Pemperley
Bizony, Pemberley-ben jártam... :) És még mindig alig hiszem el.
A hely ugyan ebben a formában, vagyis névben nem létezik, de a BBC-s feldolgozásban ez volt Darcy otthona. A valóságban Manchester mellett, Disley-ben található a Lyme Park.
https://www.nationaltrust.org.uk/lyme
Nagyon-nagyon régóta vágytam ide. Nagyon messze van, sokáig küzdöttem vele, hogy összerakjam, hogy lehete eljutni oda és vissza. Nem is volt sajnos sok időm ott lenni, de minden pillanat nagy kincs és nagy-nagy öröm, emlék, minden.
Az eredeti terv az volt, hogy vonattal megyek és busszal vissza. Hajnali öt után már elindultam, 11 körül jöttem meg éjjel. Volt némi nehézség, pl hogy az odafelé utat reggel hét előtt újra kellett gondolni, mert élőben drágább vonatjegyet venni egyes társaságoknál, mint általában és a 82 fontos vonatjegyet nem tudtam bevállalni, mégha ezzel időt is kellett veszteni. Majd megfeszültem, hogy tényleg rugalmas és elszánt is tudjak maradni, ezért szerencsére (Hála Istennek) időben átértem a buszokhoz és még volt jegyem a fél 8-as járatra Manchesterbe.
/Hajnalban pillanatok alatt kreáltam egy A és egy B tervet, az A szerint megnézem, van-e busz és jegy; a B az lett volna, hogy leülök, megreggelizem egy kávé felett és megnézem, hogy hova megy vonat és elmegyek, a C terv - miszerint hazamegyek és búsulok egy másodpercnél tovább lehetett opció./
Dugig volt a busz, egy nagyon fura fazon mellett kellett ülni, de túléltem, vége. Ott sietni kellett, hogy elérjem az óránkénti vonatot Disley-be, szerencsére megvolt előre a menetrend, és még közben kiszámoltam, hogy melyik vonattal muszáj visszaérni Manchesterbe, hogy elérjem egy másik pontról induló buszt Londonba, stb. Erről nem is írok többet, mert maga volt az őrület, meg hogy a Park bejáratát is megtaláljam, ahonnan a ház m ég vagy egy jó 40 perces séta (az állomástól plusz 15 perc). Szerencsére igaz volt, amit a honlapon olvastam és onnan egy kis autó bevitt. Azért sajnálom, hogy nem volt idő erre a nagy sétára, mert csodálatos, komolyan mondom nagyon-nagyon gyönyörű az egész birtok.
Alig hittem el, hogy ott vagyok, nagyon megkönnyebbültem, hogy sikerült. :) Nagy boldogság volt. Látjátok, remegtem, nem is sikerült ez a kép. :)
Aztán ahogy átértem a kapun majd elszédültem. Mert ott volt A kút, a lépcsősor, az ajtó, ahol Darcy kiszáguldott már fel/átöltözve. :)
/Előző nap végigakartam nézni magyarul a teljes sorozatot, vagyis újranézni, de nem sikerült./
/A gazdagon virágzó rhododendron bokrokról már ne is beszéljek./
Álltam csak a tó partján és merengtem. Távolabbi képet nem tudtam csinálni, mert lentebb van a kerítés, mint ahonnan Darcy gyalogolt a filmben, és nem is ez az a tó, amibe beugrott (és főleg nem az, amiben úszott, mert az stúdiós volt), de nem is a lényeg.
Csodaszép, képeslapos képek itt: https://goo.gl/photos/qhjV22g9B4vx6T21A
Nagyon sok a visszatérő, vagy szinte egyforma, de annyira jó volt és olyan gyönyörű mind, hogy nem bírtam kitörölni őket.
Az album végében van néhány helyi kép is a falóból, azok is hangulatosak.
Sikerült elérni a vonatot, és az állomást is megtaláltam visszafelé, közben lőttem néhány képet Manchesterben, ami egyébként nem tetszett, nagyon rumlis, koszos város mindenféle fura emberekkel.
Manchester képekben: https://goo.gl/photos/e9Geq4ojC6i8cL3AA
Egyébként a tegnapi azt igazolta (megint), hogy:
-ahova igazán vágyom, oda tényleg el kell menni
- ahova érdemes eljutni, egyszerűen nincs rövidebb út
- fel kell készülni, DE a kellő helyzetben muszáj rugalmasnak lenni
- az eszemet azért kaptam, hogy gondolkozni tudjak, a szám azért van, hogy kérdezzek, a nyelvet pedig jobban tudom annál, hogy ne használjam :)
És úgy amúgy hálás vagyok a tegnapért teljes egészében. Tulajdonképpen a nehézségeivel együtt, mert erőt adott, hogy képes vagyok sok mindenre.
A hely ugyan ebben a formában, vagyis névben nem létezik, de a BBC-s feldolgozásban ez volt Darcy otthona. A valóságban Manchester mellett, Disley-ben található a Lyme Park.
https://www.nationaltrust.org.uk/lyme
Nagyon-nagyon régóta vágytam ide. Nagyon messze van, sokáig küzdöttem vele, hogy összerakjam, hogy lehete eljutni oda és vissza. Nem is volt sajnos sok időm ott lenni, de minden pillanat nagy kincs és nagy-nagy öröm, emlék, minden.
Az eredeti terv az volt, hogy vonattal megyek és busszal vissza. Hajnali öt után már elindultam, 11 körül jöttem meg éjjel. Volt némi nehézség, pl hogy az odafelé utat reggel hét előtt újra kellett gondolni, mert élőben drágább vonatjegyet venni egyes társaságoknál, mint általában és a 82 fontos vonatjegyet nem tudtam bevállalni, mégha ezzel időt is kellett veszteni. Majd megfeszültem, hogy tényleg rugalmas és elszánt is tudjak maradni, ezért szerencsére (Hála Istennek) időben átértem a buszokhoz és még volt jegyem a fél 8-as járatra Manchesterbe.
/Hajnalban pillanatok alatt kreáltam egy A és egy B tervet, az A szerint megnézem, van-e busz és jegy; a B az lett volna, hogy leülök, megreggelizem egy kávé felett és megnézem, hogy hova megy vonat és elmegyek, a C terv - miszerint hazamegyek és búsulok egy másodpercnél tovább lehetett opció./
Dugig volt a busz, egy nagyon fura fazon mellett kellett ülni, de túléltem, vége. Ott sietni kellett, hogy elérjem az óránkénti vonatot Disley-be, szerencsére megvolt előre a menetrend, és még közben kiszámoltam, hogy melyik vonattal muszáj visszaérni Manchesterbe, hogy elérjem egy másik pontról induló buszt Londonba, stb. Erről nem is írok többet, mert maga volt az őrület, meg hogy a Park bejáratát is megtaláljam, ahonnan a ház m ég vagy egy jó 40 perces séta (az állomástól plusz 15 perc). Szerencsére igaz volt, amit a honlapon olvastam és onnan egy kis autó bevitt. Azért sajnálom, hogy nem volt idő erre a nagy sétára, mert csodálatos, komolyan mondom nagyon-nagyon gyönyörű az egész birtok.
Alig hittem el, hogy ott vagyok, nagyon megkönnyebbültem, hogy sikerült. :) Nagy boldogság volt. Látjátok, remegtem, nem is sikerült ez a kép. :)
Aztán ahogy átértem a kapun majd elszédültem. Mert ott volt A kút, a lépcsősor, az ajtó, ahol Darcy kiszáguldott már fel/átöltözve. :)
/Előző nap végigakartam nézni magyarul a teljes sorozatot, vagyis újranézni, de nem sikerült./
Csak álltam ott, mint egy eszelős és akárhányszor elmentem mellette, vagy le a lépcsőn, megborzongtam, meg-megálltam vigyorogva, van is róla nem kevés kép.
A ház belül is nagyon szép (bár nincs Darcy's festmény), a képek nem túl jók, mert nem lehetett vakuzni, egy lelkes asszony még így is rámszólt, hogy tegyem el), de remélem a kinti képek kárpótolnak majd titeket.
A kert megint maga volt az ájulás. Szent ég.
Álltam csak a tó partján és merengtem. Távolabbi képet nem tudtam csinálni, mert lentebb van a kerítés, mint ahonnan Darcy gyalogolt a filmben, és nem is ez az a tó, amibe beugrott (és főleg nem az, amiben úszott, mert az stúdiós volt), de nem is a lényeg.
Csodaszép, képeslapos képek itt: https://goo.gl/photos/qhjV22g9B4vx6T21A
Nagyon sok a visszatérő, vagy szinte egyforma, de annyira jó volt és olyan gyönyörű mind, hogy nem bírtam kitörölni őket.
Az album végében van néhány helyi kép is a falóból, azok is hangulatosak.
Sikerült elérni a vonatot, és az állomást is megtaláltam visszafelé, közben lőttem néhány képet Manchesterben, ami egyébként nem tetszett, nagyon rumlis, koszos város mindenféle fura emberekkel.
Manchester képekben: https://goo.gl/photos/e9Geq4ojC6i8cL3AA
Egyébként a tegnapi azt igazolta (megint), hogy:
-ahova igazán vágyom, oda tényleg el kell menni
- ahova érdemes eljutni, egyszerűen nincs rövidebb út
- fel kell készülni, DE a kellő helyzetben muszáj rugalmasnak lenni
- az eszemet azért kaptam, hogy gondolkozni tudjak, a szám azért van, hogy kérdezzek, a nyelvet pedig jobban tudom annál, hogy ne használjam :)
És úgy amúgy hálás vagyok a tegnapért teljes egészében. Tulajdonképpen a nehézségeivel együtt, mert erőt adott, hogy képes vagyok sok mindenre.