berno

A KIK nem bízza a véletlenre az őszi készülődést! Mai kép:

Csütörtöktől pótlás és a mai. Már mindjárt vége...

... bármikor visszagondolok erre az előadásra, elszorul a szívem, annyira a lelkemben maradt. Én csak jóval a bemutató után jutottam el és abban az időben kb 3 színház is műsorra tűzte. Kivételesen nem a zenés produkciót választottam, ha megnézi valaki a színlapot, nem is nagyon fog csodálkozni. Az adventi naptáramtól kaptam, nagyon jó döntés volt. Az igaz, hogy szóhoz sem jutottam az előadás után - utólag azért sajnálom ezt, hogy nem írtam. https://bernoblogja.blogspot.com/2019/12/viragot-algernonnak.html

Semmelweis-nap és egyben (bár már nem hivatalos, de...)

Két gombócnyi kedvencség és szép kilátás munka után.

Ők még két hete készültek, csak eltűnt a rengeteg kép között a telefonon.

Volt otthon egy snassz fehér dobozka, amit már nem használok arra, amire - viszont így olyan kis semmilyenke volt, ezért kapott egy kis dekortapaszos tuningot. :)

Péntek délután három színházban jártam. :) Egyikbe visszavittem egy jegyet, a másikban törzstag és jegy- és bérlettulajdonos lettem (köszönöm Szép-kártya), a harmadikban pedig sikertelen voltam.

... ha egyszer találtam egy helyet, ahol most árusítják ki a húsvéti cuccokat? :) Őt nem tudtam otthagyni...

Fincsi ebéddel megünnepeltünk egy Lászlót majd utána körbenéztünk a hegyről.

Valamivel el kellett ütni az időt, amíg a hőmérséklet csökkenésére vártam az esti fűnyíráshoz. :) A szív az enyém, a többit a portékába termeltem, de anyukám úgy gondolta, hogy mindnek talál helyet a lakásban, úgyhogy nyista portéka :) viszont ha valamelyik tetszik, hasonló rendelhető.

Csütörtöktől lemaradásban voltam, de tegnapig bepótoltam. 5 kocka 1 kockában.

A sorozat utolsó állomása: Brigton, az egyik legédesebb, leghangulatosabb tengerparti város - ahol szinte kivétel nélkül mindig megfagytam. Több ruhám is van, amit ezekkel az alkalmakkal kellett vásároljak. :) Azért is választottam Brigthon-t, mert a napokban a kezembe került egy régi NL és abban három oldalon keresztül is erról írtak. Jelnek vettem, tehát megosztom. Néhány posztot is linkelem a fotókkal (Rhy-ról is, ami a cikkben szerepel) Brighton 2012. május: https://bernoblogja.blogspot.com/2012/05/brighton.html https://photos.app.goo.gl/A2vk7V3gnXrdcVEa6 Brigthon 2014. augusztus:  https://photos.app.goo.gl/kZvQBLvPWryGztRb8 https://bernoblogja.blogspot.com/2014/08/brighton.html Rhy (2.): https://bernoblogja.blogspot.com/2014/08/brighton.html https://goo.gl/photos/HkkqYw4SLtBZ94dj6

Jonas Kaufmann most kicsit pikszisen kívül van, de mindig szeretettel gondolok rá, mert voltak idők, amikor csak a yotuube-ról vagy cd-ről hallgatva is kvázi életmentő volt, nagyon szükségem volt rá. A könyvét olvasva arra jutottam, hogy bár mindenki, aki énekhangot akar kiadni a torkán, annak kötelező lenne elolvasni, már sok helyen terítettem a könyvet. Hálás vagyok az Úristnnek, hogy Londonban hallhattam őt élőben (még ha egy előadást sajnos le is mondott), a MÜPÁ-ban már kétszer is, és a tavaszi dalos koncert máig a legkedvesebb élményem vele, azt bármikor újra átélném. https://bernoblogja.blogspot.com/2018/02/vastapsos-este.html https://bernoblogja.blogspot.com/2018/02/nevnap-jonas-szal.html Tavaly nyáron pedig az Urániában voltam két koncertjén is, nagyon nagy élmény volt úgy is. Otthon is van cd is, dvd is. Ha ajánlanom kellene a youtube-ról két dalt, ez a kettő lenne az: A Nessun Dormát szinte csak tőle szeretem, sokszor és sokféleképpen elénekelte, most a koncertes v

Air - és nekem elakad a levegőm, a lélegzetem - mert ahogy ez a pasas tudja ezt játszani, hát úgy senki sem... Egyik reggel hallgattam a pótlón és hát ott is alig kaptam levegőt közben, hát még ha valaki nézi is közben ezt a videót (ami egyébként Budapesten készült).... Muszáj leszek elmenni majd Hauser koncertre, nincs más út, minden korábbi neheztelésem ellenére is. Arra már csak halványan merek gondolni, hogy ha ezt így eljátszotta volna kb 15 évvel ezelőtt és énekelt volna mellé még 3 ember az A-ból. hát.... Mostanában arra is sokat gondolok, hogy van két dolog, amit nagyon szívesen kipróbálnék már nagyon régóta, az egyik néptáncolni újra (kb 30 év után), a másik megtanulni csellón játszani. A zongora megvolt, a gitárt csak nézni és hallgatni szeretem, korábban a hegedű nagy csábítás volt, de most ilyet szeretném, amit érezni is lehet így testközelből. ez pedig hiába ugyanaz, időben nem is túl távol egymástól, mégis egész más érzés, más hangulat... Ez az egyik legszebb a z

Tegnap volt egy 77 éves ünnepeltem és mára is jutott egy, bár ő jóval fiatalabb. :) Az egyik ajándékot elfelejtettem az otthoni rohanásban lefényképezni, de hosszú idő után újra 'dekopázsoltam' egy tálcát és egy hasonló stílusú üdvözlőlapot kapott, mint a mai ünnepelt. :) A mait viszont - a mai idézettel együtt - végre megmutathatom, az ajándék hétvégén készült és már nagyon vártam, hogy átadjam és megmutassam, főleg hogy kedd óta az irodai szekrényemben várakozott. Az ajándék (a képeslap mellett egy könyvjelző, a többi három pici kép azt mutatja, hogy lehet egy szimpla fűszertartóból egy igazi kis mindenest összehozni a varrógép mellé, a kalap (vagy cupcake) pedig igazából tűpárna). Az idézet: Mindannyiunkban van egy gyönyörű virágoskert - a lélek kertje. Itt magunkba szívhatjuk minden egyes virág illatát és felfedezhetjük saját belső énünk valódi szépségét és határtalan szabadságát. Minden leckével, amit az élet tanít, lélek-kertünk növekszik és ragyog.

Krka jó esélyekkel indult, hogy bekerüljön a nosztalgia utazás sorozatba. Már úgy volt, hogy kiesik a listából, de mivel Hauser éppen elvonult oda, ahova jó pár évvel ezelőtt én is, hát bónuszként ideteszem. Hauser sokat javított a koronázási időszak alatt a renoméján, ha jönne a szóló koncertjével, kénytelen lennék megnézni... :) Nagyon szép és a zene is gyönyörű. El sem tudom képzelni, hogy milyen élmény-érzés lehetett neki ott játszani ezeket a nagyon szép tételeket. Az én élményeim-képeim itt vannak: A képekhez a link a posztban nem jó, ezért külön idemásolom: https://photos.app.goo.gl/vu3n5eFH9TicHAxr8 blogposzt: érdemes volt újra olvasnom, már sok minden kiesett (szerencsére), döbbenet, hogy hányszor utaztunk igazán ócska utaskísérőkkel... https://bernoblogja.blogspot.com/search/label/Horv%C3%A1torsz%C3%A1g

Az elmúlt hónapokban listákkal és átgondoltan készültem az emlékezésekre, de úgy látom, hogy a nosztalgia sorozat csak nekem volt fontos, úgyhogy lassan kifutnak. Ettől én még olvasgatom magamat is, ahogy eszembe jut ez-az, vagy ha van valami gondolatom, de nem duplázok posztokat a blogban. Így tehát az utazós blog június végén, a koncertes július végén, a színházas pedig augusztus végén fut ki. Ezeken már dolgozom egy ideje, tehát ami megvan, vagy meglesz az felkerül.

Néha egyszerűen csak ki kell venned egy napot azért, hogy elhallgattasd a világot, és képes legyél önmagadnak megnyílni, és kezdeni valamit a saját gondolataiddal. Kikapcsolni és élvezni önmagad társaságát. És emiatt nem kell, hogy bűntudatot érezz, elnézést kérj, vagy megpróbáld igazolni, hogy szükséged van egy kis magánszférára. Egyszerűen csak azt teszed ami kell ahhoz, hogy megfelelően törődhess magaddal, és ez nem szorul magyarázatra! Dele Onalubi

Tudom, tudom, megint Cornwall, de minden szegletét nagyon szerettem, leszámítva talán Trurot és a sok esőt. Egy igazi gyöngyszemet és természeti jelenséget mutatok: Marazion/St Michael's Mount.:  https://goo.gl/photos/QG5w5xqMK6pZW8yMA Kikerestem hozzá a blogposztot is, jó volt újra olvasni:  https://bernoblogja.blogspot.com/2016/09/st-michaels-mount-marazion.html Óh, és hát az egy és lélek csodája, hogy néhány nehézséget hogy el tud feledni vagy homályosítani. Erre az incidensre nem is emlékeztem utolsó napról, pedig ahogy most elolvastam a hideg futkos rajtam. Szent ég, mekkora mázlim volt végül! https://bernoblogja.blogspot.com/2016/09/negyedik-utolso-nap.html

Tegnap kaptam ezt a képet, hogy bár hiányzik a zé, de... 😉🤫

Nos, pandémia még van, veszélyhelyzet már nincs... 3 hónappal a szülinapom előtt megszűnt a különleges jogrend. Az alábbi posztomat még azzal egészíteném ki, hogy Csonka Bandi karantén adásait érdemes lenne mindet nézni, jó beszélgető társakat választott. https://bernoblogja.blogspot.com/2020/05/a-veszelyhelyzet-alatt.html ... és akkor itthoni hétvége lévén leleplezem a cetliket, sokat sikerült már időközben megvalósítani, néhány már nem is olyan fontos, van ami nem pótolható, a maradékot meg majd bepótlom, igazából egyik sem olyan, ami élhetetlenné tenné a mindannapokat, mégis minden cetli nagyon fontos volt amikor felírtam. Kifejezetten zavar, hogy a sikeresen lelassított életemet fel kellene (?) pörgetni, de mindenképp igyekszem a karantén adta jó dolgokat megtartani, vigyázni rájuk. A tömegbe, emberek közé továbbra sem vágyom, a bögötei hétvége tele volt friss levegővel, munkával, kreativitással - eszembe sem jutott nagyon a vírus, de igyekeztem a távolságot nagyon tartan

Benne vagyok az utolsó negyedben... 🙏💝🧶

Ez még a péntek-szombat,csak elfelejtettem kitenni.

Úgy volt, hogy Lara Fabian jön újra Budapestre, először azért tették máshova, mert a külföldi Voice miatt nem ért rá, aztán a májusi koncertből lett semmi. Egyikre sem mentem volna, főleg hogy nem normális árú jegyeket állapított meg a koncertszervező. Talán egyszer majd még sikerül. Mutatom az emlékemet 2017. márciusból: https://bernoblogja.blogspot.com/2017/03/lara-koncert.html és ami megelőzte a koncertet: https://bernoblogja.blogspot.com/2017/03/lara-fabian-live-in-london-15-march-2017.html és csak úgy találomra egy dal az olvasáshoz, az ember lelke megszakad: Je suis malade:  https://www.youtube.com/watch?v=dVvlmpo5g9k

Nem friss videó, de nagyon is aktuális.

A Crossover nálam alapvetően az Adagio zenei stílusát jelentette nagyon sokáig.  A tegnap esti magyar óra óta van egy új magyarázat az is az egészre: Matthew-t próbáltam minél többet magyarul beszéltetni, ezért még csak úgy elköszönésképpen megkérdeztem, hogy mit néz mostanában a tévében (persze ő ilyenkor mindig azt hiszi, hogy épp lazázunk és nem is tanulunk... :) ) Épp egy (szuperhősös) sorozatról mesélt, hogy az első három évadnak most már vége, és most majd egy crossover rész fog jönni, stb ... Élvezettel hallgattam, nem pont a történet miatt, hanem mert még mindig olyan cukin mesél, viszi a lendület, lázba jön, a magyar ragokat szanaszét hozzávágja az angol szavakhoz (már ha éppen veszi a fáradtságot ahhoz, hogy ragozzon), imádom, na (az egész gyereket)... Szóval épp rajongva néztem az édes pofiját és hallgattam a még mindig csilingelő vékony hangocskáját, amikor ismerős részre kaptam fel a fejem: Berni, tudod, az olyan, mint ha a dr. Bubó elmenne és lenne a nagy ho-ho-horgás

A vízilabdát egy időben legalább úgy kentem-vágtam, mint a Fradit (a focicsapatot)... Óriási korszakok voltak és igen, a vízilabdából a bizony Kemény-csapat legendás volt. De tényleg. Mindent tudtam abban a jó pár évben a csapatról. Nagyon sok kedvencem volt közöttük, az egyik legnagyobb az, aki már máshol 'játszik'... Nyugodjon békében! Egész nap kavarogtak a gondolataim, régi interjúk ugrottak be, vele, róla és a feleségével - most ahogy néztem az emlékező műsorokat (többet egyet sem fogok, mert nem bírom), úgy érzem, hogy itt tényleg nagyon sok szív szakadt meg, a sporttársak alig jutnak szóhoz, gyújtottam egy gyertyát, így emlékezem. A csillagok örökké élnek:  https://www.youtube.com/watch?v=SL2v6gkRg9U

Keresd és vedd észre a csodákat magad körül. Kifáradsz, ha csak magadra figyelsz, és ez a kimerültség minden mással szemben süketté és vakká tesz." Carlos Castaneda

A Szerelmes Shakespeare nem maradhatott ki a nosztalgia sorozatból, hiszen az egyik legszebb előadás és a szegedi előadáshoz az egyik legemlékezetesebb élményem fűződik. Alig hiszem el, hogy már mindjárt egy éve volt: https://bernoblogja.blogspot.com/2019/07/szerelmes-shakespeare-es-szeged.html Nagyon szép előadás nagyon szép jelmezekkel, szép kiegészítő zenével. Azóta várom, hogy újra megnézzem, és nemcsak a lemaradt 8 perc miatt. '17-ben láttam először, hazatérés után nem sokkal, furcsállom is, hogy nem írtam róla többet, biztosan nehezen találtam a szavakat... https://bernoblogja.blogspot.com/2017/09/negyedik.html

Nagyon sajnálom, hogy erre a helyre nem jutott akár több napom, igazából egy ámokfutás volt, lekésett vonattal és nagyon távol az otthontól. De arra emlékeztet, hogy ahova nagyon akarok eljutni, oda nincs rövid út és érdemes sokat tenni. Lyme Park, a filmbéli Darcy otthona. fotók:  https://goo.gl/photos/qhjV22g9B4vx6T21A és hozzá az emlékek:  https://bernoblogja.blogspot.com/2017/05/az-en-pemberley-m.html

Cotswolds-ba nagyon vágytam, örülök, hogy sikerült oda is eljutni még utolsó nyáron, 2017-ben. Pont olyan, mint a cikkekben. https://utazom.com/cikk/egy-tunderi-kis-telepules-angliaban-bibury https://vjm.hu/a-kicsi-angol-falu-ami-feler-egy-varossal/ Képek itt:  https://goo.gl/photos/hcpWX1ULLDze9ExN6

Hát elérkeztünk a drága Josh Grobanhez. Sokkal előbb illett volna már hogy sorra kerüljön, de meg akartam várni az utolsó Movie night-ot is (ami tegnapelőtt volt). Hát mit mondjak, már annyiszor írtam róla... Idemásolom a két koncertélményem posztját és mutatom azt a dalt, ami most ebben a pillanatban a legjobban esik tőle, mert hát nem lehet egy kedvencet linkelni, hogy is lehetne?! :) Olyan jól kitaláltam ezt a nosztalgia sorozatot, mert így célirányosan magamat is visszaolvasgatom. 2016. májusi a második koncert és de jó, hogy akkor is írtam még éjjel: https://bernoblogja.blogspot.com/2016/05/josh-20.html 2015. decemberi az első (élő) koncertélményem vele, az előző poszthoz képest elég visszafogott megnyilvánulás olvasható. ;) https://bernoblogja.blogspot.com/2015/12/josh-groban-es-varazslat.html és akkor egy dalocska: nem jutott volna eszembe, de a youtube-on felül volt, nemrég, májusban töltötte fel és 2015-ös élő felvétel, úgyhogy legyen ez a mai: (nem olyan régen sz

Akinek kedve van,csatlakozhat, a nyáron ezt is csinálom, fotózgatok- csak telefonnal! - és majd mutatom az albumokat,de majd csak később,lehet hogy nyár végén. Még kigondolom. 😉

Akkor induljon a hétvége! :)

Egy újabb gyöngyszem.

Nem mondom, hogy nem várom a 100. napot és nemcsak amiatt, hogy végre készüljön belőle valami nagy... ;)

Szerintem nincs olyan, aki a Nyomorultak-at nem szereti, akár könyvben, akár filmben vagy musicalben. A könyvet annak idején középiskolában olvastam ki az érettségi szünetben. Finom, melengető május volt, ültem a házunk bejáratánál a lépcsőkön (amíg át nem fordítottuk a bejáratot, imádtam ott ülni) és nem tudtam letenni a könyvet. Később nem tudom, hogy mi jött nekem előbb, a film vagy a musical vagy csak egy dal. Nagyon sokat kellett várnom arra, hogy színpadon lássam - a Madách első bemutatójánál még nem voltam Pesten, később pont nem voltam, olyan dvd-ket néztem a régiből, hogy erősen ki kellett találni, hogy a vhs-ből digitalizált csíkos, recsegő-ropogó felvételen kit látni. Az előadást színpadon így Angliában láttam először, nem is egyszer. Káprázatos volt, nem is tudom, hogy tudtam hazamenni. :) Linkelem az első ilyen találkozásom emlékét: Aztán itthon is láthattam először egészen Kecskemétig mentünk, aztán jött végre a Madách. Áprilisban is láttam volna, csak hát ugye... Pe

(tegnapi)

Szent ég, ez egy nagy küzdelem volt - feljutni és lejutni, de nagyon szép hely. Oda jó lenne még elmenni és más hegytetőkre is. Reméljük, lesz rá még lehetőség. Két éve, augusztusban jártunk ott, jól esett visszaolvasni az akkori emlékeket, örülök, hogy akkor írtam róla:  https://bernoblogja.blogspot.com/2018/08/tengerszemek-magas-tatraban.html A fotókat itt találjátok (sok-sok képeslap kép:) ): - ez a link van a posztban is, de kiteszem külön, hátha valakinek nincs kedve olvasni, csak nézelődni: https://photos.app.goo.gl/hR1fqTHRMpPnkCmE8

Mondtam már, hogy a Shopmark-os virágüzletben lehet Szép-kártyával fizetni? Nemrég jöttem rá. 🙃😃💐