Sokan meglepődnek, amikor azt mondom, hogy időnként (többnyire) kifejezetten szeretek magammal lenni, otthon (itthon) nálam, velem. Nem tudom, hogy hova tűnt a december eddigi 21 napja, persze millió sok jó dolog történt, sok nehézséggel, irtózatos terheltséggel, feszültségekkel. De próbálok mindezek közt lavírozni és megkeresni ebben az egészben azt, ami nekem a legjobb. Nagy ügyeskedéssel üresen hagytam a mai napot, ami azt jelenti, hogy igaz, hogy egy csomó dolgot kell csinálnom meg intézni meg agyalni, DE nem megyek ki a lakásból, nem beszélek senkivel és egész nap itthon vagyok - magammal. Engem erősít az alábbi írás is, 'tudományosan'. :) „Ahhoz, hogy hosszú távon jól legyünk, nemcsak napi, hanem heti minimumra is szükségünk lehet. Ennek alapja számomra a szerdai szabadnapom, amit elneveztem embermentes napnak. Ezért ha szerdán találkozunk valahol a városban, kérlek, nézd el nekem, ha legföljebb egy kimért biccentéssel tudatom, hogy fölismertelek. Ezen a napon nem v