berno

Ezt el is felejtettem... egyik nap beugrottam a pepco-ba és a kik-be, hogy hátha találok valami továbbhasznosítható őszi dekorációt... hát,az elsőben legalább volt 2 tökfaragó készlet, utóbbiban csak ő (bár nagyon cuki) és hasonló téma volt... Tegnap aztán már ilyet is láttam...

https://szinhaz.org/csak-szinhaz/csak-szinhaz-hirek/2019/09/19/a-szinhaz-magia-szellemi-elmozdulas-nyilvanos-macsai-pal-igazgatoi-palyazata/

Nagyon-nagyon gazdag és kedves szülinapom volt egész nap sok édes és szeretgetős meglepivel,köszöntéssel és ajándékkal. KÖSZÖNÖM mindenkinek,aki ebben benne volt és velem akart lenni. Este még volt vacsi (országtortával) és szülinapi színház. Ennek utóbbinak régi hagyománya van,évekig (mit évekig,szinte már évtizedeken át) mindig úgy volt,hogy színházban voltam ilyenkor. Idén majdnem nem jött össze,de aztán mégis egy számomra kedvező megváltoztatott szereposztással. Igaz,hogy csúnyán belevariáltak felújítás címén,de láttuk Borbély Ricsit nagy szerepben és most büszkén dagadozik a keblünk. Érdemes figyelni őt,mindig arra gondolok amikor látom,hogy beragyogja a színpadot,szószerint... csodálatos megtapasztalás. Fantasztikus,hogy jó 5-10 évente kerülnek elő tehetségek, így biztosítva lesz számomra az aktív idősödés és a generációk közötti együttműködés is... 😍😁🤣🤗

Áradnak a kedves üzenetek és a kedves ajándékok. :) Köszönöm :)

Röviden összefoglalnám az új év célkitűzéseit... :) Isten éltessen bernoka sokáig :)

Amikor Grecsót hallom-látom-olvasom a falusi élettel kapcsolatban, úgy érzem, hogy pont így gondolom, pont ezt érzem, de sosem tudtam volna (így) leírni. Grecsó Krisztián 1 órája · Móricz mindig azt mondta, hogy élete első tíz évében több dolog történt vele, mint azokban a meztelen évtizedekben, melyek aztán csak sorban álltak, mélán, és ő tulajdonképpen abból élt, hogy akkor, ott, a szülőfalujában (Csécsén), a világ közepén, azt hitte, hogy minden először van. Hát igenis, minden először van, és a világnak elképesztően sok közepe van, lehet egy mecseki makadámút, egy tirpák bokortanya, egy külvárosi kerület, és persze egy alföldi falu is: Szegvár. # szegvár # miértvágtákkiamikorszegvárrólmesélünk # grecsófivárek https://index.hu/video/2019/09/17/grecso_krisztian_zoltan_szegvar_mi_videkunk_csongrad/?fbclid=IwAR0VL4YQkMxGofJkgl8lcB8spRa7jpNiUC2EABZiu7E-VhF5-OR2o3yYIQY

Nem hiszem, hogy ez teljesen rám húzható, mert azért voltak ebből megvalósult pillanatok és gyönyörű megerősítések, mégis megosztom itt is, nemcsak a verses blogban, mert tartsuk ezt mind szem előtt. Vigyázzunk és segítsünk egymáson, egymásnak. Ma találkoztam vele, estefelé, amikor már épp érleltem a 38-as lezáró posztomat. Különös napom volt úgy is, mert bár a reggelt névnapozással kezdtük, hamar átfordult már szülinapba, jött az első ajándékom, aztán a közös ebéd - ami durva tortázásba fordult :) - képet majd később, csak nekem még nincs - aztán mielőtt eljöttem, életemben először elfogadtam, hogy valaki kártyát vessen e jeles alkalomból... Aztán estefelé már elindult a facebook-falon a köszöntés, amit tudjátok, hogy épp hogy csak használok... Mégis - ez most egy ilyen szülinap és még nincs vége, sőt még csak most kezdődik... :) V alakinek bele kellett volna néznie a gyönyörű szemeidbe, amikor megszülettél, és elmondani neked, akkor, abban a pillanatban, hogy mekkora hozzájáru

Úgy volt ... hogy a 38 egy remek év lesz... Ma vagyok utoljára 38, ennyi már nem leszek újra - szerencsére. Nem volt egy túl jó év, sok nehézséggel, sok lemondással járt (ez is)... Most mégis szeretettel és hálával gondolok a 38-ra, mert voltak örömteli dolgok is - fura, de a túlélt pocak-lyuggatást is idesorolom, mert ha erre gondolok, mindig elönt a hála, hiszen nem lehetek más, csak hálás - sok mindenért és sok mindenkiért, azért, hogy várhatom a 39-est... Örömteli a jelenleg szintén sok nehézséggel járó átmenetileg birtokba vett 27 m2. Sokszor úgy érzem, hogy beleszakadok az ezzel járó terhekbe, de mégis jó egyedül lenni itt, a sok nehéz nap után hazajönni és betenni az ajtót és jól bezárni mindent, hogy minden kívül maradjon, amit nem akarok beengedni... Újra lehetőségem volt eljutni jó koncertekre, jó színházi előadásokra, újra mehettem jó helyekre, újra tanulhattam kicsit. Újra találkozhattam a Mucikákkal - és itt megint eszembe jutnak a nehézségek is, a távolság, a n

A MI kis falunk polgármestere:

Néha ilyen is előfordul :)

Ne feledjétek, hogy egyre bővül a verses-idézetes blog kínálata is. Még mindig elmaradásban vagyok a rendezkedéssel, de azért gyűjtögetek. :) https://bernoversek.blogspot.com/

Amikor nemcsak az ajándék számít, hanem úgy együtt és maga az ünnep is, és az ajándékkísérő egyben könyvjelző is:

Cukipofi hivatali arcok :)

Ez lesz az új mottó: Merni kell! Ezen múlik minden! Ha belül félünk is néha egy kicsit, ha nem is hiszünk egészen abban, hogy sikerülni fog, akkor is merni kell! Különben elveszünk. Wass Albert

Hónapokkal ezelőtt lefoglalódott a tegnapi nap a naptáramban és egészen tegnap reggelig nem tudtam, hogy hol töltöm a napot. :) Ezúton is köszönöm az élményes, kirándulós ajándékot. :) Ez az út is már listán volt, sőt anyukám is akarta (ez még szervezés alatt és otthonról nem is lesz messze - onnan nincs 100 km se), ezért közben már nézegettem, de mindig odébb tolódott. Az orchideáknál kezdtünk és bár kicsit meglepő volt az erős üzleti érdek előnybe helyezése, mégiscsak szemet, lelket gyönyörködtető a rengeteg szépséges virág. Utána egy tanyán volt az ebédünk, egészen szívet melengető és gyengítő volt a szlovéniai magyar gazda vendégszeretete és magyartudat megélése, és a rádió még NS dalát is adja! :) (Isteni kukorica málé házi lekvárral) Utána mentünk az energiapontokhoz, egy gyönyörű mesebeli erdőbe. A képek itt nem lettek túl jók az erdei sejtelmes fények és a pára miatt. Két cikk a két helyről: https://kirandulo.reblog.hu/pici-faluban-elvarazsolt-erdo-es-2-mill

A hűségkártyák és a 'sarki' bevásárlóközpont közös ajándéka (persze nem egészen), de mégiscsak és egy 20 %-os kupon mellett nem lehetett elmenni. Viszont még mindig van két könyv, amit ötletnek megosztanék, ha valaki valamelyikkel szeretne meglepni :) és egy szülinapi kérés, idén ha valaki csokit szeretne nekem vagy egyéb édességet, kérnék inkább egy kaparós sorsjegyet, hátha megjön a nagy lehetőség a nagy álomhoz. :) köszönöm :)

A napokban lesz 8 éve, hogy a Sámuelekkel Portugáliában voltam, erre emlékeztetett reggel a Facebook. idemásolom az algarve-i képek elérését:  https://photos.google.com/album/AF1QipOFJZfeL-UAuXhYXFL8xDwlRoVI8Bz2YT2B7oXu?key=CK22hPCYmf-tWw

Tudjátok, hogy azt szeretem, hogy saját magammal lakhatok a kacatjaimmal, de az egymásszájában élést kevésbé... Közben meg sokszor eszembe jut a Szomszédok, nem hiába, ugyanolyan lakásajtók vannak még mindig :), de nincsenek egymást segítő szomszédok, sem rendes Bőhm bácsi vagy Kutya Úr. Nincs közösségi szoba, sem olvasó szoba ;) Van viszont egy rusnya kis bejárat és egy egyedül sínylődő asztal az önkormányzati emberekkel. Ezért Berni azt találta ki mostanában, hogy miután hazaviszem a friss Nők Lapját anyukámnak és hozok vissza régit, miután kiolvastam, leteszem a kis rusnyára. Ez volt a második eset, ez még ott van, de a múltkor lap rögtön gazdára lelt.

Ezt az évforduló óta ki akartam már tenni, de mindig elmaradt. Bögötén ilyen is volt. Ott voltam. :)

Lehet válogatni és 'teljesíteni' :)

Készültek új őszi kopogtatók is, ezek ugyan már gazdára leltek, de hasonló kérhető (a vessző alapú1300,- a papírszalagos bevonatú 1100,-)

Ezt a koszorút anyukámnak dobtam össze, ilyet szeretett volna. Ez pedig egy névnapra készült: 

Borzasztóan sok a benti munka, ezért egy szétesett állapotban feltúrtam a szekrényt és előszedtem a benti őszi díszeimet. :)

Ideje volt, hogy előbújjanak és örömteli napjaink legyenek (mielőtt szétverik a fürdőszobát a beázás miatt...)

Nyomtatható, kitölthető :) 

Jönnek az ajándékok :)

Ezt ma valaki ajándékba kapja (berno sk), bízom benne, hogy örömet visz :)

Ugye emlékeztek a Jankás posztomra, sőt bízom benne, hogy küldtetek is legalább egy képeslapot... https://bernoblogja.blogspot.com/2019/08/janka.html A kislány fűzőt hord, gyakran jár kontrollra, szerencsére műtére nincs szükség (legalábbis egyelőre), a balesetet és a kimenetelt súlyosbította, hogy a hintából való kizuhanás után (hang)erővel talpraállították és ebből lett a nagyobb baj... Elkezdhette az iskolát (bár szinte nem kap támogatást az iskolában az állapotához képest), a vizsgálatok szerint iskolaképes, de feküdnie kellene napközben is - lehetőség szerint nem a földön... - ez nem megoldható, úgyhogy napközben ül a padban fűzőben, délután pedig hazaviszik és onnantól fekve pihen. Tegnap volt itt az anyukájával megköszönni (csokival!) a képeslapokat, cserfes, vidám kislány, imádja a baglyos és lovas dolgokat, most 2-as. Szóval a kérés továbbra is, küldjetek képeslapot a kislánynak. :)

Megosztok egy cikket,mert amúgy  is akartam erről írni és mert magam is hálás vagyok minden pillanatért, minden valaha is rámbízott gyerekre vonatkoztatva,hogy túléltünk és nem történt baleset, kicsik se nagyon. Borzasztó érzés még belegondolni is,főleg hogy Matthew-nál saját technikám volt,mert ő sokáig kézkirántós volt,hiába figyeltem, hiába mondtam el napi sokszor. Aztán elmúlt,de akkor is maradt a kézfogás, és a para - ez most is így van. https://wmn.hu/wmn-life/51346-fogod-a-kezet-elmondod-ezerszer-amit-kell-es-bizol-istenben-a-szerencseben-vagy-akarmiben

Meghoztam a döntést az alábbi dillemmára. https://bernoblogja.blogspot.com/2019/08/problema.html NEM lesz évközbeni naptáram, egyrészt teleírtam az ideit és minden benne van, másrésztnem tudok dönteni. MAJD lesz ilyenem 2020-as, amikor év végén nagy tipródással és sóhajtozással eldöntöm, hogy melyiket szeretném legjobban egy éven át magammal hordani. Képtelenség választani, olyan szépek: https://www.dolceblocco.shop.hu/

Ez a kettő még korábban készült, mindkettő anyukámé lett :)

Szombaton történt... Fejlődik a MÁV... Mivel kemény szabadság utáni első munkahetem volt és a tartós 35 fokot nem bírom túl jól (napok óta nincs pihentető alvásom),úgy döntöttem, fizetek egy kis felárat a vonaton és megveszem a helyjegyet is Amúgy ez olyan IC ,aminek van gyorsvonati része is, es bárhol lehet ülni,ha épp nem szól oda a jegye senkinek,máskor igy szoktam,de az nem klímás. És most nincs kedvem 100 fokos vonaton ülni 3 órán át,úgyhogy inkább vettem helyjegyet,betettem egy sálat a nyakam miatt és meglepődtem,mert ez várt:

https://youtu.be/Ojn0pusyLYA

Voltak kiemelt ügyek is amíg kint voltam, a kötelező oreo tortát elő kellett adnom - tényleg igaz, hogy pocakon át vezet az út... :) ; és készülnek egy ún. Comic Con-ra, amiből én annyit értek, hogy beöltöznek (felnőttek is!!!) a kedvenc karakterüknek. https://www.londonfilmandcomiccon.com/ Matthew már induláskor megkörnyékezett, ő még mindig a Pókembert csodálja, utolsó pillanatig ideges voltam, hogy meg tudom-e ugrani a szintet, sikerül-e amit szeretett volna... így még nem féltem a kreativitástól... Ez volt a kiindulás, a többit szóban előadta, és íme az eredmény (totál szabadkézzel, textilfestékkel) Alex először nem kért segítséget, de okos gyerek, rájött, hogy szerinte megoldom... Ő valami Zelda-ügyre készül: Ez ugyan kevésbé látványos, de jó lett, és még az alsó hosszúujjút is megrajzoltam, de arról nincs fotó. Októberben lesz valamikor a cucc, kértem hogy szelfi legyen :) 

A magyar órák most is nagyon jók és eredményesek voltak... Egyik nap az volt a feladat - házi feladat -, hogy gondolják, írják össze a tíz legfontosabb dolgot, amit először elmondanának ezzel kapcsolatban... ÍME mindenképp szétfolytam, de hogy a Pokémon és a videojáték is mögöttem van, hát na... :)