Naray Tamas · 1 órája · Minden tiszteletem mellett. Azt szeretném megkérdezni, hogy miért a fészbukon köszönti fel valaki az édesanyját? Mert úgy vélem, erre a következő opciók lennének inkább, mivel ez nem egy nyilvános ünnep, hanem egy bensőséges hálaadás: ... 1. Elmegy hozzá személyesen. Virág, csoki, egyebek. 2. Ha az nem lehetséges beszél vele telefonon. (Skypon. Stb.) Hogy hallja a hangját. 3. Levelet ír sajátkezűleg. Csak neki. Nem a nyilvanosságnak. Kézzel. 4. Ha már nem élne, virágot tesz a sirjára és ma rá emlékezik. Csendben. De posztban? Meg uzenetben? A fészbukon? Sorry. Nem akartam ünneprontó lenni. Csak nem értem. https://www.facebook.com/naray

Bizony, Pemberley-ben jártam... :) És még mindig alig hiszem el. A hely ugyan ebben a formában, vagyis névben nem létezik, de a BBC-s feldolgozásban ez volt Darcy otthona. A valóságban Manchester mellett, Disley-ben található a Lyme Park. https://www.nationaltrust.org.uk/lyme Nagyon-nagyon régóta vágytam ide. Nagyon messze van, sokáig küzdöttem vele, hogy összerakjam, hogy lehete eljutni oda és vissza. Nem is volt sajnos sok időm ott lenni, de minden pillanat nagy kincs és nagy-nagy öröm, emlék, minden. Az eredeti terv az volt, hogy vonattal megyek és busszal vissza. Hajnali öt után már elindultam, 11 körül jöttem meg éjjel. Volt némi nehézség, pl hogy az odafelé utat reggel hét előtt újra kellett gondolni, mert élőben drágább vonatjegyet venni egyes társaságoknál, mint általában és a 82 fontos vonatjegyet nem tudtam bevállalni, mégha ezzel időt is kellett veszteni. Majd megfeszültem, hogy tényleg rugalmas és elszánt is tudjak maradni, ezért szerencsére (Hála Istennek) id

Na, ki találja ki, hol jártam tegnap és szereztem meg a kilencedik pecsétet...? :) Segítek kicsit, és mindjárt mesélek a tegnapi hihetetlen napról, a képek már töltődnek: https://www.youtube.com/watch?v=hasKmDr1yrA

Ez is nagyon izgat, hogy a filmeket végignézzem és ahova lehet, eljussak: http://mertutaznijo.cafeblog.hu/2015/07/29/jane-austen-filmek-nyomaban/ http://www.derbyshireuk.net/pride_prejudice.html https://www.buzzfeed.com/chelseypippin/the-pride-and-prejudice-super-fans-guide-to-britain?utm_term=.ajypQJmxKZ#.vnkJAp6QOr https://www.buzzfeed.com/eleanorbate/lost-in-austen?utm_term=.wdMznkVLO3#.ojeAE60aOy https://www.nationaltrust.org.uk/lists/jane-austen-film-and-tv?campid=Social_Central_Facebook_JaneAusten_Birthday-161216 És idén újabb évforduló, idén lesz 200 éve, hogy meghalt Jane Austen, úgyhogy sok minden jó program várható. http://janeausten200.co.uk/

Hogy ott jártam, már tudjátok, beharangoztam. :) És hogy túléltem, az is kiderült. :) Kötelesség teljesítve, itt-ott még élveztem is, de igazán, igazából többnyire élveztem. Nagyon sokan voltak, szerintem sokkal több ember van bent, mint amennyi csinálni tud bármit is, így aztán elég rossz, hogy 30-40 perceket kell várni, hogy sorra kerüljünk egy-egy valaminél, ami aztán pár perc. Szinte mindennél, amit igazán élvezni lehet, bugyogóig elázni, de konkrétan. :) A képeket itt láthatjátok, amik inkább a legoból építhető ötletességet mutatják, a sok víz  miatt, meg hogy kapaszkodni kellett, ki ne essek - máshol nem tudtam fényképezni. :) https://goo.gl/photos/GptsavpYwVYXBbYE6 Matthew nagyon izgult, hogy nekem tetsszen, már előtte egész héten másról sem beszélt, ott meg bőszen forgatta mindenhol a térképet (pedig ő aztán nagyon ismerős) és bármerre mentünk, mindig mondta: Óh, ezt fogod szeretni. :) És hazafelé beültünk és gyorsan megkérdezte, Berni, a Legoland az jó volt?? mutato

A National Trust-os útlevelemmel kicsit elmaradtam, és így félő, hogy nem lesz meg a 30-as küldetés és aztán az emléklap, úgyhogy újra belehúztam. Múlt hétvégén megszereztem a 8. pecsétet a Ham House-ban. Érdekes hely volt, de belül nagyon-nagyon sötét. Hogy anno a kis semmi fényekkel hogy nem őrültek meg bent a sötétben, nem is tudom. A kert gyönyörű és elég nagy is. A tulipánoknak márcsak a végét kaptam el, de ha a formakertben a sok -sok bokor levendula egy másik lila virágúval kinyílik, az csodálatos lesz. A házhoz visszatérve egyre jobban tetszenek a régi hatalmas fa utazóládák és a még mindig működő régi órák. A képeket itt találjátok hozzá: https://photos.google.com/u/1/share/AF1QipM92vX6q8MidAMaQEK9coT41FnYG_DSJsDXis7KwKLpj0JynoxONTORbTEmtF7t7A?key=N2pTNnFsYWxhM1N2aGVJVDNXTC1vSlBLUTZiWlFR

Erre emlékszem, amikor el kellett szavalni a templomban Anyák-napján, a nagyanyókának, aki közben tegnap volt már tizenöt éve, hogy nincs velünk így, csak úgy. DONÁSZY MAGDA: NAGYANYÓNAK Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma! Olyan jó, hogy anyukámnak ... is van édesanyja. Reggel mikor felébredtem az jutott eszembe, anyák napján legyen virág mind a két kezembe. Egyik csokrot neked szedtem, odakünn a réten, Te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat, jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem, és hogy az én jó anyámat felnevelted nékem.

Milyen jó ötlet, kell egy ilyet szereznem.

Tegnap csak felkaptam ezt a kólát és hirtelen olvasva úgy tűnt, mintha azt írták volna: Anyja napja. :) Hát legyen.

Kinek is a megállója? Az enyém? :) be

Nagyon fontos írás fontos gondolatokkal, olvassátok el és mindenki találja meg benne azt, amit. :) https://blog.palferi.hu/az-anya-fele-vezeto-uton-kialakul-bennem-elni-jo-az-eletem-ertek/?utm_source=P%C3%A1lferi%20eredeti%20feliratkoz%C3%B3k&utm_campaign=20170507&utm_medium=email&utm_content=

Alakul az évadtervem is :) Innen minden kötelező elem, és ez csak az egyik kedvenc helyem. :) https://www.youtube.com/watch?v=JlvzhxJl5Vw

Ez így van. "Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos." (Müller Péter)

Lakik itt valaki, aki igazán nem szokott fukarkodni az ölelésekkel és a pici, de erős karjaival nagyon is sokat tud arról, hogy milyen jó is az, és amikor valamiért épp gőzöl a fejem, hozzá szokta tenni: Akarsz egy hug-ot (ölelés)? :)) De válaszra nem szokott várni. A megoldás nem mindig a szó. Hanem egy ölelés. Amiben sokkal többet adsz minden szónál. Mert szavakban nem mindig találod el, amit hallani szeretne. De az ölelésben éppen azt fogja hallani. Amire szüksége van. Téged. Csitáry-Hock Tamás

Ma egy igazán, de nagyon-nagyon pocsék nap volt. Ami lehetett rossz, az az lett. Egymás után sorban jöttek a nem kívánt fordulatok, pl úgy volt, hogy délután már elutaznak a S-ék, egy husky-táborba sátrazni, de olyan rossz idő lett, hogy a sátrakat elvitte a szél, tehát törölték. Addigra persze már be volt minden pakolva, stb Aztán volt még mindenféle, de volt egy cuki dolog. :) Iskola utáni ejtőzésen voltak a mucikák, a kicsi éppen dörgölőzött és mesélte, hogy mit tanult spanyolon. Dallamra egészen spanyolosnak tűnik amit megtanult (bár úgy tűnik, hogy többet színeznek órán, mint tanulnak), én már csak ismerem ugye a spanyol akcentust :) Na, de komolyan. Meg tudja kérdezni, hogy boldog vagy-e vagy szomorú-e. És ezt egy szörnyeteg arccal tanulták meg, de nem is ez a lényeg. Mire végre megértettem, hogy mi van (feltűnt már nektek, hogy a gyerekek milyen türelmesek tudnak lenni az árnyalt agyú felnőttekkel? :) Szóval, a rajzon kiböktem, hogy vannak kis pálcikaemberkék, aszerint hog

Bár majd' megfagyunk, mert tíz foknál nem igazán van több (nem éjjel), hol esik hol mindjárt esik, de ez a szépség ez ragyog. :)

Mióta behellóztam ide a májusnak-májussal, semmit nem bírtam írni, pedig már gyűlik is. Mert vagy úton vagyok, vagy útra készülök, vagy szimplán munkával múlatom az időt és nem mulatom... :) Na, de, ami késik, az nem is múlik, igyekszem majd írni.

Mutatom, hol leszek hétfőn... Na, nem én választottam. :) Évek óta járnak Sámuelék (éves belépővel), meg mindenkit odavisznek, aki gyerekkel van. Már annyit piszkáltak, hogy évekkel ezelőtt belementem, hogy jó, egyszer elmegyek (csak a gyerekek nem tudják, hogy az volt az ígéret, hogy mielőtt elmegyek), na, most jött el az egyszer. :)

Egy csomó minden van megjelölve, amit meg kell-akarok nézni, ilyen volt már az egyik Hogy volt? c. műsor is, amiben a Madách Színház volt a vendég. Nagyon jó adás, érdemes tényleg megnézni, sok kedvcsináló és emlék sok jó előadásból. http://www.mediaklikk.hu/video/hogy-volt-szinhazrol-szinhazra-a-madach-szinhaz/ Ennek hatására körül is nézek a youtube-on, hogy milyen előadást tudnék most megnézni, miközben meg akarom tervezni a következő hétvégéket még.

Ez sokszor előjön, de mindig érdekel és érdekes. :) Neked mi volt a jeled? http://dipen.cf/archivum/137 Ő itt az enyém :) Nagyon szerettem.

... csináltam egy tortát. :) Ma délután van a kis hétévesnek a szülinapi partyja, el sem mondom, hány gyerek jön... :))

Tatiosz: Fogadd mások fényét megértéssel ,,Tudjuk megbecsülni, s ha kell dicsérni mások kiválóságát. Ami igazán jó, ami igazán nagy – ritka; de látni, felismerni a kiválóságot, nagy lélekre vall. A más iránt érzett megbecsülés egy neme az önbecsülésnek. ... Aki ismerni szeretné a többieket, legelőször ismernie kell önmagát. Az önismeret az ember fokmérője. Az okos ember tudja, hányadán állnak a dolgok, s hol a helye a világban – ez megvédi szívét a lassan, vagy a soha be nem gyógyuló sebektől, és szellemét az emberhez méltatlan gondolatoktól.,,

Ah, ez annyira igaz. :) És pont emiatt, mivel ezt már olyan sokszor olvastam, néha, amikor nem vagyok nagyon benne a helyzetben, próbálom máshogy fogalmazni a mondandómat, hogy ne tudjak mindent előre. :) „A felnőttek mindent előre tudnak. Azt is, hogy leesem onnan, azt is, hogy összetöröm, azt is, hogy felgyújtom, azt is, hogy kiöntöm, azt is, hogy megfázom, azt is, hogy tönkreteszem, és azt is, hogy nem lesz ennek jó vége. Csak azt nem értem, hogy akkor miért mérgesek, amikor a végén igazuk lesz.” (Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?)

Újabb hangszert és tehetséget mutatok. :) A zene a mindennapjaimban egészen máshogy szivárgott be, mint valaha is gondoltam volna, két zongora a házban (pianínó és gépzongora), két gitár (akusztikus és elektronikus erősítővel persze), fagott és kották mindenhol, metronóm, kottatartók, stb. A délutáni rendszeres gyakorlások, a ki-bejáró zenetanárok, stb... Így aztán adja magát, hogy többször beszélünk zenéről és hangszerekről is. (Plusz amennyit és élőben igyekszem hallani, na meg a youtube, ugye... :) Ma hazafelé ismét témánál voltunk - és nem én kezdtem, de ez már nem is az első ilyen beszélgetés volt. Matthew: Berni, mi a kedvenc hangszered? - léccives mondd, hogy a fagott AAAAAAAz! :)) (hozzáteszem, hogy magyarul beszélgettünk teljesen, ebből most semmit nem fordítok, tehát külön elismerendő, hogy a hangszerek nevét is már megtanulták - tőlem). - Alex ezzel egyidőben már mondta, hogy a gitár az!!! Én: a fagottot megszerettem, amióta téged hallgatlak és együtt gyakorolunk

No, ezek is a régi képek. Teljesen tipikus, aki a másikat belelöki a medencébe, később maga is beleesik (fejjel), aztán utána jöhet a harcászat...

Előkerült az az album, amit annak idején, az első ciklus végén (2012. szeptember) adtam emlékbe. Afféle 'munkabeszámoló' volt, de igazából addig nem látott képek voltak benne, csak olyan, amikor velem voltak - na persze, ez nem volt nehéz, hiszen mindig velem voltak hétköznap. :) Akkor Matthew még másfél éves sem volt, Alex pedig három és fél. A pici folyton itthon volt, a nagyobbacska pedig délelőtt pár óvát már oviban, de délután mindig mindegyik itt volt. Tehát rengeteg alkalom és helyzet volt a fotókra. :) Volt rengeteg mindenféle pillanat, később ugye csak a jóra emlékszünk. :) Na, a lényeg, hogy elővettük az albumot és ahogy sejtettem, nagyon szeretik nézegetni és jókat nevetünk rajtuk. Mutatok párat, bár ez a három most pont a kicsiről van, mert fura látni, milyen gyorsan megnőtt, hogy már hét, pedig csak mekkora volt. Az első a portugál parton van, a második itt szemben a parkban, még derékig ért neki a nárcisz... a harmadik pedig jellemzően ő, valami mindig volt a k

Újabb szülinap, újabb ünnep, újabb torta. :) Íme, a közepéből pedig folyik a smarties. :)

13-án még volt időpontom a fogorvoshoz, utána pedig kirándulás és mozi volt tervben. Féloldalra zsibbadt voltam, de gondoltam más gond nem lesz, viszont ez most más cucc volt, mert nagyon kába voltam, a mozi ki is maradt, de az inkább a rossz műsor miatt és este korán lefeküdtem. A kirándulás igazi célja a Várkert Bazár volt (BKV hajóval remekül megközelíthető :) ), mert szemből már láttam sokszor, de közelről még nem. Igazán szép lett, érdemes menni és megnézni. Sajnos nincs igazán kihasználva, sem jól használva, pedig érdeklődés lenne rá, hiszen voltak elég sokan, ahhoz képest, hogy szimpla csütörtök délután volt. A képeket fogjátok látni, akkor még az idő is nagyon szép volt. A medvés képek egy játékkiállításnak nevezett valamin készültek. Az ötlet nagyon jó és fontos is lenne, de kicsit vagy kezdetleges vagy amatőr, nem tudtam eldönteni. http://www.varkertbazar.hu/ https://goo.gl/photos/cXb5Ke6Wk5dHwX897

Keddre márcsak egy jó ebédes tali és ez-az maradt, de úgy terveztem, hogy nem terveztem. :) A Kossuth térre mentem, mert amióta ilyen szép lett és sehol egy kordon, se semmi akadály, még nem voltam. Nagyon-nagyon sok turista volt, ennek örültem. :) És még egy díszőrség-váltást is elkaptam, igaz, hogy meglepődve láttam, hogy mostanában ezek közbe vihoghatnak... Na, ettől még érdekes volt, a tér és a környék pedig még mindig a kedvencem. Telefonos képeim vannak csak, tehát ha nem túl élesek vagy hasonló, ez emiatt lehet. Nagyon hideg volt egyébként, azóta tudom, hogy az a hideg szél hozta a másnapi havat. :) https://photos.google.com/u/1/share/AF1QipON0osQTKo2rQ_YownE41dVDCYamjZqKwK5SZ6IFOVaHuXuHyG0XGQNq39I9uFJlQ?key=OERaeV95c0lOZmxqSV9vMGdmZWNGajFWSjFhb2xB

Kedd délelőtt még volt időm elmenni a Müpa-ba és átvenni a hónapokkal korábban online megvett bérletemet. :) És nagyon profi, nagyon jól néz ki a bérlet, ami igazából egy kártya és a hátuljára van nyomtatva, hogy mikor van jelenésem. :)

Itt - ott a helyem (?) :)

Az Allee-ban egy kicsiny részen ilyen cuki és szépséges kertecske található. A virágok igaziak voltak. :)

Ilyen idő is volt:

Igazán szívesen tervezgetném már a helyet, ami a barlangom lesz ősztől, főleg, ha nyernék a lottón és a saját barlangomat lehetne tervezni. Szóval, így aztán persze jár ez-az a fejemben, és épp megláttam ezeket múlt héten és nagyon oda lettem. :)) Sorban egymás után láttam meg őket, vicces, de először a wc-s tetszett meg :) Így aztán gyorsan lefotóztam, hogy meglegyenek, mielőtt rámszólnak. A gyerekszobás csak ott volt, az nem a terv része. ;)

Bárhol szeretem a naplementét nézegetni, a késői repülések miatt már többet elkaptam a reptéren, ahol a szem messzire ellát, ilyen volt tegnapelőtt, bár a színem nem igazán jönnek így vissza, de egészen varázslatos volt.

Nagyon hálás vagyok, amiért hármat is sikerült fordulni a színházakban a múlt héten. :) Mutatom azt a képet, ami mindig örömmel tölt el. :) Mármint élőben. :) És íme a látott előadások, talán majd sikerül róluk írni is.

Nem tudtam vele betelni :) *repce*