Vallomás vagy valami olyasmi

Tartozom ezzel a poszttal egy ideje erre vagy arra, hát most jöjjön, essek túl rajta. :)
Szerintem bárki - aki még olvassa ezt a blogot- előtt elég nyílt a dolog, hogy mit/kit szeretek, kinek-minek a hangja mit művel velem időnként vagy folyamatosan. Vannak tűnő lények, illanó hangocskák és vannak a kitartó lélekhangok. Amik a lelkemet hangolják hol ilyen, hol olyan az állapot.
Nem írom le, hogy hány évvel ezelőtt lett egy stabil Hangom, aki ha néha hátrébb is szorul, a legvacakabb időszakokban még mindig összerántott vagy épp a legjobbkor előjött valahonnan valamilyen formában. Ennek a hangnak az egyik része, a dalos része sajnos eltűnt, ami nekem nagy kínom és hiányzik is nagyon. Ettől még Ő az a hang, ami - és mivel nagyon sok évről ez már dokumentálható is, nem csinálok belőle ügyet. :) Nem, most nem nevezem meg, hogy a hang tulajdonosa NS.

Aztán ahogy jövök-megyek erre-arra, találkozom új hangokkal, másik generációval (jaj), mert a legteljesebb élmény nekem még mindig a zenés-táncos-prózás együttes élmény - főleg, ha jól ki lehet bőgni magamat ott :) - szóval csak belefutok ebbe-abba a hangba, tehetségbe.
Ezek az újabb hangok olyan nevekhez fűződnek mint Kocsis Dénes, Borbély Ricsi és Sándor Peti.
Dénesbe belesodródtam és sokat hallgattam még kint is YouTube-on. Ricsiről tudtam, hogy feltörekvő tehetség és egyszerűen konkrétan elvarázsolt, amikor először megláttam Marius-nak a Nyomorultakban. Sosem felejtem azt az előadást, azt a pillanatot, amikor beragyogott a színpadra és rabul ejtett. (Szabó P. Szilveszter volt ilyen, amikor megláttam Halálnak.) Egyszerűen egy varázsló és egészen mást művel a szerepeivel mint az elődei. Viszont őt nem szoktam csak úgy hallgatni.

Aztán a harmadik. A Peti. Hallottam tőle korábban ezt meg azt, tényleg van egy-két régi (ősrégi) jó felvétel vele-róla a YouTube-on, viszont régen nem talált el ennyire, mint mostanában. Színpadon először Enjolras-nak láttam, de még így utólag is azt mondom, hogy akkor ott Ricsi elvitte a súlypontot és csak annyit mondtam, hogy persze, tök jó ez a srác, a forradalmár.
Aztán tavaly nyáron elmentünk egy nyári est-re a  Benczúr Kert-be (igaz, hogy a kerti részt csak ott értettem meg, mert előre nem gondoltuk, hogy szabadtéri lesz...) Kétszereplős est volt, Dénes és Peti ketten voltak. Oltári nagyokat énekelt mindkettő de még utána is azt mondtam, hogy hát jó, jó, jó hangja van (izmos is :) ), de nekem sok - és nagy az arca. ;)
https://www.youtube.com/watch?v=x7hXfMkVyWk
Aztán egyik dolog jött a másik után, láttam többször is, ahogy jöttek a szerepek szépen sorban (pont akkor szabadult ki az egyetemről, amikor én Angliában voltam) - újra normális haja lett (a hidrogénes fej a Kétszáz első randi Roland miatt kellett) és hangja mind jobban elkapott, meg az a bonyolult mély lelkivilága is, amiből építkezik. Emlékszem, Veréb Tomi helyett megkapta Istvánt az Operettben és ő lett a váltója Dénesnek. Két bérletes előadásom volt, az elsőnél még azt mondtam, hogy hát igazából mindegy.... (Peti volt), a másodiknál meg csak reménykedtem, hogy nem Dénes lesz... :) Igen, így múlik el a világ dicsősége... leginkább így lehet nálam alulmaradni. Egyszerűen elvarázsolt. Ennyi. Ahogy múlt héten valaki megjegyezte, hát, azóta sem nagyon sietek, hogy Dénest is lássam Istvánként.

Jó múltkor aztán egyértelmű volt, hogy meg kell nézzem a Caruselt és a János vitézt is, Nyomorultaknál konkrétan úgy éreztem, hogy bármikor fegyvert fogok és megyek a barrikádra, ha ez kell. :)
Aztán úgy éreztem, hogy látni kell a Titanic kazánfűtőjét is, stb stb...

… hogy azért kicsit egyenlítsek a kontón, a Játékszínben is megfordultam gyorsan kétszer - hála az adventi naptáramnak -... :)

Mondanám, hogy nézzetek SP-ből sokat a YouTube-on, de nem mondom, mert kevés dal van vele fent és azokon már nem az, aki mostanában.
Egyébként egy kis pipaszárlábú kecskeméti legényke, érett és marcangolós lélekkel, közben meg egy kajla, gyermeklelkű fiatalember, aki szerintem BÁRMIT elénekel, műfajtól, hangnemtől függetlenül.  Egészen más a beszéd- és az énekhangja (még a színpadi beszédhangja is az élőhöz képest) - persze ez sokaknál így van, de nála tényleg nagyon érdekes a különbség. Az egyik legérzékenyebb, legőszintébb, legnyíltabb, legkedvesebb színpadi ember, akit manapság mondani tudnék és nagyon viccesen hajol meg, rengeteget jótékonykodik, stb, stb.
Egyébként pont az összetettsége és sokoldalú vívódása késztet arra, hogy megnézzem mindenben, ami csak elérhető.

Sok kedvencem van vele, az egyik dal ez, ami azóta többször is nekem jött, de tőle hallottam először.
https://www.youtube.com/watch?v=wClHkdAdPW4

Ezt is nagyon szeretem, de ez mindig megríkat és amióta egy személyes sztorit is mesélt hozzá, még kedvesebb: https://www.youtube.com/watch?v=G5rwkG6rcIk

Ennél a régi (2012-es) interjúnál már kitűnik picit, amit a hangokról mondtam, de innen csak a mosolya ugyanolyan, mint most, sokat változott a 7 év alatt:
https://www.youtube.com/watch?v=OWRDxbyHYfM
Frissebb - kötelező - interjú: https://www.youtube.com/watch?v=hAWrcfOHF34

Ez egy korábbi István, de már ezt is máshogy énekli:
https://www.youtube.com/watch?v=C86FISLSjBI
https://www.youtube.com/watch?v=6_MFLuozIWE