Mindhárom másik évszakkal jól elvagyok, szeretem is őket. A nyárt, a nyomorultat kifejezetten nem szeretem. Lehet, hogy nem tanultam meg nyár-nak lenni. Utálom, hogy este 8-kor is még 34 fok van. Mindenki úgy beszél róla és várja, mintha a nagy gondtalan valami lenne, mint akár az iskolai vakáció, de nekem azok sem azok voltak - utáltam a kötelező vizes nyári táborokat és az egyhetes rokon-nyaralást leszámítva ki sem jöttem a faluból. Akkor még nem tudtam, hogy ez nem standard, hogy lehet(ne) máshogy is, tehát akkor nem is zavart. Alig van szabadságom, most (idén) sem mehetek határon túlra, se a csimótákhoz, akik közben akkorák lesznek, hogy már lassan nem is fogom érdekelni őket. (Mindig mondom, hogy a Covid értékes éveket vesz/vett el az életünkből.) Szóval nincs gondtalan nyár, egy-egy hétvége nyújtásom van, ami meg nem a pihenésé. Az irodában ájulok el reggel 8-5-ig, mert nincs klíma, sem kedvezmény, cserébe lehet majd menni a fülészetre, gégészetre a huzattól és a vent