Liliana kendője

 Nos, végre elkészült...

A VII. horgolós könyvklubhoz tartozott, sokat bontottam, nem is értem miért, pedig egyszerű mintája volt. Nehezen haladtam, ahogy előtte a könyvvel is.

Ezt írtam a csoportba lezárásként, de egy sapit még kellene horgolnom a maradék fonalból.

Nagyon nehezen tudtam elkezdeni a könyvet. Napokon át tettem-vettem,félre tettem. Fárasztott, nyomasztott. A könyv fizikailag is nehéz. Nehéz tartani, nehéz olvasni a kicsi betűket, nem fehérek a lapok, szélesebbek a sorok. ... később is sokszor félre tettem, mintha akkor nem jönne el a vég(e)... végül már azért erőltettem, mert már az is nyomasztott, hogy láttam a könyvet. Ugyanígy voltam a kendővel. Nem emlékszem rá, hogy valaha bontottam ennyit... a kendővel most lettem kész... hetekkel később... a kendővel vissza tudtam menni, de az élet nem ilyen. Liliana se tudott vissza lépni egy-két lépést, nem volt visszatérés a sor elejére. Itthon lévő 2 Colorissimo-val kezdtem és egy sötétkék Filo di Gio-val... nem tetszett, mentem a boltba egy világosabbat választani,ezt már elbírtam. A legvégén nagyon elkapott, hogy 30 év után Christina hogy kezdett bele az írásba... 30 év... addig mit kellett cipelni... mennyire fájdalmas, hogy Liliana-nak voltak barátai, szerettei, mégis valójában egyedül volt a legnehezebb résszel. Fájdalmas, kiolvasva a könyv, kész a kendő, ami egyszerre puha és kicsit merev is... maradt fonal, ami egy sapi után kiált, csak kellene egy kis minta, mert valahogy bennem ez nincs kész, hetek múltával sem... pedig elvarrtam a szálakat.

https://bernoblogja.blogspot.com/2026/10/463-konyv.html

https://bernoblogja.blogspot.com/2026/07/7-horgolos-konyvklub.html