berno

Áldott húsvétot! (Ez még otthoni képem, indulás reggelről.) #Serenade

Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk. Tom Bodett

Az eső csak 'súrolt' ma, újabb remek nap, ma L-bácsival kettesben. 😊

Mai áradó kegyelem 2 montázsban: Ettal: és Garmisch: ... a többit majd jövő héten. Igen, ma mégsem esett... 🙏 sőt a nap is sütögetett, amíg ájulva néztem ezt a 2 csoda helyet és ami még útközben is körbe vett. A hála végtelen bennem, ennél többet most nem is tudok mondani. 🫶🙏♥️ ... és ezt muszáj még megmutassam: nemcsak Bögötén van hegyünk... 🤭🙃

Urunk, Jézus Krisztus, te a halál sötétségébe elküldted világosságodat. A legmélyebb magány örvényében most és mindenkor szereteted elrejtett hatalma lakik, s titkaid közepette a megváltottak allelujáját énekelhetjük. Add meg nekünk a hit alázatos egyszerűségét, mely nem hagy tévelyegni minket, s ha a sötétség és az elhagyatottság óráiba hívsz, amikor minden bizonytalannak látszik, adj abban az időben is, amikor ügyed halálküzdelmet vív, elegendő fényt, hogy téged el ne veszítsünk, elegendő fényt, hogy másoknak is fény lehessünk, azoknak, akik még jobban rászorulnak erre. Hadd világítson be húsvéti örömöd titka, mint a hajnalfény, napjainkba, hadd legyünk igazán húsvéti emberek a történelem nagyszombatjain. Add, hogy a világos és a sötét napokban egyaránt, a mai időkben is, vidáman járjuk utunkat, eljövendő dicsőséged felé. Ámen.

Mai pár órás, 15ezer lépéses erős érintődések München közepén: A nap csak ma sütött, tehát sietni kellett. 🙃🤞 Rengeteg képem és élményem van,  rengeteg helyen voltunk ma (E-nénivel kettesben), ezért úgy döntöttem  hogy a képek feltöltése és a hosszabb beszámoló majd otthon készül el. Igyekszem kevesebbet is nyomkodni, így csak ilyen montázsokat fogok hozni esténként. Azt azért leírom, hogy nagyhéten, főleg nagycsütörtökön ennyi gyönyörű templomban járni és tömjén füstöt szívni az Isteni kegyelem egyik legkivételesebb formája. 🙏 Egy helyről nem is lesz igazán jó fotóm (mert lemerült a telefonom), de a szívembe égett a kép és az érzés, egy igazán megindító keresztút ábrázolást láthattam. A könnyeim gyülekeztek, olyan tapintható volt a fájdalom...

Tegnapi 3 országos és 9,5 órás utam csak villanásokban: Ausztriában át Németországba:

Milyen egyszerűen néz ki, nem igaz? 🙃 Pedig nem túl kényelmes, nagyon ronda és kétes nemzetiségű emberek vannak... aggaszt, hogy semmi bilétát nem kaptam a táskákról és még nem is segítettek... és hirtelen nem tudom, hogy az igazolványos tartómat hova dobtam be, de remélem, hogy megvan... Igyekszem megteremteni a magam jól létét, cserélgetem a maszkot majd, van zeném, könyvem és filmem is, ha akarom. Egyszer aztán fél 8 lesz... 🤞🙏    

Naagyon izgulok...  Nagyon komoly turista anyagom van, Salzburgra majd menet közben fogok felkészülni, arra még van néhány napom. Nagyon kedvelem a vendéglátóimat, de azért izgulok, hiszen más együtt lakni valakivel és más leülni a fűnyírás után fél órára vagy átugrani megbeszélni a horgolást...  Az időjárás nem akarja a szebbik arcát mutatni sajnos...

Eszembe jutott ennek kapcsán egy-két szakma, amiről gyerekkoromban fantáziálgattam vagy szerettem volna. Óvó-tanító néni sokáig szerettem volna lenni meg fodrász. Ezek voltak a gyerekkoriak. Aztán jött a stewardess és/vagy idegenvezető. Majd a szállodásdi, kb. ezzel egyidőben a kertész is. Ehhez képest... Nektek mi volt ilyen? :)

Már a harmadik ilyen 'adás', amit megnézek. :) Pedig egyiket sem akartam eredetileg, mert szegény Lilut nem annyira kedvelem. Az első Polyák Lilla volt, ott inkább azt bírtam, ahogy felsminkelte magát. Ebből kiindulva Balla Esztinél is ez volt a cél, de ott már úgy elkapott, hogy nagyon kellett nézzem. És ez a harmadik. Abszolút háttérzajnak szántam, mert millió dolgom volt pakolás előtt-közben és ez a Zsófi úgy sodort magával, hogy elképesztő. Van benne élet, tudja mit akar, élvezi amit élvez, szóval valahogy így kell(ene)...

Az élet rövid, élj. A szeretet ritka, ragadd meg. A harag rossz, engedd el. A félelem szörnyű, nézz szembe vele. Az emlékek édesek, tartsd meg őket. Pascal Campion

Érdekes beszélgetés, itt-ott kicsit lehet, hogy jobban leül(t), de szerintem érdemes meghallgaltni.

Nagyon szeretem ezeket az adásokat, érdekes ahogy a színészek a színházzal kapcsolatban gondolkoznak, beszélgetnek, mesélnek.

Szép előadás de már szinte elviselhetetlenül hosszú és lassú... még a nagy dal is belassult és még a szövege is más lett. Zsolti miatt már rég szerettem volna, de nehezen jött össze és közben meg már nem akartam tovább várni. Nagyon szép szerep neki, nagyon jó benne. Olyan jól mesél, kedvesen perlekedik az Úrral és szívszaggató az a vívódás és fájdalom, amikor nem tudja, hogy most akkor mit tagadjon meg - vagy kit. Elég jó szereposztás volt, örültem, hogy még sem Janza volt, közben meg Kalocsai Zsuzsi mégsem passzolt valahogy Zsoltihoz, jobb lett volna Szulákot kifogni.  A tánckar bravúros volt. A téma pedig nagyon is aktuális igazából, ha nem is direkten... és még a hagyományok is mind kevesebb helyen értékek... :( Nem értem, hogy miért nem lehet 6-kor kezdeni, hogy az ember ne fél 11 után szédelegjen ki a színházból. Itt nem is részletezném, hogy milyen a város szombat éjjel...

Az első kötény, amit én varrtam. 😊 ajándék lesz, hetek óta halogattam már: A sajátom volt a sablon:

Nézem-nézem az előttem tornyosuló vasalnivalót a kávém fölött és van egy sokoldalas feladatos listám is.  Utazás előtti hétvége... 😅🤞

... újabb nagyon szép részlet a budapesti koncertből... mekkor élmény ezt még így visszanézni is...

... kacagva sír(t)unk,  a könnyünk mosoly (volt) - persze ez csak úgy eszembe jutott így a színház világnapjának hetében, de az egyszer biztos, hogy én ennyit és ennyire nem tudom, mikor nevettem utoljára. Pár napja kezdtek jönni a kisvideók, fényképek, interjú, miegymás és egyre jobban kezdtem aggódni, hogy jajj, mi lesz ebből... Láttam, hogy sok az ajtó, túlzó a maszk, meg sok a celeb-kisszínésznőcske, stb... (előbemutatón voltunk, mert a hivatalos premier holnap lesz, ezt sosem értem, de én a mait tekintem premiernek.) Aztán ma este kb. az 5. percben felnevettem és utána alig tudtam abbahagyni a vihogást, röhögést, kuncogást, mosolygást, vigyorgást, nyüszítést. Nagybetűs színház és nagybetűs színészi játék, a színdarab megírása és megrendezése pedig ugyancsak mestermű. Így kimérni a humort, a tréfát, a blődséget, az álcát, az átverést, a sejtetést, hát csak gratulálni tudok, de tényleg.  A kislányok nem voltak annyira aggasztóak, Szente Vajk kár, hogy nem játszik többet,

Ezen nagyon jót derültem megint, még az egynapos Bögötére is kb egyhavi horgolási lehetőséget viszek magammal.  🤭 ... és most is gondban vagyok, hogy ki jöjjön velem, ők vannak versenyben.

Jövök még, némelyik portéka igazán gyönyörű. Az egyik keramikusba kifejezetten beleszerettem. Őt még meglátogatom hétfőn. És élő virág is van, remek ötlet! 

Uram, távolíts el tőlem minden akadályt, amely korlátoz engem a jóban. Törd meg szívem keménységét, és szabadíts meg béklyóimtól! Adj nyílt, éber szívet, amely mindig kész az igazi barátságra! Nyisd meg szívemet felebarátaim közeledésére! Vegyem észre, ha valahol megértő szavamra, segítő kezemre van szükség! Lássák meg bennem az emberek az őszinte szándékot, hogy minden gondjukban, bajukban szívesen osztozom, s ha valami jót tehetek érdekükben, mindig számíthatnak rám! Uram, tárd föl szívemet, hiszen te ismered a legjobban! Add, hogy mindenkinek mindene lehessek! Ámen. Imádság barátaimért (katolikus ima)

Ezen nem is tudom, hogy nevessek vagy...?

„Kiégés az én olvasatomban nincs, hanem arról van szó, hogy engem kiégetnek a körülmények. Persze nekem is van önrészem abban, ha ilyen állapotba jutok, de nem az enyém az egész felelősség – a környezet ugyanolyan mértékben felelős érte, sőt, a mai elképzeléseink szerint igen sok esetben a környezet A felelős, nagy A betűvel. Például egy olyan munkakörnyezet, oktatási intézmény vagy egyházi gyülekezet, amely a kiégés jeleit mutatja, megbetegíti az érintettek egy részét. Ráadásul sokan, akik kiégnek, ezáltal hősként is megjelennek: ’Annyit dolgozott, olyan sokaknak tett jót, persze, hogy kiégett. De ilyen az igaz ember!’ A közösség ugyanis hasznot húz abból, ha valaki mindig többet és jobbat akar – aztán ha kiégett, akkor oda lehet tenni helyette a másikat.”  Prof. Dr. Hézser Gábor

Ifj. Vidnyánszky Attila-bérlet 2. előadás  Majdnem eladtam, de a múltkori Nyugat császára előadás után úgy éreztem, nem tehetem. És jól tettem. Előadás egy részben, főleg szeretem, ahol nincs szünet. A Víg-be belépni egy nagy szívdobbanás, olyan hangulata van, de még mindig félve megyek, mert nagyon jó előadások vannak, de az ember nem tudhatja, hogy mit kap... - rendezésileg... 😉 Ma azt tapasztaltam, hogy mindenki nagyon-nagyon kedves a dolgozók közül, rengeteg beteg ember nem marad otthon (úgyhogy én megint maszkoltam), és sokaknak gondot okoz a bal és jobb oldal megkülönböztetése... a ruhatár 200 Ft, viszont a végén rendezett sor keletkezik és hamar jön a kabát. 👏 Az előadásról: röviden annyit mondanék: abszurd. De tényleg... magamtól célszemély nélkül meg nem néztem volna. Mégis tetszett, érdekes volt, hogy vajon hova fut ki. kisAti teljesítménye lehengerlő és nem is emberi. Végig bent van hét órától kilenc tízig. És egyfolytában beszél és a legnagyobb természetességg

Mindig meglep, hogy ilyen normális tudott maradni. 🙏🎭

Kb január óta próbáltunk talizni... 😊

 Minden évben úgy érzem, mintha születésnapot ülnék ezen a napon - olyan ünnepi érzés van a lelkemben - és kicsit igaz is, hiszen a színházban valami minden alkalommal megszületik. Ott élőben, velem, velünk, együtt. Így is ébredtem ma is, fülemben még a tegnap esti dallamokkal, a 'másnaposság' érzésével a szívemben, lelkemben. Az egyik legszebb érzés bennem és annál jobban zavar a külvilág. Amikor csak a töredékét is át tudom élni annak, amiben tegnap részem volt, az is mindig jó. Kapni valamit, átengedni magamon és átadni magam. Kontroll nélkül sok sírással vagy nevetéssel. Ezek a gondolatok úsztak bennem reggel 8 előtt is, amikor mentem dolgozni és hogy nem kerestem elő a színházas kitűzőmet, amit még Velencében vettem nagyon régen... hogy mit is jelent nekem a színház? - hát pont ezt, hogy hagytam magam még ott ragadni a tegnapban, hogy visszavettem az esti karkötőmet, hogy azért is kibírom, hogy ma este inkább otthon ünneplek. :) Megosztom az idei üzenetet közben hálát adok

A legmamább mamám ma lenne 102 éves. Neki készült ez a tavaszi dísz.

A Színházi Világnap előestéjén hol másutt lehettem volna, ha nem... 😉😊🫶♥️🎭🙏 ... és tadamm... ha jól számoltam, ez volt a tizedegyedik Jekyll-em... ebből azt hiszem, hogy a hetedik Petivel... kritikusnak viszont nem nevezném... 🤩 sőt... 🤭😉🫶...  azért csak a hetedik, mert sok volt anno a keverés, de nem egészen egy éven belül, amikor ez volt az 52. előadás, nem rossz... 🤭 de nem is darabra megy, hanem...: ...ajj, szent Isten, nem is tudom mit mondhatnék... végtelenül hálás vagyok, hogy már zsinórban a 3. vasárnapon kaphattam nagyon szép élményt Petitől, meg amúgyis... 🙏 és ez a mai szerintem az első 3-ban van tőle és annak is az elején.... az összes eddig kapottakból az évek során... 🫶 Végre jól hangosították, minden szavát lehetett érteni, gyönyörű élmény volt az egész elejétől a végéig. Ah, tőlem holnap senki ne várjon túl sokat... 😉 ilyenkor nehéz megállni, hogy holnap este ne megint ott üljek. 🤭 Elképzelni nem tudom, hogy milyen belső munka lehet ezt estéről

Amíg találkozunk a Hyde Park környékén, elütöm az időt itthon ezzel-azzal. 🙃🎭

Ajándékba készült: